Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-02-15 / 7. szám
határozat sem mondotta, s csak is a népnek szolgai nyomorult sorsát hozta fel. De hát két század nyom nélkül suhant el a protestáns magyar nép felett? és a már szabad népet sem kell jogai gyakorlatába bevezetni ? Ugy de ezen csak most szabaddá lett falusi népen kivül van, az örökké szabad volt székely nemzet, a városok polgár népessége és a szép számú közép és kevesebb birtokú magyar nemesség: s épen ezen nemességgel vegyesen állanak a megyékbeli falusi gyülekezetek. Ezeknek presbyteriumai nem tudnának e a Part. Synodusokra egy-egy értelmes követet küldeni papjok mellett ? s egy-egy megbecsülő szavazatot adni belső és külső rendű hivatalnokaiknak ? nem tudnák e megérteni nagyobbára saját vallásos szükségeik feletti tanácskozásokat, s értelmesen folyni be a kelendő határozatokba? pedig az ilyenekben megkérdezett egyházi községek saját jogaikat érezvén megbecsülve, egyszersmind magokénak tekintik a hozott határozatokat, és sokkal nagyobb hűséggel érzik magukat a teljesítésre is lekötelezve. De talán e) Az idő rosz, a viszonyok kedvezőtlenek ilyen egyházimozzanatokra? Ez a legkényesebb kérdés ugyan, de legyünk igazságosak! Az osztrák birodnlombeli vallásügyi minisztérium mindjárt 1849. jul. 20-án összehívta vala az örökös tartományokbeli mindkét protestáns felekezetek superintendenseit s bizalmi férfiait, s ezeknek dolgozatai nyomán egy Presbyterio - Synodalis alapon készült egyházi szervezettel uj életet öntött a sokat szenvedett prot. egyházakba.*) Tudjuk hogy a magyarhoni mindkét hitvallású evangelicusok nemzeti zsinatainak munkálatai 179±-ből elintézetlen állottak a kabinetben, s ugy a mint akkor felküldodtek volt, egyik egyház sem kivánta volna visszakapni. A vallásügyi m. minisztérium csakugyan az 1791-iki törvényhozás 26. cikkének 4. nyomán 1856-ban egy szabatosan formulázott szervezet-javaslatot küldött vala minden superixitendentiákhoz,' szabad véleménynyilvánítás és *) Verhandlungen und Vorschiáge der zur Regelung der Verhaltnisse der evang. Kirche zum Staate im Sommer 1849. nach Wien einberufenen Versammlung der österreichischen Superintendenten etc. Triest 1850. 88-ik lapon. tanácskozás végett: de mivel a mindenfelől kért nemzeti zsinatot meg nem nyerhették a superintendentiák, magukra későbben is — mint ennek történelme eleven emlékezetben van — el nem fogadhatták. Azonban a mi célunkra csak annak megemlítése tartozik, miszerint mindkét egyházszervezet a presbyterio-synodalis alapra volt fektetve, sa fokozatos képviselet tisztán keresztül vive. Ugyan ezt láttuk a hazánkbeli evangelicus egyház legközelebbi szervezetében, melyet elég bőven ismertettünk is. Alkalmazzuk már ezen adatokat a felhozott ellenvetés elenyésztetésére, melyet szinte azon szavakkal a Gener. Synodus jegyzőkönyve 67. sz. alatti kivonatának fenidézett szavaiból merítettünk. Azt állítja ugyan is az idézett kivonat először, hogy a közfőjegyző püspöki hivatalrai következésének eltörlését nem tartja időszerűnek. Nemcsak egyházi, de egyszersmind országos polgári tiszta törvények elleni százados gyakorlattól — azaz visszaéléstől — eltérni, nem tartja a Gener. Synodus időszerűnek. Egy olyan gyakorlattól eltérni, melyet sehol a protestáns világban fel nem talál, s melyet a legfelsőbb kormány is 1852. 10,952. sz. alatti m. leiratában törvénytelen theoriának tekintve, nem helyeselt, eltérni még 1862-ben sem időszerű? Igy áll az ellenvetés a fokozatos képviseletre nézve, melyet egy évvel ezelőtt kívánatosnak nyilatkoztat mind két felsőbb egyházi testület, most pedig nyugodtabb időre kíván mindenik halasztani. Holott a képviselők választása minden zaj nélkül megeshetnék. Az evangelicus atyafiak szép példája kit kit eziránt biztosíthat is. Annyival inkább pedig, — mivel nálunk a partialis és Gener. Synodusok fenállanak, s most csak annyi módosítás forog fen; hogy minden gyülekezet a maga papja mellé egy presbyterét is képviselőül küldje el az egyházmegyei gyűlésre, s mindenik egyházmegyei gyűlés a maga esperese mellé egy papi és egy világi követet is válasszon. Ezen módositásban semmi feltűnőt, találni nem lehet. De hijába, az idő mégis rosz, saviszonyokkedvezőtlenek! Homályos sejtelmü szavak, melyek alatt rendszerint kevés tiszta gondolat fekszik. Inkább rémképek! Végre:
