Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-02 / 5. szám

velünk és minekünk adja az úrnak halálra adott teste és vére által szerzett bűnbocsánatot, a megszabadulást és az örök életet, ugy hogy a Krisztus éljen mibennünk, és mi éljünk őbenne stb. — A ki egészben és minden részleteiben átgondolja e tétel értelmét; a ki egész mélységében felfogja annak jelentőségét, hogy az üdvnek közlése a Szentlélek által történik ; a ki nem feledi, hogy a Szentlélek kitöltése a feltámadt idvezitö Ígérete s megdicsőülése folytán történt; a ki tudja, hogy a keresztyén hitnek alapjául épen azért tartjuk a feltámadást, mert az fejezé be és p e c s é 11 é m e g az idvezitö megváltói munkáját; a ki a Krisztus kereszthalálát és elégtételét nem az A n z e 1 o n-féle hajmeresztő és alacsony theoria szerint tekinti; — a ki tudja, hogy néma csupán megfeszített, — hanem a halálon dicsőségesen diadalmaskodott s szent lelkét a tanítványokra elküldő, s az övéit soha el nem hagyó Krisztus a mi megváltónk, s az örök élet fejedelme: a ki mind ezeket tudja, nem képzelem, miként mondhatja, hogy a halálra adott idvezitö testéből, nem a jelenleg élő idvezitö személyiségéből nyerünk életet; és miként akarja ezt az értelmet erőszakolni az idézett tételbe, mely oly világosan és határozottan mondja, hogy a Szentlélek a bűnbocsánatot, szabadulást és örök életet ugy közli velünk, hogy a Krisztus éljen mi bennünk, és mi ö benne. De hiszen okokkal támogatja Menyhárt úr, véleményét; — legyünk igazságosak és hallgassuk meg azokat is. (Vége köv.) BELFÖLD. E. E. E. GYÁMINTÉZETI MOZZANATOK. (Hatodik közlemény) XXXII. Szives kérelem. Tudva van a tisztelt közönség előtt, hogy 1860-ban az egyetemes evangy. gyámintézet alakult meg, melynek világosan kifejezett célja : „m á r letezö egyházaink s tanintézeteink felsegél é s e, s a hol kívántatik, újaknak felállítása a keresztyén szeretet önkénytes áldozatai által.'- A gyámintézet alapszabályainak 5. §-ban világosan ki van mondva, hogy ezen intézet, jóllehet még most csak ágostai, segedelmezését a helv. hitv. testvéregyház gyülekezeteire is kiterjesztendi. A gyámintézet első évi kimutatása szerint, mely nyomtatásban három nyelven megjelent, létezése első évében 8064 frt. 45 krt. vett be, s ebből kifizetett, kiosztott: 4827 frt. 99 krt.; a központban tőkésített: 1671 frt. 37 krt, a kerületekben tőkésített: 500 frtot; a kerületeknél és a középponti pénztárban maradt: 1065 frt. 8 kr. Ez eredménynek mindnyájan örvendettünk s Isten szine előtt vallásos ájtatossággal fejeztük ki mind örömünket, mind hálánkat, mind reményünket. Azonban ha van valaki, kinek kebléből kérdőleg emelkedett ajkaira amaz apostoli fohász: d e micsoda ez annyi sok népnek? ugy az én vagyok, ki épen a gyámintézet keletkezése óta lefolyt rövid idő alatt azt voltam kénytelen nagy bánattal tapasztalni, hogy az ínség gyülekezeteinkben sokkal nagyobb, mint valaha képzelhettem volna. Lelkem bánatát enyhítette, de nem szüntette meg azon gondolat, hogy ezen ínségnek egyházunk bizony bizony nem maga egyedül az oka. — Nem akartam e bánatot az által még égetőbbé tenni, hogy felidézzem a múltból és jelenből azon történelmi okokat, melyek e mostoha sors eszközlői voltak. A jobbnak hitére, az Isten és a jó emberek iránti bizalomra hajlandó lelkem inkább azon kérdéssel foglalkozott: mit kell tenned, hogy e közinségea segítve legyen? És a lélek azt válaszolta, hogy az egyetemes bajon csak egyetemes részvét és egyetemes áldozó szeretet segíthet. Hogyan jött össze ama 8064 frt. ? Egyesek filléreiből, melyeket házanként gyűjtöttek egyes lelkészek és tanítók és egyes hívek. Minél egyetemesb lesz, minél uralkodóbbá válik köztünk azon elv, hogy a szükségelt nagy összegek ne kevés adakozók tetemes adományaiból, hanem tetemes adakozó kevés adományaiból gyűljenek össze, annál bizonyosabb nemcsak hogy sokakon segítve lesz, hanem hogy a kívánt öszvegek elő is állíttatnak. A gyámintézet ezen elvnek hódol. Hanem ez elv nemcsak az évenkénti folyó gyűjtések, hanem a tökeszerzésre is alkalmazandó, ugy, hogy a gyámintézeti töke is ne egyesek ezer és száz forintosaiból, hanem ezerek egyes forintjaiból lassanként, de biztosan alakuljon s évről évre gyarapuljon. E végre én fél, egy, két, tíz forintos nyugtákat nyomattam s az ezekből befolyó minden pénzt egy középponti gyámintézeti töke alakítására szántam, hogy annak kamataiból évenként nagyobb adományokkal vigasztalhassunk és menthessünk meg egyes gyülekezeteket. Szives kérelmem tehát az, hogy a kit lelke ösztönöz, segítse elő épen ugy, a mint jó lelke sugalja, ezen kegyesés egyházunk javára irányuló szándékomat. Félforintnál kevesebb mennyiséget nem nyugtatok ily szelvények által. A 20 kron aluli mennyiségek az évenkénti adományok rovatába iratandnak. Ki 10 forintot küld be, annak a nyugtát helyébe küldöm, különben pedig a gyámintézeti közgyűlés alkalmával számolni, és az adakozók neveit külön kinyomatni s a lehető legtágasb körökbe eljuttatni fogom. Szives kérelmemnek mellözhetlen feltétele pedig az, hogy senki az által, mivel ily nyugták váltásával a tökéhez járult, magát az évenkénti segedelmezések alól felmentettnek ne vélje. Álljon jobb kezével a gyámintézeti tőke, balkezével a gyámintézeti folyó költségek gyarapításának szolgálatában. — Egy forint ide, egy forint oda ! Itt letehetném tollamat, ha a lélek nem ösztönözne elmondani e helyen valamit, a mi tán sokak lelkében él, s minek én csak kifejezést adok. Tapasztalták azt a mi kedves apáink, hogy ezen mi három nyelvű egyházunkban nehéz lévén az egységet fenntartani, minden szabados eszközöket meg kell ragadnunk, hogy ezen egységet, a hivők ezen közösségét, fenntartsuk. Ezen törekvés legközelebb az egyet, gyűlésben, a négy egyházkerület ezen közös kapcsában nyilatkozik. De ha kérdjük, mi annak az oka, hogy