Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-14 / 50. szám

szülőben , s bátran mondhatjuk , miként az itt történtek mindenkit, s várakozás felelt kielégítenek, s az ünnepély nagyszerű hatását a jelenvoltak emlékéből áz idő sem egy könnyen fogja kitörölni. Az ünnepély megtartására kitűzött nap délelőtti 11 órakor az egyház megye köztiszteletben álló s. gondnoka, esperestje, s az ünnepelt agg férfiú élén, indult a nagy számú gyülekezet a lelkészi lak udvaráról a már fedél alatt álló uj templom falai közzé, melynek belseje ez alkalomra rögtönzött ülőpadok s szószékkel berendeztetett. Az isteni tisztelet a 37-dik dicséret két első versei eléneklesévei vette kezdetét, mely után az ez előtt néhány hetekkel alakult n. szalontai dalárda öszhangzalos éneke zendült meg , á a szószékre lépett egyházi férfiak beszéde közötti szünet id.'je alatt is folytatólagosan s jó sikerrel a nevezett dalárda működött. Az ünnepélyt megnyitó énekek elliangoztával, szószékre lépett az egyházmegye espereslje nt. Osváth Imre ur, buzgó hálát emelve az egek urához elsőben is azért, hogy az e helyen települt kisded gyülekezetének kegyelmesen megengedni méltóztatott a több századok viszontagságait kiállóit, s ma már romokban heverő szentegyház helyett, egy ujabbnak építtetését; annak utánna az ünnepelt agg lelkész 83 évekre terjesztett hosszú életéért, s 52 évi közhasznú hivataloskodhatás által vele éreztetett nagy kegyelemért. Áldást könyörgött végre istentől a haza nagyjaira, a prot. anyaszentegyház őrállói. lelki pásztorai s tanítóira s a kisded gyülekezetre, melynek kebelében agg szolgatársunk 50 évi nyugalmas iakozás békéjét élvezte. Szószékre lépett ezután a szalontai egyház közkedvességü lelkésze tanácsbiró Nagy Sándor ur, s felvevén alap igéül 3. Móz. XXV-ik r. 10. versének kezdő szavait: „az ötvenedik esztendőt megszenteljétek" nagyhatású szónoklatában fejtegette az 50-ik év megünneplésének hajdani jelentőségét, s mai célját, mely nem más, mint azon áldások s jótétemények emlékezete s felelevenítése , melyek ily hosszura terjedt hivataloskodási idő alatt életünkre kiáradnak. Mintha a mult század támadt volna fel sírjából, s szólott volni ezen uj századhoz, épen ily megható benyomást gyakorolt a gyülekezetre a mull század emberének szószékre lépése s megszólalása : a buzgóság lelket emelő hangján rebegett ő mindeneknek elölte hálát, a véle, mint az ur méltatlan szolgájával közlött nagy kegyelemért, mely éleiét annyira nyújtotta , hogy abból az ur anyaszentegyháza építésére félszázadnál több maradna fenn , s midőn a testben s lélekben korához képest még mindig elég erős agg lelkész vékony ezüst hangján mélyen elérzékenyülve, szemeit istenhez emelve, s mintegy átszellemülve ekkint imádkozott — ,,mivel, óh mivel érdemeltem óh uram ! hogy engemet, méltatlan szolgádat, ennyire felmagasztalnál, kisebb vagyok minden te jótéteményidnél s irgalmasságidnál, melyekel velem cselekedtél; mostan , óh mostan bocsátod el szolgádat békességgel, már most örömmel halok meg, mert látták az én szemeim már itt e földön is az éh megdicsőülésemet/' — nem volt sziv, mely meghalva, s szem, melyben köny csilláma ne rezgett >olna: áldást kért végezetre 52 évi hivalaloskodása alalt a keresztyének társaságába beavatott, s a hit és szeretet Iánczával egyesített minden híveire s az egész gyülekezetre. Az ünnepély templomi része befejesztetelt egy kisded keresztelésével, melyet n. t. Hajnal Ábel ur teljesített, s melyre egy alkalmilag előfordult eset szolgált alapul. Nem hagyhatjuk érintetlenül, miként a gyülekezet áldozatkész buzgalma az építkező anti egyház közszükségei fedezésére 80 uj ftot eredményezett. A templomból a.gyülekezet-a már felszerelt sátor alá vonula, hol az ünnepelt lelkésznek debreceni rajz-tanár Kallós Kálmán ur által művészileg rajzolt, s megszólalásig hü arcképe a legkedvesebb meglepetést nyújtotta. A mintegy 300 terítékű ebéd ideje alatt, melyben egyébbiránt a gyülekezet minden tagja kisebb nagyobb mértékben részesült, a szalontai dalárda, a gyulai s szalontai hangászkar felváltva tartotta folytonos derültségben , a közönség különben is élénk kedély hangulatát: és itt önkényt merül fel azon kérdés, hogy miután ily széles alapra fektetett ünnepély anyagi részének előállítása, egy szegény sorsú falusi lelkész összes vagyoni állása feláldozását kövelelné, honnan, s miből merítettek ily nagyobb mérvű külrendezés költségei ? a testvéri szeretet, egyes hitrokonok áldozatkészsége, s felekezetességen felül emelkedett érzelmek kiapadhatlan forrásából, melynek bősége annyit eredményezett, hogy abból az ünnepélyt rendező biz'ottmány az anti egyház részére is jelentékeny összeget juttathatott. Emelték az ünnepély hatását s nagyszerűségét, azon alkalomszerű pohárköszöntések, melyek hosszú sorát segéd gondnok ur nyitotta meg az ünnepelt férfiura vonatkozott loastjával. Utánna tanácsbiró tek. Lovassy Ferenc ur, e megye s. gondnoka, mint a haza egyik legnépszerűbb polgáraért ürített poharat. B. Sebesi lelkész, Tomka Károly ur, az ünnepély emléke örökítésére egy az alkalmi versek színvonalán felülemelkedett szép költeményét szavalta el, melyet azonban, nem levén kezeink közt, az olvasó közönségnek be nem mutathatunk. Az ünnepélyt, mintegy pár óráig tartott, élénkség s általános jó kedv által fűszerezett nemzeti tánc fejezte be. — De talán kérdheti valaki az olvasó közül, hogy az anti egyház agg lelkésze, kinek munkássági köre szeren y egyháza határain kivül nem terjedt, mivel érdemelte ki még is e. megyéjétől e nagyszerű kitüntetést, melyre csupán az anyaszentegyház világító szövétnekei, a haza s cin -beriség szent ügyének apostolai tarthatnak méltán, s kilólag igényt ? ki hivatalát több mint félszázadon keresztül annyi hűség, lelkiisméret s önfeláldozással kcZelte], I i ily hosszú időn keresztül, jutalomnak Sím nevezhető cso\ lv 100*