Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-02 / 5. szám

ISKOLAÜGY. TÖREDÉKEK EGY ÖREG TANÍTÓ NAPLÓJÁBÓL. II. Közlemény. A számvetésben is más módot kezdtem követni, mint ahogy engemet tanitoltak vala. Midőn tanítóvá lettem, mit is teltem volna egyebet, mint vakon utánozni mindent, a mit velem gyermekkoromban elkövettek. — Elővettem tehát kezdetben tanítványaimat és számláltam előttök igy: egy — a

gyermekek utánam mondták : e g y s igy diktál— gattam egészen a százig — mikor a százig igy ész nélkül tudtak számlálni, számláltattam kettőnként, igy : kettő, négy, hat, nyolc stb. — Azután hármanként, n é g y e nk i n t stb. Ezen műtétre következett a kétszerkettő elébb sorban, azután összevissza való begyakorlása, csak ugy gépiesen. Végre nagy nehezen megtanítottam a példák dolgoztatását: összeadást, kivonást, sokszorozási és osztást. De láttam, hogy ezen munkám sikere egy napról a másikra alig vala biztosítva. — Ugyanazon munkát sokszor kellett ismételnem, mégsem boldogultam. — Csak anynyira tudtam menni, hogy az examenen.sikerült egynehány szokásos iskolai példa kidolgoztatása, e mellett a kétszerkettöt fújták sorban, sőt két három év alatt jól tudták öszszevissza is. Éreztem, hogy ez nem jól van igy — ki akartam magamat ezen kinos helyzetből szabadítani. Eszembe jutóit, hogy egynehányszor miként segített magán a köznép számadásai nehézségei megoldásában. Ily esetekben a köznép kukorica-vagy paszulyszemmel segit magán. „Megvan!" kiáltók — én is igy fogok a bajon segíteni. — Megpróbáltam. — Sikerült. — Gondoltam : az ,,egyel" kell először minden gyermekkel tárgyilag megismertetni. — Mutattam hát nekik egy kukorica, majd egy paszulyszemet — s kérdeztem, hány szem kukorica ez ? Hát ez hány babszem ? mikor láttam, hogy jól tudják, mi az egy kukorica, mi az egy paszuiyszem, más tárgyakat is mutattam fel egyenkint, mint pennát, könyvel, plajbászt stb. — Mikor jól tudták, mennyi az egy, megtanítottam az egyet leírni is. — Igy tettein a kettővel, hárommal, négygyei. Ekkor aztán megpróbáltam olyan kérdéseket intézni a gyermekekhez : Ha neked négy kukoricaszem van egyik kezedben, tedd ennek felét a másik kezedbe, hány marad egyik kezedben, hány lesz a másikban ? — Azután : itt van három pogácsa, oszd el ezt kettőtök között ugy, hogy mindenikölöknek egyformán jusson. — A feleletet, melyet mindenik gyermektől nyertem, oly természetes volt, hogy sohasem hibázták el. Mikor a négyet jól tudták igy tárgyilagosan, le is tudták irni, átmentem az ötre. — Megtettem ezzel minden lehető összetételt, elbontva. Igy mentem, a hatra, hétre, nyolcra, kilencre, tizre. — Mindeniknél addig mulattam, inig csak minden gyermek a legtökéletesebben nem tudott a tizzel összeadva, kivonva, szorozva, osztva bánni — még pedig ugy észben mint irva. — Eddigi munkám folyamán már is észrevettem, hogy az én gyermekeim közölt más életelevenség mutatkozik. — Láttam, miként igyekszik min- ' denik mennél hamarabb kitalálni kérdésemet. — Csakhogy nem engedtem meg soha, hogy más gyermek feleljen, mint a kihez a kérdést intéztem, ha a felszólított nem tudott felelni, csak akkor szólítottam mást, ki a felelettel bizonyosan készen volt akkorra. — A tízről mentem egyenkint előre, soha tovább nem haladva, míg a felvett egyet a többivel minden lehető összetétel s elbontásban nem tudták, és a felveti számok mindig tárgyakon valának érzékeltetve, végre tárgyak nélkül, elvontan gyakorolva, legvégre íratva. — Igy haladtam, míg a százig nem értem, melynek jól megtanulására másfél évre volt szükségem, hetenkint négy órát számítva. Minthogy pedig a számok bármely egybevetéséről vagy elbontásáról teljes öntudattal bírlak tanítványaim, többé nem kellett a sokszorozó táblát sorban tanítanom, mert akármely ily kérdést nemcsak kukoricaszemmel bírták kirakni, hanem észben is rögtön felvetni. Ennek az a következése lett, hogy minden tanítványom öntudatosan gondolkozott minden számtani kérdésen, és folytonos gyakorlás által oda jutott, hogy bármily nehéz és összetett kérdésre azonnal megtudlak felelni.—A számtani példák Írással való kidolgozásának nagy részét észben végezték el. — A törtek, hármas szabály, kamatszámítás, a felmért tér területe kiszámítása stb. efféle feladatok kidolgozásában bámulatos gyorsaság és köimyüségre tettek szert. Nagy fennakadásom volt a földrajz tanításában. Nem volt akkora nagyságú földabroszom, hogy a falra akasztva minden gyermek ülőhelyéről megláthassa, a mit mutálni akartam. — Ezen a bajon is győzedelmeskedtem. Szereztem négy nagy ív papirost, csinosan egyberagaszlottam. E munkám körül használtam a gyermekeket is. — Azután Magyarország negyedrétre nyomolt abroszát nyolcszoros nagyságban következőleg rajzoltam rá. A földabroszocska szegélyvonalait nyolcszoros nagyságban egy léc mellett összeragasztott papiromra felliniáztam. Azután cirkálómmal szinte nyolcszoros távolságra kimértem a hosszúság vonalait éjszakon is, délen is, igy tettem a szélességi vonalokkal is keleten és nyugoton. — A kimért pontokat vonalokkal összekötöttem, s lett belőle egy hálózatom. — A vonalok végeire a szegélybe beleírtam a hosszúságot és szélességet jelelő számokat. — Azután e hálózat segítségével kihúztam a Dunafolyót, jó vastagon, hogy az egész iskolában meg lehessen látni. — Így tettem a Tiszával, Dráva, Száva folyókkal. — Vég lerajzoltam a Kárpát hegyeit, a megyék határait. — S egyenkint bejegyeztem egy messziről meglátható ponttal a városok helyeit — mellé írtam nevöket. — Igy lassankint elkészült Magyarország földabrosza. — Azután elkészítettem igy a föld öt részét egy lapon — később Európa földabroszát is lerajzoltam. És mindezen abroszok állandóan az iskolában állót • tak a végből, hogy a gyermekek folytonosan szemlélhessék, és magokat önkényt gyakorolhassák. Gyakran adtam fel rendes tanításom mellett ilyes kérdéseket: keressetek nekem holnapra a földabroszon olyan városokat, melyek A,