Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-14 / 50. szám

6) A Katechizációk ezután ne a régi szokás szerint, hanem böjt első vasárnapjától kezdve pünkösdig tartassanak, és pedig azon oknál fogva, hogy ugy az iskolás gyermekek, valamint az idősebb suhancok és hajadonok is tel— fes számmal részt vehessenek azokban, mert tapasztalt dolog, hogy a mint a nyári nagy munka ideje nyilik, azokat összeszedni többé lehetetlenség, holott hát ezen tanitásbani részvétre még is mulhatlan szükség mutatkozik. Horváth Sámuel. EGYHÁZI ÜNNEPÉLY. Tályán, oki. 5-kén 1862. Nagyon kellemesen lepé meg vidékünket azon örvendetes hir, miszerint a nevezett ref.#

egyház egy napol szentelend — melyen az Örökkévalónak hálákat adni édes kötelességének ismeri, azért, hogy a mult évben rommá és hamuvá lett templomát, minden egyházi s iskolai épületeit, a kegyes jóltevök, különösen prot. testvéreink részvétes segélyével immár fölépíthető, s ki kell mondanunk: díszesen, házzá méllólag kiemelkedett phönixként siralmas romjaiból. E nap okt. 5-ke volt. Maga a természeti nap szépen viradt fel, — ugy akarta, hogy kedvező legyen az idö a nap megüléséhez. Siettünk mi is, hogy a fájdalmukat veszteségeik felett kisirt szomszéd-testvérek örömünnepén résztvegyünk ; ha sírtunk a sírókkal, midőn Esaiás eme szavaival : ,,A mi szentségünk és ékességünk háza, melyben a mi atyáink téged dicsértenek, tűzzel megégettetett1

* kesergettek a borzasztóan puszta falak között: most az öröm ugy megillet bennünket! Nem mindennapi látvány volt a mint a közelj s távolabb községekből özönlött a nép ünnepies öltözetben! Sejténk, hogy az ünnepély népes és nagyszerű lesz. S valóban ugy lelt. A ki ott jelen volt, láthatá az örömet, mely minden arcon olvasható volt. Elég okuk volt az örömre önmagokért és a mindegyre érkező vendégekért. 10 óralájban megérkezett a legnagyobb vendég is Golopról, ama kisded községből, mely nagy fiáért, ki a hazának is nagy embere, mindenki előtt oly igen ismeretes. Az egyház egyik épületében, a lelkészi lakban fogadta őexcellenciája legméltóbb üdvözletét számos egyházi és világi jeleseinknek. . . Most a harangok gyönyörű hangjai szólaltak meg, — jeléül: hogy az ünnepély kezdődik. Mindenki a templom felé sietett. A mintegy négy ezernyi hivek seregétől mozdulni alig lehetett; mindazáltal az ügyes rendelkezés által kevés volt a kimaradtak száma. — Midőn a templom , e romjaiból magasztason kiemelkedett szent hely megtelt, az „lm bejöttünk nagy örömmel" ének zendült mog ezerek ajkán; majd a s. pataki éneklőkar kezdé meg hármoniás énekét: ennek első szakasza után helybeli lelkész t. Anti János ur föllépett — égy kinos hosszú év után először szószékére! . . . Kell e mondani, hogy szivből fakadt alkalmi könyörgése megtalálta a sziveket? mert nem egy arcon láttuk alá csordulni a könnyeket hiveink szeméből,predikáliojában Í.Pét. 2. 5. szerint az igaz egyháziasságot tűzte ki célul; ennek kellékeit jelesen tolmácsolván, eléadá, hogy : min t élő kövek miként építtessünk fel, hogy legyünk 1. lelkiház; 2. Szent papság, a lelki áldozatoknak áldoztatásokra ; 3. Mily lelki áldozatok kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. . . Nem érzem magamat fölhiva és jogosítva, hogy e megragadó, alkalomszerű s nagy számú hallgatósághoz intézett templomi tanításról szol jak... a szépnek és jelesnek önmagában s a hasonló jelesek elismerésében van legméltóbb dicsérete és jutalma. Hanem azt megemlíteni édes tisztemnek tartom, hogy: végül köszönetet s hálát mondott a szónok egyenkint s egyetemben mindazokra, a kik kegyes adományukkal e szent munkához, az ur háza felépítéséhez járultak; köszönetet s hálát hivei közül némelyeknek, kik mások felett messze kitűntek a segélyezésben, a munkában. Legyenek megjutalmazva ezen nemes lelkek, ott, hol a méltó jutalmazás van és lesz örökké ! Miután az éneklőkar ismét ineg ismét elzengé öröménekét e magasztos ünnepély felelt, az isteni tiszteletnek vége lön. —• Lefizettük a hála legszentebb adóját Istennek, hogy az ö népével jelen volt apróbáltatás nehéz napjain, — és le azon jóknak, kikben az ö áldó szelleme lakozott népe iránt, akkor, midőn mindenüket lángok emészték fel, midőn az irás szavai szerint „nem dicsérhetnék az urat, és nem énekelhetnének ö néki lelki énekeket; hanem siralmas éneket énekeltek, sirva imádkoztak. . . 1 % Mint az isteni tisztelet előtt, ugy mosl is az újból épült, jó ízlést s építészeti jártasságot tanúsító paplakon gyülekeztünk össze, hol az egyház gondos elöljárói intézkedése nyomán 60 — 70 terítékű asztal várt vendégeire: a holott őseink szokását követvén, áldomást ittunk a szerencsésen bevégzett munkáért. Meglöré az evés közti szokott hangulatot helybeli lelkész t. A. F. ur, id. b. Vay Miklós ö kegyelmességéért emelvén poharát,a ki mint egykori főgondnoka a tályai ref. egyháznak, magas jelenlétével fényt kölcsönözvén ez ünnepélynek, ujolag egy szép gyöngygyei ékesité a prot. egyház és vallás körül tett érdemeit, melyek maradandók lesznek az utókor hálás emlékezetében stb. Mire ö excetlenciája meglepő könnyűséggel s szokott ékes szólásával válaszolt : emelvén poharát a prot. autonómiáért, mely kétségtelenül egyik föoka s tényezője volt a kárvallott egyház gyors felépülésének, — s ugy tekintvén a mai ünnepélyt is, mint ezen autonomia diadalát, stb. Ezután nagyt. Hegedős László szeretett esperesünk emelt szól s üríte pohárt az egyház főgondnoka — t. S z a b ó Sámuel, s pénztárnoka tek. G ö n c z y Ján. urakért: mert őket illeti egy igen méltó rész a mai örömből, mint a kik az urnák a sz. írásokban följegyzett azon vitézeihez hasonlók, kik egyik kezökkel harcolának, a másikkal épiték a Jehova tiszteletének hajlékát. —