Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-10 / 32. szám

menyünk szerint, nem más mint a természettan kivonata ; s a tudomány fejlődésével fejlődik, változásával változik, söt épen ellenkezővel is cseréltethetik föl. Mig a föld középponti helyzete volt a világnézlet s a nap is körüle forgónak tartatok : Galileit épen az uralkodó világnézlet vetteté, Józsue ismeretes versével, börtönbe. De mindezt a vitához szorosan tartozónak nem tekintjük. Nekünk kiindulási pont, s vitalkozási tér a biblia, és nem egyik vagy másik bölcsészeti rendszer vagy épen egyéni nézlet; — és e téren, igenis, a józan exegesisnek, netalán önmagunk ellenében is, készek vagyunk kellő szabadságot engedni; mely ha magából az Írásból mulatná ki: hogy minden csodát s köztük Jézus föllámadását is, nem tulajdonképi, hanem pl. oly parabolikus értelemben kell vennünk, mint a tékozló fiu, vagy a könyörülő Samaritanus történetét, vagy hogy a christophaniákat az ótestamentomi theophaniákkal egy szempontból kell tekintenünk: — szívesen meg fogunk előtte hajolni. A röpiratnak a most következő IV. és V. cikkek képezik sajátképeni velejét. Amabban Sz., emebben T. exegetálása ellen kél ki szerzőnk, viszont az exegesis fegyverével igyekezvén őket meggyőzni. Diadalmát teljesnek mondhatnók, ha egy pontban tőle, — nem az eredményre, hanem a bizonyítás útjára nézve eltérnünk nem kellene. A Gal. I. 15. 16-ot, és igy épen a legfontosabb pontot illeti a vita. Filó űr Meyerrel azt véli, hogy e szavak: anoxaXo^at iv é/ioc (bennem, Károli szerint nekem megjelentené) — nem a dainaskusi történetre vonatkoznak. Okoskodása, grammatikai és syntaktikai tekintetben tökéletesen megállhatna; de részünkről épen nem féltjük ügyünket azon felvételtől sem, hogy e szavak is, a megelőző xaÁdaag-szal együtt, a damaskusi megtérésre vonatkoznak. Vegyük csak elé ama jelenetet a Csel. JX-ben s tegyük Pál eme szavai mellé; — a két előadás épen fedezi egymást. Mi igy értjük a Gal. I. 15. 16-ot: ,,Isten engem, már anyám méhétől fogva elválasztott; Isten azután engem (Damaskusnál, a Krisztus v alódi megjelenése által) el is hivott; és ugyanott, ugyanakkor, ugyanez által bennem oly szellemi átalakulást hozott létre : hogy attól kezdve, bennem megjelentve volt Isten, Krisztus, és a keresztyén tudomány valósága." — E magyarázat okszerűségét tagadni annyi volna, mint azt állítani, hogy a külsőleg érzékelt dolgok a lélek által belsőleg föl nem dolgoztatnak s igy hatás nélkül is maradnak. De magyarázatunkat igazoljuk magából az írásból, közvetlenül is. Hiszen, Csel. IX. bői látjuk, hogy Pál, közvetlenül a Krisztus ama megjelenése után, teljesen felfordult lelki állapotban vitetvén be Dainaskusba, inint böjtöl olt harmadnapig (9. v.). mint imádkozik folyvást (11. v.) s mint világosittatik meg belsőleg fi7. és 19. v.). Nekünk hál ama két vers, az eredetihez híven, és minden félelem nélkül igy van: De mikor az Istennek, k i a u y á in in e h é t ö I fogva e 11 g e m elválás zt o 11, é s k e gy e I m é b ö I elhívott — tetszett bennem az ő fiái megjelenteni, stb. — Feltűnő s nem épen megvetendő erősség Sz. ellen az is, hogy midőn a damaskusi megjelenés mini teljesen való tény adatik elő, ugyanakkor világosan inegmondatik, hogy a Pálhoz küldött Ananiásnak az Úr 1 á t á s b a n jelenék meg (10. v.). És maga Pál, midőn a Csel. XXII. ben maga mentségére ama jelenést előadni iratik le, arról ismét mint v a-1 ó tényről szól és ugyanakkor ismét világosan kimondja , hogy midőn azt követöleg a jeruzsálemi templomban imádkoznék, lön hogy elragadtatnék lélekben (Csel. XXII. 17.). Most hát, Pált és Lukácst vagy szándékos ferditönek kell mondanunk, kik nem hazudnak ugyan határozottan, de elhallgatják okosan, a mit meg kellene mondaniok ; vagy pedig elismernünk , hogy egyik megjelenés a másiktól különböző, — és hogy a damaskusi Christophania oly tény, mint a feltámadás utáni a tanítványok és az ötszázak előtt. És nézetünk szerint Filó űr okoskodásának teljes érvénye van, midőn Sz.-ét megfordítva azt mondja : mivel Pál a neki Damaskusnál adott jelenést párhuzamba teszi a feltámadott Jézusnak mennybemenete előtti megjelenéseivel, nem azt kell következtetnünk, hogy tehát ezek is csak képzelödési látások, hanem azt, hogy amaz is tény. Mellőzzük azokat, mik a lelki testről s annak 2X2 =5-hezi hasonlittatásáról mondatnak. Ide is illik, mit fölebb a világnézletröl mondánk. Szűkkörü tapasztalaiból s nem absolut érvényű tudásainkból absurdumra következtetni merész dolog. Azt sem mondhatjuk, hogy a mi nem létezik, az nem is létezhetnék ; mert volt idő, midőn emilyen (f>o^txo<i avSpajnóg sem létezett, mint minők mi vagyunk. Még kevésbbé lehet annak, minek létezéséről mi n e m t ud u n k, nem is létezhetésére következtetni. Azt pedig, hogy a Pál szerinti lelki test magában s logikailag már „fából vaskarika1

' volna, még eddig nem bizonyították be. Jól mondja verulami Baco, hogy az emberek vitáinak nagy része a szók miatt származik, nem lévén a szók által a jegyzett dolog kellően értelmezve, s egyik mást érivén alatta, mint a másik. De hagyjuk ezeket. Miket Filó úr az V. cikkben T. ellen felhoz, mindazt szívesen aláírjuk. S kíváncsiak vagyunk : a Filó űr állal felhozott evangyéliomi idézetek és érvek tekintélye s tényleges magyarázata ellen mi fog felhozatni ? Hacsak, mint már fönebb emiitök, az egész jézusi életrajz parabolainak nem nyilvánittatik ; mire megvalljuk , Sz. és T. cikkeiben már elég előzményt is találhatunk. — Mert uraim, legyünk őszinték s ne ámítsuk magunkat vagy mást. Az evangyéliomi történetnek a maga egészében s teljes összefüggésében kell állani vagy esni. Nem versenkint kell, — tetszésünk, phiiosophiánk, világnézetünk normái szerint liiráltatni a ; hanem elfogadtatnia elvileg, vagy elvettetnie elvileg : s egyik vagy másik megtörténte után azon elv szerint következnie a részletes — exegetálásnak. Ti most. uraim, a Krisztus te<ii feltámadásának ténylegessége ellen keltek ki. Jól van. De nem veszitek-e észre , hogy holnap keresztje ellen is ki kell kelnetek, s azok közé állanotok, kiknek a keresztről Pál szerint való tudomány vagy botránkozás vagy bolondság. Csupa világnézleli felviJágosultságból maholnap szégyelni fogjátok a Krisztusnak evangyélíomát. M«rt ugyan kérlek : ha Krisztus testi felláma-