Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-15 / 7. szám

d) Azt is ellenvetheti valaki: hogy a laicusok szinte egyenlő száma miatt vetélkedésekre és szakodásokra is kerülhetne a tanácskozás, sőt politikai tárgyak feletti tusakodássá válhatna. Ismét ijesztő képek! Hiszen a fennforgó tárgyaknak több oldalróli meghányása nem veszekedés; sőt a vitatkozás épen a tanácskozás természetére tartozik. Már a Jerusalemi nagy gyűlésről mondatik: Csel. 15. 7. hogy ott is sok vetélkedés volt, és mégis a kereszténység terjedésére szerencsés határozat keletkezett. Hát a 4 századtól fogva a '7-ig tartatott csupán Püspökök conciliumairól mondhajuk e, hogy azok csendesek voltak ? Háta synodus lestrike? A laicusok jelenlétéről inkább azt várhatjuk, hogy a papi követeket is mérsékelni fogja és megfordítva. Eddigelo azonban csak a negatio terén forogtunk: lássunk már néhány positiv erősségeket is, melyek különösen a fokozatos képviselet mielőbbi keresztülvitelét kíván ják és sürgetik. a) Az Isten igéje hirdetésének hivatala, és gyülekezet, ketten teszik az Ekklesiát; s ott hol a gyülekezettől — apostoli intézménynél, s társadalmi ősjogánál fogva is a maga dolgainak vezetésében őt illető befolyása elvonatnék: ott csak is gyülekezet lenne és nem Ekkíesia. Ugyan azért az egyes gyülekezetekbeli presbyteriumok és képviseletek ujjabi rendezése az egyházi életben, s az egyes Ekklesiákban reménységünk szerint uj lelkesedést fog lobbantani. De mivel több egyes gyülekezetek egy tractusba és több tractusok egy superintendentiába vannak egybe kapcsolva ; ha a gyülekezeteknek fokozatos képviselete nem lesz: akkor is csak gyülekezetek csomói, csoportozásai lesznek, de egyház tulajdonképen nincsen. Hanem a protestáns lelkészi kar is vagy inkább a seniorum collegium azt mondja: én vagyok az Ekkíesia. De nem mondhatják, miután a kereszténység eredete, az apostolok tiszta rendelkezései, s az első századok gyakorlata a gyülekezetek saját dolgaibani befolyásuknak jogát mint egy megszentelték. Ugyanezen jogot szentesítették a reformáción innen mind egyházi mind polgári törvényhozások. A XIL Canon ugyan is azt mondja, hogy az egyházat illető részint ott meg is emiitett tárgyakban, nem másként, hanem a fejedelemnek, ki akkor hitünk sorsosa volt, és a református statusoknak Diaeta tagjainak s épen provinciális, vagy nationalis synodusban közmegegyezésökből lehet határozni. A később megjelent apr. const. I. R. I. T. 3 a. pedig minden recepta religionak megismeri azon jogát, hogy a directióban és rítusokban ugyan variálni, reformálni szabad: de a hallgatókkal és külső rendekkel köz, avagy azokra is nézendő dolgokban, nem különben, hanem azokkal is közértelemből, úgymint kiki magok religióján levő főmagistratusoknak és patronusoknak egyenlő tetszésekből, de mindezeket a közönséges egyházi gyülekezetekben. Kitetszik ezen idézett törvényekből, és az egyházi történelem is tanúsítja, hogy a gyülekezetek képviselete a gener. synodusokon öszpontosult, a Diaeta tagjaiban, t. i. a fejedelem reform, tanácsosaiban, magyar vármegyék, székely székek és a városok református követjeikben, s birtokos nemes tagjaiban, az akkor úgynevezett pat ronusokban. A generális v. provinciális 'synodusoknak pedig az egész superintendentia minden papjai — arra ügyelvén, hogy minden tiz papból egy otthon maradjon, tagjai voltak. De hová jutottunk a 18-ik század kezdetétől fogva V Diaeták ritkán tartódtak, s akkor is gen. synodusok nem hivódtak össze; kétségkívül azért, mert néhány száz papnak, s a felállított főconsistorium határozatlanságából folyólag szintén több százra mehető világi tagoknak egy begyülése a kormány előtt feltűnő lehetett volna. Ezen kürülmények következése lett lassanként azon szomorító állás: miszerint a g. synodus tagjai csupán papi hivatalnokok voltak, — kiket nem csak a gyülekezetek, de még a papság sem választott; a generale consistoriumban pedig, — mely később az egyház képviselőjének tekintette magát, — megjelent néhány esperes és professor, világi részről pedig a fő és közép nemességből, a kinek tetszett, sőt olyan is, ki az előbbi categoriába nem számíttathatott. A generale eonsistorium határozatlansága folyvást nevekedett; a gefi. synodus korlátoltsága pedig annyira ment, hogy ha valamely tractus egy pár papi követét