Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

a régi nagy erdőknek gyökerei és elhatalmazott bokrai, melyek világos jegyei annak, hogy még ezen possessióknak határaik annyira tisztittathattanak, hogy gabonát termenének, addig nagy kietlen és sűrű erdőket kellett kiirtaniok a megtelepedett fiscális embereknek. Holott a szászságnak az egész Barcaságon való minden földeiknek termékeny természete azt mutatja, hogy ezen jószágoknak megiiltetésök előtt. azoknak földeik igen sok idővel mivelés alatt forgottanak. Epen ezt bizonyítja az is, hogy 1544. esztendőben tett visitatiókor ez iratik a hosszufalusi papnak fizetése iránt: „Singuli praeterea (colonorum) debent quotennis plaustrum ligni unum.seu asperos duos," mely a mi pénzünk szerint teszen d. 5. Nagy olcsóság volt tehát akkor, midőn öt pénzen vagy harmadfél krajcáron egy szekér fát vettenek, de ok a e volt, mivel a falunak végén mindjárt erdő találtatott, most pedig a jó fáért egy egész mérföldnél is messzebb kelletik menni (Conf. Harnungii Enchiridon). 6. §. Lajos magyar király előtt, ki uralkodni kezdett 1342. esztendőben, ezen törcsvári dominiumnak és hozzája tartozó possessióknak semmi nyomait nem láthatjuk, és hihető hogy mind ezen helyek, pusztás és erdős fiscális fundusok voltanak. Midőn pedig (első) I. Lajos király a moldvai vajdát is adófizetővé akarván tenni, a vajda által a Törcsvize mellett megverettetnék, hogy a havasalföldi vajdáknak Erdélybe ütő szándékjokat meggátolná a király, a törcsvári mostan is fenálló kastélyt egy magas kőszálon (mely neveztetik vala Lapis Theodorici, azaz Theodorus kősziklájának) fundamentomból felépiteté, és elegendő praesidiunimal megraká. De e még nem vala elég az ellenségnek a beütéstől való megakadályoztatására, holott más utakon is könnyen által lehet vala hatni a havasokon Erdélybe. Erre nézve a király a l^avas alatt megtelepedett szászságra hagyván, jobb részén a magok hatalmokon való vigyázást, az egész törcsvári határt, és a Temes torkától fogva Háromszékig felnyúló havasoknak alját, mind a király tulajdon fiscális puszta helyet maga embereivel megülteti, és ezeket a havasoknak megjárható helyein fegyveresen őrizőkké rendeli, semmi egyéb szolgálatjokkal ezeknek nem élvén, hanem hogy a hazát az ellenségnek beütésétől oltalmazzák. és minden havasi nyílásokon vigyázzanak. — Még ma is láttatnak a havason olyan erős sáncok, melyekben ezen őrizetre a havasok alá megtelepitetett fegyveres emberek rendszerint vigyáznak vala. A Barcaságnak napnyugoti és északi részét is a király hasonló őrizőkkel megraká, és ugyanekkor mind Krizba felett a havason egy erős kőszálon a krizbai várat, s mind Bareaságnak végén Apátzán egy ingóványos tó között az apátzai várat fundamentomából felépiteté, melynek romladozásban levő kőfalai már is szemekkel láttatnak. Innen származott a brassai possessiokban levő magyaroknak közbeszédek, hogy az ő elejek régentén plajások lettenek volna. Mert a királynak a havasok alá őrizet végett rendelt emberei, ugyan a havasok alatt meg is telepedtenek, az erdőket irtották, szántani, vetni kezdettenek, és az ő lakhelyeikből sorra jártanak a havasoknak őrizetére, mint szintén a mi időnkben is, ilyen őrizők plajásoknak, avvagy álösvényeken a havasokon őrizőknek nevek alatt minden faluban találtatnak. 7. §. De eleintén koránt sem valának ezen Brassó városának általadatott fiscális fundusok, oly szép mezőkön és ily számtalan néppel megrakodva, mint most látjuk, hanem mint a dolgoknak kezdete szokott lenni, a kevés nép elsőben csak alacson hajlékokban lakott, és lassan-lassan épült és nevekedett. Nevezetesen kezdett pedig nevekedni a brassói faragott kőből épült templomnak építtetésének alkalmával. Mert midőn ennek fundamentoma 1383. esztendőben felvettetnék, minthogy minden keresztyén országokból s nevezetesen Angliából is ennek építése végett nagy summából álló alamisna küldetnék, és igy e nevezetes épületnek híre az egész világon elterjedne, annak okáért a vastag fizetésre nézve, ennek építésére nézve, nem csak értelmes mesteremberek, hanem számtalan napszámosok is, még pedig nem csak Erdélynek minden szege lyukaiból, hanem Német-, Magyar-, Lengyelországokból, Moldvából, Havasalföldéből és Bulgáriából is eljőnek vala, kik egész tavaszokon , nyarakon, őszökön Brassóban dolgozván feles pénzzel ugyan, de nagy fáradtsággal térnek vala vissza telelés végett ííz ö távol levő hazájokba, és tavaszra kelve viszontag nagy fáradtsággal jőnek vala el a munkának folytatására és magok hasznok hajtására. A hosszú utazásnak azért unalmától visel-81*