Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-14 / 50. szám

Szabadjon csekély munkámat azon remény kifejezésével zárnom be, hogy e vezérkönyv nem fog hiányzani, legalább egyházkerületünkben, egy néptanító könyvtárából sem. Meg vagyok győződve a felöl, hogy az iskolai körlátogató lelkész urak egész tekintélyüket felhasználandják; hogy a tankönyvet minden népiskola bevegye s használja növendékei lelki üdvére. Dóczy Gedeon. A keresztyénség és ker. egyház történelme. Irta Dr. Heiszler József akadémiai tanár a sárospataki ref. főiskolában. Első kötet. Sárospatak. Nyomtatta F o r s t e r. 1861. 220 lap. Bolti ára 1 ft. 50 kr. (Vége.) E nehézségek elég élénken kilátszanak szerző két első szakaszában is. Azon cél ugyan el van érve miszerint igy látjuk a keresztyénségnek mint életnek, látjuk mint tan. nak önálló fejlődését — ide tudva a 3-ik szakasznál mondandókat ; — de ezt drágán fizetjük meg ezert találkozunk számos ismétléssel nem kevés ellentétes, vagy legalább nem összehangzó állításokkal s ezek folytán több kellemetlen zavarral. Jelesen előadatván az 1-sö szakaszban a keresztyénség mint élet, elő kellett adni ez életfejlödés elé jöit akadályokat s küzdelmeket is , igy elö vannak adva keletkezésűk, tanaik, szellemök és sorsuk rövid rajza mellett az ebioniták, gnostikusok , Manicheusok, monarchiánok, arianusok stb. Jgen de ezek a keresztyénségnek mint tannak fejlődésében még nagyobb szerepet játszván, még inkább helyet kívánnak a 2-dik szakaszban s kapnak is oly tormán, hogy a mit róluk olvastunk az első szakaszban , azok a másodikban ismételtetnek, s bővebben kifejtetnek p. o. a 50 — 51. lapon mondottak újra megtalálhatók a 111—114-dik lapon, még pedig inkább zavarólag mint világositólag. Ugyan is amott a zsidó-keresztyén elem ezen felekezetek alakjában tűnik fel : 1) Minneusok , 2) Nazareusok, kik igen hihetőn ebionitáknak is neveztettek, s 3) Clementinusok, kik helkesaitáknak is mondattak; emitt a 111 — 4# lapon a héber-keresztyének átalában ebionitáknak neveztetnek, kik különböző pártokra szakadtak, s e pártok közül megismerjük az elkaezaitákat , kik klementinusoknak is mondattak. A 72. lapon az árius ügyében összeült nicaeai zsinatnak csak az egy nikom. Eusébius volt Gamáliele, — a 2-ik szakaszban (175.1.) már Theognis püspök is készebb számkivetésbe menni, mint az ariust kárhoztató Ítéletet aláírni. — Ily ismétlést és zavart találunk, ha a gnosis és gnosticis musról a 116-dik lapon mondottakat, a 63, 119 és 130 lapon mondottakkal összevetjük. Igy kisebb nagyobb mértékben a többi fejezetnél is. Még mint mellékest megemlítem itt, hogy némely fejezet címezésénél több szabatosság s világosság volna óhajtandó, p. o. ha az 1-ső szakasz 4-ik fejezetének cime: egyenes ellenhatás, — akkor a harmadik fejezeté lenne : Nem egyenes ellenhatás; vagy p. o. a 66. lapon a 9-ik fejezet: „a keresztyénségnek mint életnek túlsulyérti küzdelme az ismeretre törekvő értelemmel mint tanna I," értelem mint tan ? A 145-ik lapon, az érzület kereszlyénségének küzdelme a tan keresztyénségével. A mi a 3-ik szakaszt illeti, melyben a keresztyénség uiint öntudat terjesztetik elö, — ennek megbirálásához alig merek fogni, mert megvallom bár sokat gondolkoztam e szakasz felöl, mégis szerző gondolatát itt tisztán felfogni képes alig valék, s tán csak homályosan sejtem azt, mit tisztán érteni óhajtanék, és ha mégis egykét észrevételt e tekintetben kockáztatandók, kérném ezeket szerző ismert tudományossága ellenében igen szerény s igénytelen észrevételeknek tekinteni. En részemről az alkotmányt, szervezetet (nem értem a modern oktroyirtakat) mind az egyes nemzeteknél, mind az egyházban olyaknak tekintem, melyek az illető nemzettek vagy egyházak életével, fejlődésével elválhatlanul össze vannak forrva, mellyeket széttagolni nem célszerű, s következőleg e harmadik szakasznak az egyház szervezetet tárgyaló első részét tán helyesebb volna az első szakaszban az ismert cim alatt: „A keresztyénség mint élet" előadni. E kétkedve kimondott állításomat támogatni látszik maga szerző is, midőn a 3-ik szakasz bevezetésében némileg jellemzésében ezt mondja : ,,A harmadik mozzanat stádiumán fellép a keresztyénség mint élő egyház, mint az egyetemes keresztyénség öntudata , í g a z é 1 e t e ; lelkiismerete", mely kifejezések mint látható — igen közel állnak az első szakasz címéhez : „A keresztyénség mint élet." Es ha az első szakaszban előadatnak: a ker. istentisztelet, ennek ideje, egyes részei, innepek, keresztség úrvacsorája stb. nem célszerűbb volna-e az ezeken, ezek körül fungáló „tanitó s igazgató praesbyterekröl, diakonusok, episkopusok, patriarehákról stb. szólani? A második rész pedig mely az egyháziirodalom, — s írókról szól, — tán inkább helyett foglalhatna a 2-dik szakaszban, hol a keresztyénség mint tan tárgyaltatik. Ha egyébiránt elfogadjuk is helyesnek a 3-dik szakasz felvételét, van egy cikkre nézve észrevételem, jelesen a 28 (210. 1.) „vita az eretnekek keresztsége felöl' itt nincs helyén, hanem illik a 101 — 102. lapra, hol az jóformán ismételtetik i.« szóról szóra, vagy ha a szakadások — schismák — közt s felemlitendönek véli szerző, akkor ide volna sorozandó a Húsvét feletti vita is, s az ebből származott szakadás , mely pedig a 95-dik lapon találtatik. Ezen főbb észrevételim mellett megemlithetönek, vélek egykét apró tévedést, toll s nyomdai hibát. P. o. a 60. lapon a traditorok rosszul magyaráztatnak, a mennyiben a bálványok elöft áldozók, füstölök traditoroknak nem mond-