Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-02 / 5. szám

az egyetemes gyűlés e magasztos célnak nem felel meg, azon mértékben, melyben az apák várták vala ? Ez kétségen kivül onnan van, mivel, ha a központból csak határozatok és rendelkezések szivárognak át a részekbe, ezek korántsem birnak a részeket a központtal összeforrasztó erővel. Ellenben minél több jótétemény, segedelem, vigasztalás sugárzik szét a szivböl a testnek tagjaiba, ezek annál szorosabban ragaszkodnak a sziv és egymáshoz is. Soha meg nem cáfolható tanúsága ennek a Roth-Teleki stipendium, mely az által, hogy az egyet, gyűlés közbejöttével évenként a kerületek főiskoláiba járó 100 tanítványnak egyenként 40 frtot osztogat, sokkal jobban mozdította elő az egyház egységét, mint bármily egybevágó küligazga tási rendszer. Hála Istennek alkalmunk lesz tapasztalni, hogy a Glosius Artner alapitmány, mely hivatalképtelen papok, gymnaziumi tanárok s ezek özvegyei és árvái, valamint 12 ifjúnak 105 o. é. frttal való segedelmezésére van szánva, — mely alapitmány a pesti gyülekezet által kezeltetik ugyan, de később az egyet, gyűlés rendelkezése alá jutand, hasonló egyesítési hatást gyakoroland. Azaz én hitem és meggyőződésem, hogy minél nagyobb középponti gyámintézeli tökét alakitand az egyház s minél több gyülekezetnek küld évenként segedelmet: annál bizonyosabban, biztosabban és szilárdabban rakja le az egység és közösség alapját közöltünk. Tudom én azt, hogy van e szent ügynek még hanem érdekesebb, szinte oly érdekes más oldala is, ínég pedig nem egy, hanem több. De én azok kitalálását azokra bízom, kik kevés szóból is sokat értenek S egyesek szegény törekvését magasabb szempontból méltányolni készek és képesek is. Jöhet idő és jöni fog, midőn ezen kérdésnek egyéb oldalát is kiemelhetjük. Most szabad legyen egyszerűen visszatérnem oda, honnan kiindulok. A nagy Isten és szenvedő egyházaink nevében kérek minden lelket, mely e sorokkal találkozni fog, gyámolitson engemet legjobb tehetsége szerint. Ne ütközzék meg rajta senki, hogy e közös nagy ügy élén az én szerény nevem áll. Ezen könnyű lesz segíteni. Egy egyszerű határozata az egyetemnek vagy a halálnak, és én szívesen engedek másnak helyet. De engedjetek legalább azon tudattal válni meg székemtől vagy életemtől, hogy midőn gyülekezeteink ínsége s szorongaltatásuk habjai könyörületre indították szivemet, nem tettem össze kezeimet, hanem kiterjesztettem azokat könyörgőleg az égre és felétek és igy esengtem: Segíts Isten, és segítsetek felek ! hogy Isten népe, melyet rám i s biztatok, el ne veszszen! Hallgassatok meg! s azután cselekedjetek velem tetszéstek szerint. Elvégre is a nyugtákat ajánlom! A pénzek egyenesen nevem alatt küldendők, mig az egyet, gyámintézet vagy gyűlés vagy magam vagy a halál máskép nem rendelkezünk. — Az Urnák békessége legyen mindnyájunkkal!! Kelt Pesten, 1862. jan. 27-kén. Székács József, mint az egyet, evangy. gyámintézet középponti bizottmányának elnöke. VÉRTESALJÁRÓL, január. 1862. Évek jöttek, és a vértesaljai h. h. egyházmegye évenkéRt több közgyűléseket tarta; évek multak el, és e megye közgyűléseiről jelen becses lapok útján — azon egy közleményen kivül, melyet a f. é. 2. sz. lapban Sz. után olvashatni — mit sem tudhatott a t. olvasó közönség. Ne kérdezd jámbor olvasó: mi az oka ? elég az hozzá, hogy ha mi többen ez egyházmegyében lelki élvezettel s ebből folyó nyereménynyel szeretjük a több testvér e. megyék életmozzanatait lanúsitó közleményeket e lapokban olvashatni; a viszonyosság törvénye igényli, hogy nyújtsunk mi is alkalmat másoknak hasonló szellemi jók élvezhetésére. Ily célból kívántam közzétenni a vértesaljai e. megyéről következőket. Ne vezett egyházmegye a közelebb lefolyt 1861-ik évben három közgyűlést tarta, elsőt május 14-én Baracskán, másodikat oktober 24-én K-Nyéken, s harmadikat nov. 27-én ismét Baracskán; mindhármat az egyházi részről n. t. Peremartoni Nagy Zsigmond volt alesperes, s a világi részről a két elsőbbet tekintetes Kandó József e. megyei segédgondnok , — és a harmadikat méltóságos Sárközy Kázmér e. megyei fögondnok urak iker elnöklete alatt. Mindenik közgyűlésen számos elintézendő tárgyak halmaza feküdt a gyűlés jól vezetésére termett alesperes előtt, melyek e. törvényeink útmutatása mellett, a — legyetek okosak mint a kigyók és szelídek mint a galambok — Jézusi utasítás nyomán, idős körülmények igényeihez képest nagyobb részben a lehetőségig el is intéztetvék. Mindezeket most itt rendre elősorolni hosszas s untató lenne, s ép ezért nem is célom előszámlálni minden történteket; hanem mindhárom gyűlésről hozok föl egy-egy oly nevezetest, mely a t. olvasó figyelmét megérdemli. Májusi közgyűlésünket, melyen az egyházmegyét képező 32 egyház kevés kivétellel képviselve volt, leginkább jellemzi azon történet, miszerint két e. megyei új hivatalnok, az épen e gyűlésre bejött s ugyanezen felbontatott szavazatok általános többsége folytán, az egyik mint tanácsbiró, másik mint aljegyző megválasztatván, miután mindketten egyértelmüleg nyilvániták, hogy ők csak három évre terjedendő, s ekkor űj választás alá bocsátandó hivatal viselésének föltétele alatt kívánják letenni az esküt; és miután az ekkép indítványozott tisztüjitási elvet minden jelenleg hivataloskodó világi és egyházi jeleseink nyiltan sajátjoknak is vallák : köz-felkiáltással elfogadtatott és végzésilcg kimondatott, miszerint jövőre minden 3 év eltelte után általános e. megyei tisztújítás fog tartatni. Octoberi közgyűlésünket örökre nevezetessé tette ft. Maller Ferenc úrnak, mint ezen egyházmegye 17 éveken át volt buzgó föesperesének e gyűléshez beadott azon Írásbeli nyilatkozata, melyben a Mózesnél említett legmagasabb emberélethatárt, a 80 éveket túlhaladott, sok fényes érdemekben őszült férfiú, aggkora tekintetéből föespercsi hivataláról lemondani kívánt. Mely kivánatának a gyűlés azon tiszteletnél fogva, melyet nevezett föesperes úr hosszú és válságos időkön át tanúsított apostoli buzgóságival magának bő mértékben kiérdemlelt, engedvén, a