Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-07 / 49. szám

vatottan taníttatott mindazoknak, kik belső hivatalra készültek, — természetesen a theologiai miveltség fokozatos fejlődése szerint — mint ma ; és ezekre valamint tisztes aggjainkra nem is illenek ama siránkozó felkiáltások. De az evangyeliomi egyház minden tagjai számára hullottak le a bilinesek,szentkönyvünket zárvatartók.Mindnyájunk kötelessége azt ugy használni; mint nemcsak szabados, de ideig s örökké tartó boldogságunk egyetlen eszközét. — Oda volte evangyeliomi egyházunk zöme, a jelenkori nép mivelve, hogy a szentkönyvet lelkiszükségének ismerje s ugy járuljon ahoz, mint ama kűtforráshoz , melyből, nyomorúsága közepett enyhülést, s csalatás közepett vigaszt s reménysége csöppjeit meríthesse!? A biblia kincs, de hasonló a föld gyomrában rejlő kincshez, ha azt mintegy odadobjuk a nélkül, hogy felkészítettük volna az egyéneket annak helyes, tekintélye s tartalmához illő használására! Bár igaz, mégis kellemetlen hatású reánk kimondani, hogy a vallás a jelen nemzedéknek népiskoláinkban gyakran esetlegesen, pietás nélkül tárgyaltatott ; a gymnaziumban, majd mint appendix pensi adatott tanulmányainkhoz. A népiskolákban ugyanis megkezdetett a vallásokta • tás a szent históriával mint tudomány ; a Bevezetés betanultatása után korra, értelemre felette gyenge gyermekek emlézték a Heidelbergai kátét; néhány lap még mint agenda adatott elő a vallásból a confir málandóknak, s ime a valásoktatás bevégezve, a 12 éves gyermek feljogosítva a Iteljes korú keresztyénekkel egyenlően élvezni minden áldását a vallásnak. Voltak, söt vannak népiskolák — tisztelet az érdemes kivételeknek — hol a vallásos irányú versek beemlézéses egy gyűjtemény kadenciás imádságok elhadrálása állal eleget tenni véltek a vallásoktatásnak. A gymnásium tudós rendszeréhez ragaszkodva a vallást rendszerbe foglalva tárgyalta; igy a népiskolában elhanyogollatván az előkészítés, vallásos alap, vallásos érzelem nélkül kényteténk inegbetanulni a vallást, mint bár mely más pensumot, azon különbséggel, hogy e tudományra elég volt a tanórák 25-öd része. Később vezető s magyarázó nélkül olvastuk vasárnapokonkint az ujtestamentomot ott, a hol ki volt jelelve egyik vagy másik osztálynak ez vagy az a rész az evangyeliom vagy apostoli levelekből. — Áldásunk , hálánk azokra, kik a theologiai tanfolyamban e hiányokat mind ismerve, leereszkedtek a kezdethez, hogy emelhessenek bennünket a tanfolyam követelte magas polcra ! ! Messze ütne célomtól kifejteni, hogy a hiba egyrészről az évenként változó tanítókban rejlett, kik hivatalt a továbbjuthatás reményében foglaltak, s céljok eszközéül tekinték állásukat, feledve a nemzedéket; másrészről a kézi könyvek nem a növendék felfogásához alkalmas rendszerrel s modorral valának készítve,de tudós könyvek megkötött utánzásai. — Elég hogy a mit elinondék nem ráfogás, de történeti tény+

De mert ilyen, felkölté az egyházi testületekben a kellő figyelmet a vallás oktatása körül. Igy jutánk el oda, hogy jelenben a vallás és annak célszerű kezelése azon helyre emelteték, mely illeti azt legméltóbban, tekintsük annak tárgyát vagy célját. Tárgya a vallásnak isten, a mint magát kijelenté, mint minden jónak ősképe, kútforrása, világ teremtője s gondviselője; a világ mint isten munkája, tökélyeinek bizonysága, tárgylagositása; az ember mint isten képmása, legnemesb teremtménye, kiért a világ teremtetett, kiben az ur örömét találja s ki egyetlen a teremtmények hosszú sorának felső határán, maga képezvén magát saját üdvére az istentől kijelentés utján ajándékozott üdvösség esíközei által. Célja a vallásnak: isten s munkáit ugy ismerni fel, hogy legyen az embernek szeretete s hite istenben, munkáiban reménysége, mert a hit, szeretet felséges egyesülésének legszebb virága a halandó reménye, isten munkája pedig létének bizonysága. Első helyet érdemel a vallás, mint képző tudomány is. Mert ez az ember három : ismerő, érző s akaró tehetségeit egyaránt igénybeveszi; itt egyesülnek az emberi erők öszinunkálva öszhangzatosan, s mutatják elő az embert a neki e földön adatott tökéletesség képében. Azért is lesz már a vallás tudományok tudománya ; különben is embert vallásos oktatás nélkül képezni dőreség. Keresztyénné a világ .minden nevezhető tudománya sem tenne, ha volna is azoknak alapjuk s értelmük a vallásos ismeret nélkül. Ha nevelni akarom az embert öntudatra ébredésétől kezdve tehetségei mindenikét folytonosan szem előtt tartva, ugy korán, igen korán fogom neki tanítani a vallást; ellen ben: későn közöltetvén vele a vallás, vallásossá sem gondolkodásában sem lényében soha nem leend. Sőt a menynyiben az ember fogalma nem egész a keresztyén jelleg, határozmány nélkül: a vallásoktatás kisebb vagy nagyobb mértéke szerint adom vagy vonom el tőle lénye föalkatrészét. Ha már most igaz, hogy vallásoktatás első szükségü s annak kezdete az öntudatra ébredés idejére esik, önként tolul fel a kérdés : mivel kezdessék a sajátlagos vallásoktatás ? Tegyünk különbséget az előkészítő s sajátlagos vallásoktatás közt; mert az előkészítés a családi vagy a szorosb értelemben vett nevelésé, emez a köziskoláé. Az előkészítés ideje s hogyanjára megfelel Dencel igy : „kezd meg a vallásoktatási,mihely a gyermek magasbra törekvése a viruló természet feletti öröme, egy láthatlan világ sejtelme hirdetik, hogy neki arra szüksége van; nevezd meg neki,mihelyt érezni tud,Istent, mint atyát, ki hasonlithatlanúl jobban szereti az embert, többet tesz annak boldogságaért, mint a földi szülék gyermekeikért: Vagy röviden kezd az oktatást, mihelyt a gyermek öntudatra ébred, indulj ki a szüle s gyermek egymáshozi viszonyából. Mivel kezdessék meg a rendszeres, sajátlagos vallásoktatás köziskolában, erre a józan ész készen van a felelettel. Az ember a szent okmányok szerint nemének tovább plántálásara teljesen kiképzetten, de nem szellemi s lelki