Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-26 / 43. szám

csonkulásában, egyházunk pedig a csekélyebb fizetés teherviselés csábjában, az egyik vallásról a másikra való Adesgettetés által szenvedők lennének; ily intézmény életbeléptetésénél nézetünk szerint a legfőbb cél csak az lehet, hogy egyházat nem képezhető, s szélszórva lakó híveink lelki szükségein lehetőleg segitve legyen. A testvéri szeretet őszinte buzgalmával keresi azért meg egyházkerületi közönségünk a főtiszt, ág. hitv. testvér egyházkerület kormányát arra nézve, hogy ámbár az osztó igazság azt kívánná s az evangyélioini szeretet parancsolná, hogy két ily közel álló vallásfelekezetnek, mint a két testvér protestánsok, az egész dijt azon lelkész venné, kinek szolgálatával élnek a szétszórt hivek, különben sein lévén evangyéliomi szolgálatunkban semmi különbség ; mindazon által,nehogy ez ügy keresztülvitele lehetlenné ne tétessék, egyházkerületünk a minoritás véleményében látja azt a közvetítő nyugpontot, melynél a két testvéri felekezet a kérdéses tárgyra nézve szeretettel kezet foghat. Legyen szives azért az ágost. hitv. testvérkerület is határozatát ez értelemben hozni, hogy igy ezen érintkezési pontján is a testvériségnek és hitrokonságnak , közeledésünk által oly életszikrát ébresszünk, mely tartós s következményeiben áldásdús legyen. Egyházkerületünk ez üdvös cél megközelitésevégett, s a testvériség ujabb nyilatkozványául kész arra is, hogy a temetésre és keresztelésre nézve általános engedély adassék mindkét részről lelkészeinknek. Ily nézetben van tiszáninneni helv. hitv. egyházkerületünk a választmányi munkálatra nézve, és ha ezen a téren a választmányi kissebbség értelme szerint ki nem egyenlíthető lenne ez ügy, mivel ellenkezőt reménylünk, abban az esetben egyházkerületünk kinyilatkoztatja , hogy kénytelen lenne lelkészeinket a kéri szerződés kötelezettsége alól is felmenteni, inkább mintsem oly kétes hányattatásban hagyni, mely sem egyik, sem másik féltől teljesen nem méltánylott szerződésből eddig is eredt, s ezután is fogna eredni. Egyházkerületi közgyütésünk e fontos tárgyat higgadtan és komolyan megvitatandó, először is annak kiinduló pontját, az igaz protestáns testvéri szeretet szellemétől átlengett kéri szerződést, különösen annak második pontját, mely e vegyes választmány kiküldetésére és felterjesztett munkálatára nyújtott alkalmat, venni szigorú vizsgálat alá, s ugy találá, miszerint ott igen világosan van megírva hogy kik tartoznak a „bármely felekezetű hallgatók közül a helybeli más felekezetű lelkipásztornak fele papbért, felét pedig a maguk felekezetebcli prédikátorjoknak fizetni, t. i. a kik több mértföldnyire laknak anya-ecclesiájoktól, és sem a helybeli prédikátornak, sem a magok lelkipásztoruknak semmi lecticálét nem fizetnek, és ezen függetlenség mellett semmi összeköttetésben ecclesiájokkal nincsenek." És igy azon szétszórva lakó hivek, kik anya-egyházuk lelkészének papbért fizetnek, nem köteleztetnek arra, hogy a helyben lakó más felekezetű lelkésznek papbéri fizetéséhez fele részben járuljanak. — Bzt tanúsítja az életbeli gyakorlat is, mely szerint harminc éveken keresztül az ágost. hitv. lelkészek közül egy sem, a helv. hitv. testvérek közül pedig csak három lelkész értette és akarta azt máskép alkalmazni, de az ágost. hitv. hivek részéről soha rokonszenvre nem talált. Ennek nyomán áttérvén a Sajó-Gömörön működött választmány által felterjesztett javaslati pontokra gyülésünk szinte testvéri érzelemmel fogadta a tiszáninneni helv. hitv. testvér egyházkerületnek e tárgyban hozott határozatát, s őszinte bizalomtól származó megkeresését; de minél inkább igyekezett e választmánynak egymástól eltérő véleményét kiegyenlíteni, annál inkább meggyőződött a felől, hogy a minoritás véleménye nem lehet azon közvetítő nyugvópont, melyen a két testvér felekezet között az őszinte bizalom, béke és egyetértés szilárd alapra fektethessék. Egyházkerületünk elismeri ugyan azon elvnek igazságát, mely szerint: „Méltó a munkás a maga jutalmára," de csak attól, a kinek szolgálatot tészen, és azon munkáért, a melyet végrehajt. Ezen elvnek alapján a kéri szerződés is megalapította a keresztelést, temetést, esketést és tanítást végző egyházi személynek fáradtsága jutalmát; s ezt a gömöri választmány nem csak meg nem vonta, hanem kétszeres mennyiségre véleményezi felemeltetni, mit a béke és egyetértés további feltartása kedvéért kerületünk hajlandó is elfogadni; azért nem oszthatja azon véleményt, hogy ez ujabb szerződés szerint az illető lelkészek fizetésökben csonkulást szenvednének ; mig ellenben a bizottmány kissebb részének véleménye szerint nagy részben oly egyének köteleztetnének kétfelé történendő papbéri fizetésre, kiknek a helybeli különböző felekezetű egyházi személyek semmi szolgálatot nem tesznek, és igy semmi munkáért nem kívánhatnak jutalmat, mi sem jogosság, sem méltányosság elvével nem egyeztethető össze. — Azért fizettetni pedig valakivel papbért, mert részt vett az isteni tiszteleten. s hallgatta a szent beszédet, melyet a különböző felekezetű lelkész saját híveinek számára készített és mondott, összes lelkészeink egyhangú véleménye szerint, sértené nem csak a testvéri szeretet, hanem a keresztyéni türelem levét is. — De nem osztozhatik azon véleményben sem, hoffy ezen tervezett ujabb szerződés által a h. h. testvér egyháznak hívei a csekélyebb fizetés és teherviselés csábjába esvén, egyik vallásról a másikra való áttérésre édesgettetnének. Evangyéliomi egyházunknak szétszórva lakó lelki hivei ugyan is eddig sem fizettek papbért a helyben lakó ref. lelkésznek, és a tapasztalás mégis azt bizonyítja, hogy a ref. testvér egyház hivei a csekélyebb fizetés állal nem csábittattak vallásuk elhagyására ; söt inkább a ref. testvérek által legtöbb helyeken tanúsított önzetlen testvéri szeretetnek az lön eredménye, mikép híveink közölt beteljesedett ama természet törvénye, mely szerint a nagyobb részbe lassankint átszivárog a rokon természetű kissebb rész; példa erre Sváb Olaszi, hol anya-egyházunk egészen beleolvadt a ref. egyház kebelébe; — Onga, hol 1848-tól az 1860-ik évig 114-röl 60-ra ; s az egész hegyaljai ev. esperesség, hol 30 év alatt csak nem egy harmadára olvadt le híveink száma ; mig viszont egyes áttérések a ref. egyházból az ágost. hitv. egyház kebelébe oly helyeken estek leginkább, hol híveink régibb egyezkedések alapján 86