Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-02 / 44. szám

újból cserepezése is folyamatban van, s már bevégződéséhez közelget a munka. Különös kegyeletét fejezte ki most az egyház e templom és torony, ugy a helybéli ref. tanodé egykori fáradhatlan építtetője, a halhatlan emlékű tanár backa-madarasi Kis Gergely iránt, midőn az ö nevének kezdő betűit a zöld cserepekből óriás belükkel kirakatta az épités évével 1781-el együtt a templom fedelének egyik oldalára. Legyen legalább ennyi feliratban örö.kitve annak neve , a ki sehová nevét fel nem jegyzetle! — A templom és torony uj és diszes födélzetteli ellátására teljes inéltánylatot érdemlő aldozatot hozott ezen egyház, midőn tökéit csak kevéssé csonkiiván, tagjaira egy vagyonaránylagos rovatot vetett, a mely nagyobb részint már be is van fizetve. Ezen kivül fentebb emiitett buzgó lelkészének tettre lelkesítő felhívására nagy mérvben segítették az építést a városnak 200, czizmadia céhnek 100, — a timárcéhnek 30 — o, frtot tevő, és a többi céheknek s egyeseknek is szép adományaik. Kiválólag meg kell hajolnunk pedig azon fáradhatlan munkásság előtt, melyet most is tanúsított szeretve tisztelt lelkészünk t. B ac o n i Ádám ur. Valóban Isten különös gondviselő intézkedése rendelte öt ezen egyházba. Alig két éve, hogy ezen férfi e városi egyház szószékére lépett; s az óta nem csak az Ur házában hirdeti lángoló lelkesedéssel Isten igéjét, hanem az egyház és nevelés ügyét is folytonos erőfeszítéssel törekszik előmozdítani. — Ugyanis belépte után legelőbb az itteni ref. tanoda ügyét karolta fel, mely a forradalom alatt egy nagy hadi sarc által szenvedett vesztesége mellé csak hamar azon második nyomást ís szenvedte, hogy államérvényü bizonyítvány adhatási joga meg tarthatásáért kénytelen volt magát az „Entwurf" értelmében rendezni, és az ott követelt számú tanerőkkel ellátni. Ennek segélyezése érdekében lépett hát fel a lelkes férfi azonnal. S miután a szószékből látnoki lélekkel jósolta volna meg a szörnyű veszteséget, mely ezen fötanoda elestével a ref. egyházállamot, a székely nemzetet, s általában a magyar elemet érendhetné: ugyanakkor, mintegy pünkösti lélektől megszállott apostol, szent tűzzel buzdította híveit annak segélyezésére. Einelett valamint egyház közgyűléseiben, ugy ezen egyházmegye részletes zsinatain is folytonosan hangoztatta a szent cél előmozdítására lelkesítő szavait. S hogy ezek ne hangozzanak el a pusztában kiáltó szó gyanánt: evégre társakat vévén fel maga mellé, előbb egyháza tagjait házról házra felkereste; azután az itt kivívott eredményt buzdító példa gyanánt egyházmegyéje papjai előtt felmutatván, a segélygyüjtést olt is megindította. Igy az egyházmegye és az udvarhelyi egyház m. e. száz ezer húszassal növelték a tanoda tökéjét. Midőn a tanoda ügyében célját érte: azonnal a nőnevelés elhanyagolt állapotjára fordította figyelmét. Előbb a városnál tett kísérletet, s nem süker nélkül ; mert az általa készített alaptervet az ezen lelkes irányadó mellett minden áldozatra kész város elfogadván, e czélra azonnal felajánlott egy nagyszerű helyiséget és a négy osztálylyal tervezett intézethez két férfi és két nö tanitó fizetésére évenkint 1260 pengő rnsfrtot. Azonban, fájdalom! az akkori helytartóság ezen intézet létrehozását csak is oly feltét alatt ígérte engedményezni, ha a tervezett nönevelde merőben katholikus színezetű lenne, következőleg katholikus tanítókkal és nevelönékkel láttatnék el, és a katholikus püspök felügyelete alatt állana. Mikor e kormányi leiratot a városgyülésben az ennek keresztülvitelére kiküldött járásfőnök tárgyaltatta : a Baconi erélyes ellenmondása után a városi polgárság is rögtön kimondotta a határozatot, miszerint ajánlatát merőben visszavonva , ellent mond annak, hogy a leküldütt módosítás szerint a tervezett nevelde a város közvagyonából valaha létesíttethessék. — A ki Baeonit ez időben látta , annak lehetlen volt az ö ábrázatján észre nem vennie azon fájdalmat, mely bensőjét epesztette amiatt, hogy e legközérdekübb célt minden felekezetességeni felülemelkedettséggel készített terve szerint nem létesíthette. De ha szintén bánat emésztette is: csüggedés nem szálta meg, A mit egész városára kihalólag és nagyszerűbben nem indíthatott meg, azt legalább kisebb körre, egyházára , szorítkozva létrehozni, tovább is szünetlenül buzgólkodott. Ily szándékát valósítandó, 1859. szeptember 1-söjére egy felállítandó leánynövelde javára egy bált hirdetett, s egyszersmind számos felhívásokat menesztett a város és vidék hölgyeihez, hogy azon bálra küldenének női kiszétményeket, kisorsolás végett. Felhívottak lelkesen karolták fel az ügyet, s mintegy 80 darab készítményt küldöttek be a felhívást intézöhez, a ki azokat műértő hölgyekkel megbecsültetvén, értékök szerint soroztatta, s a bál folytán sorshúzás által kijádzalta. E bál jövedelméből 500. osztrák frt. tiszta jövedelmet mutatott fel egyháza előtt, javasolván a nevelde rögtön megnyitását. S bár némelyek aggódtak amiatt, hogy ily csekély töke nem bírhatja meg az intézet fentartását; de az egyház, bízván vezérének eszélyében, s bátorítva azon föpásztori biztatás által, melyet Baconinak a nevelde felállítása iránti szándékáról tett jelentésére anyaszentegyházunk érdemkoszorus püspöke és kir. tanácsos fötiszteletü és méltóságos Z. B odola Sámuel urnák kegyes válasza nyújtott, — a nevelde megnyitását elhatározta. — Az 500. frt. báli jövedelem tökésittetett, s ennek első évi kamatja elkelt két hosszú asztal készíttetésére , melyek a leánykák női munkái, könyvei sat. számára két oldalról fiókokkal láttattak el. -Házbér, nevelőnő és tanitók fizetése, általában az intézel fentartása mind a reménylett tandíjra volt fektetve. Ily bizonytalan alapon csak az alapító erős hite, s törhetlen erélye tarthatta fenn a zsenge intézetet. — A kicsiny kezdet azonban mindjárt jelentékeny gyarapodást nyert, b. e. id. Bodrogi Györgyné T é cs i Sárának közbejött halálával, a ki egy a Baconi befolyásával készíttetett, nála letett és általa hiven megőrizett végrendeletében m. e. öt ezer pengő frtra. menő hagyománnyal kívánta a neveidét gyarapítani. Mely sok ármánytól ostromolt véghagyomány, hogy, ha szintén teljes mértékben nem juthatott is az intézet biztokába, — legalább nagy részben valósult, és abból