Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-14 / 50. szám

1605 :goö Volt nekik mivel harcolniok! kit önmagát is földhöz sujt a veszedelem, még is első gondolatja szeretett egyháza, s annak ügyét előbb teszi mint önjavát: nemde hü vezér , s. páratlan gondnok az ? avvagy tehetlen az egyház annyi oldalról kiáltó építkezési kiadásokat fedezni; s a munka a legszentebb érdekek körül meg nem akad, de szakadatlanul foly, s szebb, dicsőbb alakban ujűlmeg minden a mi volt, — létesül a mi meg nem létezett: nem ujjal kell itt mutatni a derék férfiura, kinek esze és keze működik itten. Illő azért, hogy az egyház eme két főhivatalnokainak az egész világ előtt köszönetet szavazzunk! — T. Szathmári Miklós abauji egyhm. világi tanácsbiró — egyházkerületi fögondnok ö kegyelmességét üdvözlő ujolag pohárköszöntésében. Erre ö excája tek. Szabó Károly úrért emelt szót, mint olyanért, ki több rendbeli nagybecsű kegyességét azzal koronázta meg, hogy az uj paróehiához tetemes öszszeggel járult. — Megéljeneztük még b. V a y Sándor ö méltóságát, egyházi s világi elnökeinket, A. J. lelkész urat, kinek az egyházi építkezéseknél riem középszerű érdemei vannak, — nejét, ki vendégszeretetének s női egyességének mindenkor is ugyan, de különösen jelen alkalommal kitűnő bizonyítványát adta. Éljen sokáig! . . . Csak egy hiányzott ez ünnepélyről, e diszes körből; s ez főtisztelendő superintendens ur volt, kit körülményei tartanak távol ez úttal tőlünk ; egyedül levelét bírjuk, melybtíii örömét fejezé ki az egyház előmenetelén s haladásán, s főpapi áldását mondá el gyülekezetünkre ! Az esteli órákon koncert rendeztetett a közönség élvezetére, melyért az egyház elöljárói között különösen egytől az elismerést megtagadni nem lehet. Itt a szép s gyönyörködtető a hasznossal karöltve valának. Igy illett, s igy kellett lennie. Nagyobb szánni elegansabb közönséget hasonló városban még nem láttam. Nem akarom a terem felékesítésének leírásával untatni az olvasót: ez regénybe illenék, nem egyszerű tudósításba. De azt meg kell említeni, miszerint S ó h a 1 m i Irma kisasszony zongora játékával, majd szép dalával egyik főtényezője s ékessége volt eme hangversenynek. Szép és nemes verseny ily korán másokért kezdeni élni s munkálni! Meg kell emlékezni továbbá a s. pataki éneklő-karról s feljegyezni: mennyi éljent nyertek jutalmul a jeles darabokért, miket a közönség nagy élvezetére elénekeltek, eldaloltak; és mennyi köztetszéstazon sza\allati darabokért, melyeket nagy embereink s jeles íróink müveiből olyan találóan, olyan remekül felmondtak!! Nem volt elég a dal, nem a szavalás, nem volt elég a sok „éljen.'4— Hanem ezért, mint minden egyébnek, ugy ennek is egyszer el kelle végződni. S ekkor aztán lett lánc, meg tánc volt sok szép magyar leány, megannyi nő, — volt ifjúság ! s mi kell egyéb ? Igy folyt le a mai nap ; s lehetett volna-e ennél jobban? Ez a nap megérdemli, hogy róla sokszor megemlékezzünk. És mi nem is fogjuk elfeledni a megelőző magyar vendégszeretetet, melyben a tályai hivek részeltetének bennünket.-- Éljenek mindnyájan sokáig, s légynek menttekaduló elemek haragjától! Legyen békeség kerítéseiben és csendesség az ö tornyaiban! — Másnap a s. pataki ifjak, hogy munkájokat megkoronázzák, megemlékezének az elhunyt jelesek egyikéről, a tályai temetőben nyugvó Lovaltáról is; és elmentek sírhalmához, hogy lefizessék iránta, vagy is inkább emléke iránt ama tartozást, melyet a kegyelet nyújt a holtak hamvainak.. elénekeltek egy pár gyászéneket, s azzal békét mondtak nyugvó porainak ! ! Rácz Lajos, ev. r. lelkész ANTI REF. LELKÉSZ TISZT. NÉMETHI JÁNOS UR FÉLSZÁZADOS ÖRÖM-ÜNNEPELYE. A n. szalontai egyházmegye folyó év okt. 7-kén szívható s lélekemelő ünnepélylyel tette, ugy magára , mint a jelen volt népes gyülekezetre nézve felejthetlenné, vallásos szertartással ülvén meg Ant egyház községe 50 év folyama alatti lelki pásztora, a 83 éves agg férfiú félszázados örömünnepét. Már maga az 50 évi hivataloskodás esete is a légritkábbak közzé tartozik, de hogy prot. belhivalalnok, ugyan azon egyházban félszázadon keresztül hivataloskodhassék, ez már a rendkívüli tünemények egyike, s örömünnepélyünkre épen ezen ritka tünemény szolgálván alapul, nem csuda, ha arra nagy számú gyülekezet sereglett össze nem csak az egyházmegyéből, hanem minthogy a nevezett község szerény hajlékai Bihar megye délnyugoti oldalán természetes határt képző Fekete-Körös partján épen ott épitvék, hol Bihar, Arad s Békésmegyékkel érintkezik, s hol az egyház harangjai szavát három megye határai viszhangozzák — az érintett két szomszéd megyékből is: Békés jelesen képviselve volt a békésbánati e megye esperestje nt. Hajnal Ábel, s egyik t. birája nsgos Tisza Lajos urak, a dobozi s vári lelkészek, s megyei fö orvos tek. Torinásy Lajos ur, mint az ünnepelt lelkész egykori tanuló-társa személyében ; Arad a kisjenöi uradalom fö tisztjei s több értelmesb osztálybeliek által. Öröm volt látni már az ünnepélyt megelőzött napon, miként élénkül, s népesül, a minden oldalról érkező vendégek sokaságától az egyszerű s néptelen falu, mely fenállása óta ily nagyszámú s válogatott közönséget, kebelében aligha látott s fogadott, s mily gyorsasággal épül a Körös tul partján, mintegy varázsvessző érintésére a vendégek elfogadása s ellátása végett tervezett, s nemzeti lobogókkal ékesített sátor, szóvarf bárhova tekintett a szem, az egyszerű falu utczáin s környékén, élénkség, csoportosulás, s minden előkészületek oda mutattak, hogy a szerény egyház kebelében valami szokatlan s rendkívüli esemény van ké-