Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-26 / 43. szám

hogy a jótéteményben ök se restüljenek meg; — a szentiványi fiókegyháznak imaháza és iskolája épitési költségeinek fedezésére 36 o. é. frtnyi segélyt nagylelkűen nyújtott; — az egyházi takarékmagtárakban nem csak az inség enyhítőit, de az egyházi jövedelmek kiapadhatlan, biztos kutforrásait szemlélvén, ezen eszmét vidékünkön népszerűsíteni és valósítani igyekezett az által, hogy az üres szó helyett, a sziveket vonzó példájával állott elö, a béri, 1859-ik évben keletkezeit magtárra 25 pozsonyi mérő rozsot, épületjére 20 o. é. frtot és csinos, becses pléhet s lakatot, — a dengelegire pedig, mely buzgó tanítója t. Cserven ák Károly urnák fáradozása alatt folyó évben életet nyert, 15 pozsonyi m. bökezüleg ajándékozván. — Hogy a nép vallásossága és egyháziassága terjesztésében ö is segédkezet nyújthasson, nem csak a sziráki egyes lakosok, de e környékbeli helységek számára is a ,,Házi Kincstár" számosb példányait járatja. De ha az egyház ily áldólag emlékezhetik fentisztelt jóltevöjéröl, az iskolának még inkább van oka e lelkes Maecenasnak hálaköszönetét nyilváníthatni. — Népünknél a gyümölcsfa nemesítés iránti hajlamot ébresztendő, még egy pár év előtt 5 cs. aranyból álló jutalmat tűzött ki azon kerületünkbeli tanitó számára, a ki a gyümölcsoltásban növendékeinél legtöbb sikert aratand , — se jutalmat a sziráki kör egyik jeles tanítója t. Zbell Lajos ur el is nyerte. — Minden évi iskolai vizsgák alkalmával Szirákon személyesen meggyőződvén az iskolai ifjúság haladásáról számosb bibliákat, g más egyházi könyveket osztogat a szorgalmatosbak közé. — Midőn a sziráki kör tanitói önmivelödésökre legközelebb egy könyvtárt alapítottak, Bozó Pál ur volt az, a ki 15 o. é. frttal sietett ez üdvös intézményt gyámolítani, megígérvén, hogy még több becses tankönykvekel, ezen már közel 300 kötetre szaporodott gyüjteményt gyarapitandja, — s egyúttal a sziráki kör tanítóit a ,,Prot. Egyh. és Isk. Lap" és „Házi Kincstár" jelen évi folyamával örvendetesen meglepte. És mit mondanak e nemes keblű emberbarátról azon számos árvák, kiket ö neveltet, szárnyra ereszt, s kik valódi apjokat ö benne tisztelik? — Mit mond azon reményteljes szentiványi ifjú H. J., ki hogy a tudomány utáni szomját már egy pár év óta a r.-szombati tanodában olthatja egyedül Bozó Pál ur gyámoló karjainak köszönheti? Es e jótétemények becsét emeli még azon szerény modor, melylyel nyújtatnak, s mely Máté ev. 6. rész 3. és 4. versében foglalt szavak szellemét oly szépen fejezi ki. De álljon itt saját nyilatkozata, melyet jó tettei felemlitésekor egy alkalommal mondott: ,,a mit teszek, ez semmi érdem, hanem szoros protestáns kötelességem ; csak addig akarok élni, mig egyházamnak jót tehetek!" — Kiket ily érzület lelkesít, s kik csak mások boldogitásában saját boldogságokat lelhetik, azoknak homlokát hervadatlan koszorú ékesíti, s azok oly nagyságoknak alapját vetik meg, melyet sem a magas születés, sem a rang soha nem adhat. Isten éltesse e keresztyén nemest! s adjon minden vidéknek ily meleg szivü emberbarátot! Cserháti. TISZT. GYŐRI VILMOS URNÁK LELKÉSZI HIVATALÁBA IKTATÁSA OROSHÁZÁN. Mintha az ég figyelembe vette volna, hogy mi oct. 11-kén kedves embereket várunk, nagy dologhoz készülődünk, oly csendes, oly derült volt egész láthatárunk. Derültségét mi is osztottuk, de csendét csak délutáni 4 óráig, a midőn a megindult harangzűgás s harsány éljenek között egyik ág. ev. lelkész-lak elé robogott bandérium és kocsisorból elegáns négyes fogat vált ki , s belőle Székács József superintendens és b. Podmaniczky esp. felügyelő urak Torkos esperes lakába léptek. A belépeti főpásztor ur ugy közeledett, ugy fogadtattot, mint nagy útról megérkezett családapa. Öröm a szivekben, mosoly az arcokon, könyek a szemekben — dolgok, melyeket nem kellett előkészíteni. Ha még ezen magától is kiáradott érzelemhez ama 15 pár serdülő leánykának gyermekded üdvözletét, mely kellemben, elevenségben, természetességben az átnyújtott virágkoszorunak mássá, s azt a sok szives tisztelgő kézszorítást, mely a lelkek szeretetének érintkezése volt, s végül Torkos esperesnek megragadó szónoklatát, mely a fagyos szívnek felmelegítésére is alkalmas lett volna, hozzá adjuk: nem lesz nehéz megértenünk, hogy még az ünnepélyes fogadtatást igen megszokott ama főuraknak is miért tellett meg annyira keblök, miért lágyula el annyira hangjuk. Ha leáldozott is a nap, setétséget nem hagyott nálunk, mert az ég csillagainak tiszta fénye ablakaink gazdag világításával találkozott. Ha meg is tért a munkás mezejéről, szokott nyugalmát nem kereste, mert az általános sürgő-forgó örömben lelte pihenését. Legtöbben megállapodtak esperesünk barátságos ablakai előtt, nem csak azért, mert esperességünk nevezetes része, névszerint Berény, Csaba, Komlós, Szarvas, Szentes és Vásárhely egyházi képviselői, ez estére olt gyűlt Össze, hanem azért is, mert sejdítették, hogy a tisztelkedések még nem érték végokét. Sejtelmök hamar valósult. Nyolc órakor élénk zene kíséretében számos színes lámpák meglepő fényénél, nagy embertömeg vetle a kedves vendégek gyülhelyét félkörbe. A zenét két beszéd követte egyik a főpásztor, másik a felügyelő érdemeinek szólt. A beszédekről nem szólhatok illetékesen ; a válaszokról legyen elég annyit mondanom, hogy azokból a válaszolók lelke melegített ki, hogy azokat a nép megértette, megérezte s várakozása teljes kielégítésével szélyedt el. De hát mi célból is történt ezen egyházi gyülekezés ? Az orosházi ág. ev. hitv. egyház f. é. május 25. megválasztott egyik lelkészének, t. Györy Vilmos urnák, hivatalba iktatása f. é. oct. 12-dikére határoztalott, mely beiktatást a nevezett egyház presbyteriuma az által kívánt ünnepélyesiteni, hogy arra a felebb emlitétt férfiakat meghívta. Az ünnepély ,/2

l0 órakor kezdődött s ezen rendben ment: ének, — ima és evangélium közvetlen egymásutáni felolvasása, — ének, — felavatás, —ének, — prédicatió, — ének. Az esperes felolvasott, a superintendens felavatott, az uj lelkész predicalt. Hadd érintsem csak a magvát