Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-02 / 5. szám

melyek B, C, D slb. betűn kezdődnek.—Máskor : jegyezzetek meg, mely folyók folynak a Dunába, Tiszába, a középtenderbe, de ugy ám, hogy ne csak a folyók kanyarodásai irányát tudjátok megmondani, hanem azt is, micsoda városok vannak partjain. — Máskor: mondjátok meg, micsoda völgyek — minemű sikok, minévü tavak vannak az országban. _ Mondjátok meg, melyik vidéken, micsoda nyelvű népek laknak hazánkban? stb. — A gyermekek annyira igyekeztek a leckék óráin kivül a földabrosz vizsgálatán, hogy igen kevés fáradságomba került az egész ország, sőt az egész föld ismerete egybeálliltatása. Nagy hiányát éreztem egy földiekének is. Sok gondolkozás után rájöttem arra is, inimódon készíthessek iskolám számára egy jó nagy földgömböt. Rajzoltam egy láb átmérőjű kört. — Ezen rajz után készíttettem a kovácscsal egy csinos vaskarikát s a vaskarikának csináltattam egy tengelyét is, melyet a vaskarika átellenes pontján ugy eresztettem ki, hogy körülte a vaskarikát forgatni lehessen. — Ekkor a két sarktól egyenlő távolságra mindkétfelől kimértem a kör kellő közepét, az egyenlítő helyét. Az egyenlítő irányában a tengely közepére ragasztottam köröskörül egy darab fenyőfát. — Ezen fenyöfadarabba, négy oldalról megerősítettem négy olyan hosszú fapálcát, melyek, ha forgattam a vaskört, elfértek a kör alatt. Ezen négy fapálca végére erősítettem egy két ujjnyi széles papirkört. — Ez volt az egyenlítő. Annyira volt hagyva, hogy a vaskört felette könnyen el lehetett fordítani. Ugyancsak a tengely vége felé, a körön belül a tengelyre felragasztottam egy-egy fenyőfa-darabot. Azután jó kemény, de azért könnyen bajtható papirt (Pappendeckel) vettem, s erre a cirkalomnak kilenc és fél (9y2

") hüvelyk nyílásával rajzoltam két kör . Az igy rajzolt nagy kör közepébe ismét rajzoltam egy hüvelyk átmérőjű központi kiskört. Mindenik kört elosztottam hatvannégy (64) felé. Azután plajbászszal kihúztam a kör sugárait. — A sugárokon lénia mellett átmetszettem a kemény papirt, de ugy hogy a metszésemmel a középső kis körön belül nem mentem.— Ekkor a sugárok közül kivágtam minden harmadik sugárt, s igy mindenik körön maradt 32 sugárom, — vagyis a körön 32 ágű csillaggá alakult. Azután a kis kör kellő közepén akkora lyukat vágtam, a milyen vastag volt a tengely, és egy sugár mellett bevágtam a papirt ezen kis lyukig. Ezen bevágáson át beillesztettem csillagomat a tengely végére az oda ragasztott fenyőfa felébe, s a csillagot a közepén hagyott kiskörnél fogva a fenyőfához ragasztottam, sőt hogy el ne csűszhassék, ideiglenesen oda is szegeztem. Most a vaskör kellő közepére fektettem, egy kihegyezett plajbászt, s ennek segítségével a fapálcácskákhoz erősített papirkörön, (egyenlítőn) laponkint forgatva azt, egy körvonalat húztam. Ezen kört is elosztottam 64-felé.— Azután a vaskört két fadarab közé ugy foglaltam, hogy az meg ne mozdulhasson — de azért a tengelyt benne forgathassam. Igy elkészülve a sarkhoz ragasztott 32 ágű papírcsillag egyik sugarát a vaskör alatt ugy hajtottam meg, hogy a sugár vége az egyenlítőre huzott plajbászkörhöz érjen, és a sugár végét a papir-egyenlitöhöz rda ragasztottam, sőt oda is varrtam. — Ezáltal előállítottam leendő földgömböm egy bordáját. Ekkor a következő sugárt fordítottam a vaskarika alá és hasonló módon cselekedtem, mint az előbbivel. — Igy rakgattam és varrtam fel mind a 32 sugárt — melyből előállott egy nyilásos (veréc^s) félgömb. A másik 32 ágű papír-csillag csillagot ugyancsak felragasztottam a vaskarika tengelye másik végére. — Azután 32 sugarából az elébbeni módon alakítottam a gömb másik felét. Most már az volt a feladat, miként töltsem be a pnpirsugárok között maradt nyílásokat. Ez nem volt könnyű dolog; de azért nem nyugodtam, mig meg nem született. — Minden nyilashoz alkalmaztam a 64-felé osztott körből kivágott sugárdarabokat, s egyenként jó erősen a nyílások közé enyveztem. — Midőn golyóbisom elkészült, nagyon egyenetlen felületű volt. — A felületet megint a vaskör segítségével egyengettem ki. Nevezetesen minden völgyet irópapir és csirizzel foldtam ki, s addig foldozgattam, a kemény csirizt simító csonttal addig mázolgaltam, a vaskarika alatt dolgozva mindig, mig gömböm meglehetős simává nem lett. Igy készült el a földgömbhöz való golyóbis. Midőn jól megszáradt, hogy a nedvesség ne árthasson munkámnak s golyóbisom állandó lehessen, kétszer vagy háromszor befestettem olajban tört fehér festékke^ melyet az asztalos készített el számomra. Most következett a föld képének felrajzolása. — Ebben már nem akadtam fenn. Elébb plajbászszal rajzoltam. — Elosztottam a vaskört — (a délkört — meridianust) a mint már mondtam, két egyenlő részre, vagyis megjegyeztem rajta, hol van az egyenlítő. — Azután az egyenlítőtől az éjszaki sarkig elosztottam kilenc egyenlő részre mindkét oldalon. — Most a vaskörön kijelölt pontokhoz feszitettem plajbászomat, ugy hogy a hegye a golyóbisra feküdjék, és kezdtem lassan fordítani a golyóbist, minek az lett a következése, hogy a plajbász körutat fogott a fehér golyóra. — Igy az egyenlítőtől mind észak, mind délfelé hűztam nyolc, nyolc kört — a szélességi köröket. Azután az egyenlítőtől északra és délre is a vaskör második és harmadik jegye közét (a 20-ik és 30-ik fok közét) elosztottam tíz egyenlő részre. Igy kikerestem, hol van a huszonharmadik és fél fok az egyenlítőtől mind északra mind délre. Ezen ponthoz is oda fektetsem a plajbászomat s fordítván csendesen a golyóbist, leírtam az egyenlítőtől észak felöl a rák, — az egyenlítőtől dél felé a baktéritöt. Azután meg az egyenlítőtől észak és délfelé eső 6-ik és 7-ik szélességi körök közeit osztottam el tiz egyenlő részre s igy a sarkoktól számítva kikerestem a 23-ik és fél fokot. Ennek irányában is a vaskorhoz feszítettem a plajbászomat és a golyóbist fordítva, leírtam az északi-és déli sarkköröket. A szélességvonalok már megvoltak, következtek a