Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-05 / 1. szám

tanítónak nem adnak s a következés az, hogy többen, miután 4-5 évig hivataloskodtak, foglalkozásukat elhagyják s más nyereségesebbet keresnek. Akárhova mentem, a növelési tekintélyek igy nyilatkoztak: ,,ha jól akarják önök tanítóikat növelni, jól kell fizetniök. Nem lehet várni, hogy magas növelésü férfiak sokáig megelégedjenek nagyon csekély fizetéssel, midőn képesek jövedelmezőbb állomásokat keresni. Mi tanítóinkat szegényül fizetjük s igen jól növeljük s a következés az, hogy többen közülök, midőn a kormány iránt való kötelezettségük ideje ingyen taníttatásukért elmúlt, jövedelmezőbb állásért hivatalukat elhagyják s bennünket arra kényszeritnek, hogy a képezdébe helyökben másokért küldjünk. A képezdéktöl kívánt tanítók száma igy sokkal nagyobb, mint különben lenne, ha csak halál által támadt üresedések töltetnének be. A tanulók a schweici legtöbb képezdében a cantoni kormány költségén növeltetnek. A falusi iskolai legügyesebb monitorok közül választatnak s igen kitűnő növelést nyernek mind a növeléstanban, mind az olvasás-, írás-, számtan-, földrajz-, történelem- és szentírásban, mielőtt a képezdében fölvétetnének. Ezen képezdében maradnak 2 — 3 évig s igen magas növelést nyernek, mig ugyanakkor a legalacsonyabb kötelességekhez vannak szoktatva s keményebb dolgokra állíttatnak, mint a legszegényebb földmivesek. A tanulók, mi közben történelmet, földrajzot, mértant, zenét és rajzot tanulnak, kötelesek saját ágyaikat takarítani, egyik vagy másik az étek körül szolgálni, az ebédhez káposztát tisztogatni, az intézet asztalára szükséges növényeket mivelni, az igazgatóra, tanárokra várni s az intézethez csatolt majorságról gondoskodni. E három pontban Schweic minden növelési tekintélyei megegyeztek : 1. Hogy ha a népet növelés által a mivelödés és erkölcsiség magasabb fokára akarjuk emelni, szükség a falusi és városi iskolákban való tanítás munkájára különösen egy tanítói osztályt növelni, minthogy egy szük elméjű, rosz vérű, vagy tanulatlan ember tanításától és példájától sokkal inkább lehet félni, mint magától a tudatlanságtól. 2. Hogy egy tanítót az ő kötelességeire nem lehet kevesebb mint 3 év alatt képezni, még azon esetben is, ha ól vann nelve, midőn a tan. képezdébe lépett; minthogy a szokások, modor a tanító jellemének igen fontos részei s nem lehet hamarabb formálni, kifejteni, mint 3 évi szakadatlan figyelem alatt. 3. Fő szükség, hogy a kézi munka kitűnő vonását képezze minden képezdében adott növelésnek. A berni, a kreuzlingeni képezdében, mely Vehrli, Pestalozzi és Fellenberg philanthropicus utóda által vezettetik (már meghalt 1855. mart. 15.), Luzern és Soluthurn cantonok képezdéiben, a növendékek kötelesek dolgozni az intézethez csatolt majorságban bizonyos órát naponként. Mindenik ezen intézetek közül nagy darab földdel van körülvéve, mely a tanulók által miveltetik, a külső gyakorlatokra szánt külön órákban. A sehweici képezdék közül öthöz csatolt majorság elég nagy, hogy a tanulókat mivelésénél naponként két órán foglalkoztassa. Láttam az iljakat, kik épen most jöttek ki az iskolából, hol mértant, növeléstant, történelmet és zenét tanultak, láttam hogy mivelék e majorságokat, durva köntöst öltve, mint a milyeneket föld— míveseink viselnek, lábukon vastag fasaru volt; dolgoztak az igazgatóval, tanárokkal együtt, mivelvén a téli háztartásra szükséges, vagy a szomszéd vásáron eladandó termesztményeket, s épen ugy néztek ki, mint ifjú földinivesek napi munkájokban, dolgozván kenyerükért. Igy a schweici tanuló ifjúnak képezdei élete valódi megaláztatás és szigor : neki sohasem lehet szem elöl téveszteni az osztályt, melyből eredt s a inelylyel kell neki azután munkálni és társalkodni. Neki sohasem lehet feledni a földmivelőkkel, azok szokásaival, sanyaruságaival, szükségeivel való rokonszenveit. 0 szoktatva van ezen munkás kötelességhez, azért, hogy ezutáni élete könnyűnek, kedvesnek tűnjék föl előtte, midőn képezdei pályájával összehasonlítja s hogy eleje vétessék annak, hogy türelempróbáló hivatala kötelességeitől elkedvetlenedjék, még nehezebb munkákhoz, nagyobb sanyarusághoz lévén növeltelése szakában kapatva. Igy a cantoni kormányok elkerülék a veszélyt, mely a növendék növelését mindig követi, midőn az csupán értelmi növelésre szorítkozik. A földmives fiu, ki egy schweici képezdébe lép, hogy a tanítói hivatalra növeltessék, minden földmivesi szokását megtartja, sanyarú és alacsony munkákhoz szoktattatik s osztályával való rokonszenve inkább erősödik, mint gyengül ottani lakása s növelése alatt. Midőn hivatalába lép valami távol és félreeső faluba, magát körében érzi, mint a melyben született s élt mindenkor. A helyett hogy elégületlenül, városi élet, tudományos társaság után óhajtana, helyzetét sokkal könnyebbnek, kevésbé munkásnak találja, mint a milyenhez volt szoktatva. Állapotával, munkájával, környezetével teljesen megelégedve telepedik le s e megelégedés öt a földmivesek előtt tiszteltebbé, tanácsát, példáját hatályosabbá teszi, mint különben volna. E rendszer szerint a schweici tanítók községükben mint a papság segédei működnek, társakozván a munkásokkal otthon, tűzhelyeiknél, segítvén azokat tanácscsal, rokonszenvezvén velők bajaikban s ugyanakkor a keresztyén elméjű s tanult embernek nagyszerűen jótékony példáját mutatván, tanárok a tudományban, s földmivesek szokásaikban, élő bizonyítékai a növelés jótéteményének s a földmives előtt példái a való nemességnek, midőn az valódi eszközökkel kerestetik. A schweici tanító — növelő rendszerről beszélvén Vherli, ezt inondá : ,,ha gyermektanitókat vesznek önök képezdéikbe s megelégesznek azzal, hogy észerejöket miveljék, tapasztalni fogják, hogy bármi gondosan ápolják vallásos tanításukat, oly embereket fognak növelni, kik majd lenézik önmagukat, kedvetlenséget éreznek azon népiránt, melylyel társakozni hivattak, azon munkás kötelmek iránt, melyet végezniök kell." Vherli beszédének igazsága egész Schweicon keresztül érzik, a képezdeigazgatók a cantoni kormányok lassanként elfogadják az ő nézeteit, terveit és képezdéjö-