Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-09 / 6. szám

felügyelője s ennélfogva ennyi előfizetője leend, és ha a többi kerület is követendi példánkat, biztosítva lesz e nélkülözhetlen lap jövője. En ezennel beküldőm az előfizetési pénzt az aszódi és csővári ev. egyházak részére, öszvesen 14 frt 80 kr. b. Podmanicky Ármin, az aszódi és csővári ev. egyházak felügyelője/' Ha szabadna e széplelkű indítványhoz nekem is egy kérelmet csatolnom, az abból állana, hogy a nagyon tisztelt esperes urak, ha az ügyet nem csekélylik, méltóztatnának a nem sokára bekövetkező visitátio alkalmával a „Prot. egyh. és isk. lap"-ra valamint a „Házi kincstárira némi figyelmet fordítani és azokat az egyházak pártolásába ajánlani. Egyébkint még csak ezt mondom : Favete, adeste aequo animo, et reni cognoscite, ut pernoscatis, ecquid spei sit relliquum. EGY LÓ, KÉT NYEREG. Sem papok, sem tanítók nem vagyunk; de azért bizton állítjuk, hogy reformált vallásunkat egy pap sem szereti nálunknál inkább, s annak előmenetelét hőbben nem óhajtja mint mi. Ugyanazért fájdalmat kelt keblünkben minden, mi annak felvirágzását akadályozza. Ilyennek tartjuk mi, a többek közt azon sok egyházmegyékben divattá vált szokást, miszerint a segédlelkészek egyszersmind iskolatanitókul is alkalmaztatnak. Hogy ez valóban rosz, vallásunk szellemi mííködését s az értelmiség fejlődését akadályozó szokás, következő, agyakorlati életből merített adatokkal indokoljuk : Kijő a magát papságra szánt ifjú az iskola falai közül, egyik több, másik kevesebb készültséggel; de ezer közül egy olyannal, hogy rögtön s egyszerre minden papi képességgel s kellékekkel felruházva volna; mindamellett ő pap akar lenni, s nem gondolja meg, hogy ha a hitszónoki szép nevezetnek kellőleg meg akar felelni, ahoz nemcsak azon egyoldalú készültség kívántatik, miszerint néhány darab papi könyveket megszerezve, azokból néhány prédikációt kiírjon, miket aztán, palástot akasztva nyakára, a nép előtt elszavaljon ; sőt még az sem, ha saját dolgozataival lép is fel a közönség előtt; hanem, hogy ezenkívül fő kellék egy célt nem tévesztett hitszónokban, hogy magát a mindennapiság köréből mintegy kiragadva, szigorú erkölcse, feddhetetlen élete, csendes családi viszonya, ottan-ottan szelíd nyájassága, népkormányzati tapintata s egyéb erélyek által magát a laicusoktól megkülönböztetni tudja. Ezek szerint igen helyeseljük dr. Ballagi Mórnak az Egyh. és Iskolai Lapok valamelyik számában közzétett nézetét, mit itt ismételni nem tartjuk feleslegesnek: „Az egyházi szónoktól még több is kívántatik, mint az, hogy a hatás közönséges eszközei szabad rendelkezésére állván, egy pár okos gondolatot ügyesen csinos beszéddé alkotni és helyesen elmondani tudjon; hanem szükséges, hogy az irás éjjel nappali tanulmányozása által maga megujulván, az abban lakozó szellem részére a szíveket rabul vinni, a lelkeket meghódítani birja; szükséges, hogy az irás magasztos volta által a hitszónok is magasztos gondolkodásra lelkesüljön, maga egész személyisége is felemelkedjék, és ama magaslatokon foglaljon állást, hová az egyéni szenvedélyek, a kort magával ragadó gyarlóságok el nem hatnak, és honnan mint a hasadó hajnal idején mind nagyobbnagyobb kört lát maga előtt megvilágosodni, és a nap jóltevő sugarai mindent uj életre keltenek. Egy ilyen igehirdetőről mondja aztán Chrisostomus: apxei scg av&poiTioq, ^TJXOÍ TTH TTupoijitvoo, oloxhjpov űlop&ojoaoSaí oppov szent buzgalomtól áthevitett egyetlen férfi elégséges arra, hogy egy egész nemzedéket megjavítson. Ilyen lelkipásztorokat adjon nekünk a kegyelem Istene.'4 Ezekből kitetszik, milyen készültség szükségeltetik arra, hogy valaki a szó valódi értelmében jó hitszónokká képezze ki magát. — Vegyük már ezekhez a társadalmi életet, hol a papnak gyakran akaratlanul is tudós vitákba kell őgyelednie. Vájjon nem szükséges-e ezen tekintetből is magát annyira pallérozni, hogy a dogmán kivül egyebekben is otthonos legyen ? Es mit tesznek ezen tárgyakra nézve — keveseket kivéve — a segédlelkész urak? A helyett, hogy az elöttök levő magasztos papi hivatalra és a társadalmi élet kertilhetlen tudományos kellékeire készitgetnék magokat, segédlelkészségök mellé még iskolatanitóságot is vállalnak, mely utóbbi hivatal pedig — közelismerés szerint — oly lelket testet fárasztó, hogy a ki ennek lélekismerétesen meg akar felelni, annak ritkán lehet — még ereje megfeszítése mellett is — más dol-