Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-15 / 7. szám

egy nemes jellemű tanuló ifjúság e téreni közreműködését. Nem is kétkedhetünk azért, hogy összes n. t. tanári testületünk sem maradand jól megértett rendeltetése kellő felfogásában hátra, — s bizton reményijük, hogy ifjaink, szorgalmuk, erkölcsi jó magukviselete, s mindinkább gyarapodó pallérozottságuk által lesznek, ez őket keblébe fogadott anyaiskola, jó hirét, nevét, diszét, fényét, s ekként a kor kívánata szerinti haladását is elömozditandók. A mi pedig épen nélkülözhetlen, ha a vélünk szemben álló akadályok ezreit le akarjuk győzni, az, hogy mind ezen elősorolt egy törzs szülte organicus tényezőknek — mondhatnám — családi kegyeletű működését, az egyetértésnek övedze, kifelé erős és szilárd, egymás irányában pedig mindenkor kíméletes, és méltányos szelleme körül! — s avagy nem lenne e tehát megbocsáthatlan, ha innentűl is keletkeznének még saját beléletünk szentélyében oly események, melyek közelebbről ugyan inkább csak szervezett működésünket látszatnak boszantólag zavarni és zsibbasztani, — de a melyeknek valóságban messzebbre terjed káros hatásuk, mint sem azt azoknak rövidlátó szerzői valaha befelelhetnék ! — s avagy nem ütne e végre maga a közvélemény az erkölcstelenség szégyenitö bélyegét, minden oly szóra s tettre, mely következményeiben iskolánk falait (úl szárnyalva, annak jó hirét, nevét, becsületét, tekintélyét s főleg hitelét kockáztatná ! Vajha ne állana tehát gondnokságunk ideje alatt soha többé oly eset elé, melynek hivatalos felelősségünk terhe alatti megtorlása leendene mulaszthatta!), bárha keserű kötelességünk ! Nem akarván azonban a tisztelt közönség béketürésével tovább visszaélni, ezennel teljes bizalommal kérem fel gondnok urat, reá várakozó tisztének egyházkerületünk nevében, s azon majdnem harmadfélszázezernyi, e pillanatban velünk lélekben egyesült, reformált lakosság jó kiváriatai közölt leendő elfoglalására, kiknek ön ezuttali választottjuk, — mi, a jelenlévők is nem kevésbé óhajtván gondnok urnák, szerencséi, sikert, megelégedést, ezennel előtte megnyílt sokat ígérő pályájához ! Végül pedig- forduljunk ama minden jók egyedüli forrásához, nekünk is magyar reformátusoknak, nagy és hatalmas Istenünkhöz, — esdvén, valamint legjobb áldásáért, főiskolánk, egyházkerületünk, s e honbeli összes hitfelekezelünk, — ugy könyörülő irgalmaért, s örök igazságának végre leendő kiszolgáltatásáért, zaklatott kedves magyar hazánk számára ! HOLDMEZÖ-VÁSÁlUlELY-röl a „M. Sajtodnak a többek közt ezeket írják : Egy jótékony célú akadémiai estély rendeztetett a gymnasiumi önképzö-egyiet által, táncvigalommal egybebekötve jan. 15-én. — A tiszta jövedelem lett 78 frt 20 kr o. é., melynek fele 39 frt 10 kr, a gymti. muzeumfra, másik fele pedig a nevezeit társulat könyvtárára fordíttatott. Egy, a népnevelés érdekében történő nemes tettről akarok még szólani. — Ugyanis G a r z ó Imre űr, a gymnasium mathematica tanára, hetenkint kétszer, u. m. szombaton délután és vasárnap délután nyilvános előadásokat tart a számtanból, a gymnasium nagy teremében. Hallgatói ; a néptanítók, polgárok és minden, ki tanulni szeret és akar. — Még eddig volt számos hallgató az előadásokon, melyek ez év elején kezdettek meg. r. 1. KONYVISMERTETES. Szám- és mértani Gyakorlókönyv, felsőbb elemi- és alsó real- vagy polgártanodák osztályai számára. Irta D ü r r inger János, a pesti ev. ág. elemi fötanoda IV-i k fiúosztályának tanítója. Pest. 1863. Kiadja 0 s t e rlarnm Károly. Nagy 8-a d r é t, 198 lap. Á r a = 1 frt. 20 kr. Szám- és mértani Gyakorlókönyv stb. Irta Dürringer J. Feleletek. Pest, 1863. Kiadja Osterlamm Károly. Nagy 8- a d r é t, 66 lap. Á r a = 40 kr. A mily fontos és szükséges segédkönyv a számtan tanításánál az efféle mű, melynek címéi ez ismertető sorok fölibe irtuk, rendesen épen oly mostoha pártolásban szokla azt ugy a közönség, mint a tanítói kar részeltetni. Pedig, ha különben jó a mű, az iskolai tankönyvek sorában egyik sem méltóbb a pártfogásra és figyelemre, mini az ily gyakorlókönyv, s a mely tanító számtani kézikönyve mellett ilyent nem használ, saját kényelme és tanítása sikerének rovására cselekszik, Régen megmondták: exercitium facit militem. Ha valahol, ugy a számtan tanításánál, különösen igaz e közmondás, mert jó és biztos számolóvá akárkit is, csak hosszú gyakorlás után tehetünk. Az igaz, hogy a számtan tanításánál is, fődolog az értelem fejlesztése, és igy a jó tanítónak mindenesetre arra kell törekednie, hogy növendékeivel legélőbb is azon elveket ismertesse meg, melyek a számolási müveletek alapjául szolgáinak s mintegy azokkal alkottassa meg az eljárási szabályokat; hanem aztan, hogy a formális cél mellett a reális is eléressék, épen oly szükséges, ha ínég nem szükségesebb dolog, hogy a felállított szabályok gyakorlatilag alkalmaztassanak is, s e végett a növendék a közéletben előforduló különféle feladatok megfejtésében folytonosan és hosszasan gyakoroitassek, mert mig nincs rá példa, högy egy iskolának minden növendéke öntudatosan és indokolni tudva hajtaná végre a sziikséges műveleteket, addig ,az is kétségtelen, hogy hosszú gyakorlás utján, legalább gepileg, még a legostobább gyermek is megtanul szá. molni. A tanítás amaz első irányára nézve útmutatással szolgálnak a vezér — vagy tankönyvek, — a gyakorlatira nézve pedig hathatós segélyt a gyakorlókonyvek, vagy is az úgynevezett példatárak nyújtanak, mint a milyenek egyi-