Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-10 / 32. szám

Az 51 lapra terjedő füzet címlapján álló eme szavak : „a tudomány szempontjából" — valamint egyfelől az utószóban nyernek bővebb értelmezést, másfelől a munka folytában minden lapon bőven vannak igazolva. A tudós szerző, a theologiai irodalomban rendkívüli otthonossággal mozog s a tudomány és olvasottság fegyvereivel könynyen, úgyszólván játszva bánik. Fiatal és készülő lelkészeinknek, söt nem sok ki\ étellel öregeinknek is (ha egyéb tanúságot e könyvecskéből nem meríthetnének is) — tiszteletre méltó tanúságul állhat e kis mü arra nézve: menynyit s mily terjedelemben kell tanulnia annak, ki a theol. vitairodalom terén egy-egy nevezetesb függő kérdésben magát teljesen tájékozni akarja, annál inkább, ki ahoz nyomatékosan hozzászólni akar. De nem mulaszthatjuk el itt mindjárt, és épen pártatlanságunk szempontjából, megjegyezni : hogy nekünk ugy tetszik, Filo űr kelleténél inkább kicsinyli, vagy mellőzi, tulajdonképi ellenfeleinek, nem az itthoniaknak, érveik s tanaikban álló egész haderejét. Egy helyit (14. 1.) „hvpothesisek hegyeinek" - „tömkelegnek," — ,,itészi sisyphusi munkának" nevezi az evangelium-ellenes kritikai iskola összes munkálkodását Strauss „Leben Jesuí

k

ja óta; pedig nekünk, kik részünkről is kísértük azt némi figyelemmel, ugy tetszik, hogy azon munkálkodásban igen is van rendszer, egyirány és szellem, habár azt, mint merő destruetióra irányzottat, csak kárhoztathatjuk is. S mig Filó űr egy tételre tizet is idéz a nézetével egyező írók közül néha, — addig egy Strauss, Baur stb. szóval a hyperkrilikusok s tübingi iskola emberei egész tanát, sehol sem kifejtöleg, hanem csak visszautasitólag terjeszti elő. 0 erős ellenfél, ki ellenfelét pihenni nem hagyja ; de ama régi türelmi szabályt: „üss, csak hallgass meg"— nem látszik kellő figyelembe venni mindig. Röpirata I. cikkében a fenforgó vitakérdés előzményeit állilja, vázlati rövidséggel, de a szükséges tájékozásra elég szabatossággal, egybe. A Krisztus valóságos, testszerinti feltámadásának legrégibb tagadóit a gnostikusokat, söt azok előhírnökeit a 2. Tim. II. 17-ben megnevezett H imeneust és Filetust fölemlítve, — a Woolston-féle deistákat s azoknak Schweizer, Sz. és T. nézeteivel nagyon összevágó tévtanait érintve, — emezekre: legközelebbi ellenfeleire viszi át a vitát s bátran kezdi meg ellenökben a már fölvetett kérdés uj s tüzetesebb taglalását. A II. cikk kezdete, in medias res lépve, egyenesen spiritualismusnak nevezi Sz. és T. nézeteit. Fölölte érdekes itt mindjárt a theologia, materialismus és spiritualismus szembeállítása; az élesen körvonalozott s kellőleg világított meghatározásokban helyes képet adván a biblia fölfogásának e két, egymással ellenkező, de egyaránt helytelen szélsőségéről. Szerinte Sz. és T. a föltámadást annyira „elszellemesitik" (vergeistigen), hogy abból a tény merőben elpárolog. Igaza van. — Tegyük hozzá Filó űr okoskodásához : hogy midőn Sz. és T. fölfogása szerint Jézus feltámadása (ha nem szándékos csalás a szentirók részéről) csupa parabolává válik; e nyomon következetesen haladva, Krisztus egész élete, az összes evangyéliomi történettel, parabolai előadásul lesz fölfogandó. Természetfölötti fogantatása : parabola ; csodatételei : megannyi parabola ; s a mi legtöbb, halálát ,,elégtevö"nek nevezni: ismét parabola és pedig a legmerészebb. Látnivaló, hogy a leghatározottabb unitariztnuson is túlléptünk, és Strauss „evangeliom-romboló" munkájának ugyancsak kellő közepén vagyunk. Erről még alább is lesz alkalmunk egy szót szólani; most kövessük szerzőnket; a II. cikkben vagyunk még. — Érdekes : mint van egész evidentiáig kivivé azon vád, hogy Sz. és T. mikép járnak el az egyes szentirók, söt azok egyes részei s verseinek is egymás elleni felhasználásában. Ahhoz, mi T.-nek mondatik , ki Pál ellenében János evangeliomára s abban is főleg Jézus halála előtti utolsó beszédeire szeret támaszkodni, — szabad legyen nekünk is valamit tennünk. Részünkről nem fojthatjuk el csodálkozásunkat, látván: hogy épen János lett oly szerencsés T. űr kedvét megnyerni s pártolásában oly módon részesülhetni, hogy tényleges kijelentésnek és hiteles apostoli iratnak ismertessék el. Hiszen épen János evangelioma az, minek apostoli eredete hitelet a hyperkritikusok tökéletesen leronthatni vélték; János evangelioma az, mit nem is az apostoli tan egyik árnyalatának, hanem valódi gnostikus írásnak bizonyítanak lenni s melyet midőn e szempontból igyekeznek saját malmukra kizsákmányolni, mint „bölcsészeti tekintetben mindenek fölött álló mélységűt" — másfelöl lényei valódiságát, egyéb bibliai könyvek legalsó mértékén is alul helyezik. Mert hiszen, hol találjuk a Jézus feltámadását valóhüvebben, szemléletesebben leírva, mint Ján. XX. részében; kinél van előre is több s világosb célzás e nagy tényre mint épen Jánosnál ? mely bajon kritikus urak csak ugy segilhetnek, hogy elfogadván s diadallal hirdetvén Jánosból mindazt, mi az ö ,,gnosis"ukkal megegyezni látszik, — mint a második század szüleményét bélyegzik meg mindazt, a mi tényül van előadva s hypothesiesökkel nem egyez. Egyik párthívük, a különben szellemdűs Volkmár, die Religion Jesu cimü érdekes müvének — „das Zeitalter der Gnosis" és „das Logos-Evangelium" feliratú szakaszaiban elég bő tanúságot tesz erről. Valóban, nem megvetendő módja a ,,történelmi bírálatnak!" — És a mikor Pál nevezetesb leveleinek hitelessége a legvakmerőbb kritikusok állal is el van ismerve: ezek ellenében az állalok kétes eredetűnek s sokkal későbbi keltűnek állított Jánosféle evangéliumra támaszkodni — legalább is különös. A III. cikk a csodákról s azok tagadásáról szól. Rég tudjuk, hogy a kérdés eldöntése azon előleges kérdéstől függ: mikép határozzuk meg a csodát? és hogy: az emberi lélek- s tapasztalati természetlant, — a spinozai pantheismust, — vagy a „személyes Isten" keresztyén fogalmát veszszük-e kiindulási pontul ? — Megvallom azért, a tér előleges összeegyeztetése nélkül a vitát mindig meddőnek tartottam. Mert ha valaki az ellenkező téren állót kapacitálni igyekszik, célt érni alig lehet reménye; — ki a „majort" tagadja, annak a „minort" bizor.yilgatnunk legalább is felesleges. Részünkről Filó űr nézeteit ezekben is helyeseljük. S ellenében a világnézletre hivatkozást a legesetlenebb cáf-oknak kell tartanunk. A világnézlet, véle-