Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

holójának tartatik. — Mert vájjon a viseltetett dolgokat miképen lehetne előbeszélnünk és meg­írnunk , ha sem szemeinkkel nem láttuk, s nem tapasztaltuk, sem hiteles személyéktől nem hal­lottuk. s írásaikból nem olvastuk, sem pedig a régiségből a dolgoknak semmi nyomát nem saj­díthatjuk. 2. §. A Barcaságon levő Evangelia magyar ecclesiákról históriát akarván irni, e három kút­fejeket kellene elővennünk, és mind plántáltatá­sokat, mind nevelkedéseket, s mind némi-nemü változásaikat és viszontagságaikat ezekből kel­lene megmutatnunk. De minthogy a mi eleink azoknak megírásokban tunyák voltanak, vagy ha valamit irtanak is. az időnek régisége és a dol­goknak változásai miatt azok mind elvesztenek: méltán kérdésben foroghat, vájjon irhatunk-e ezekről valamit, avvagy csak hallgassunk? Mert jól lehet az ecclesiáknak mostani állapotjokat szemünkkel látjuk, és a mi 70 és 80 esztendős hiteles öregeinktől is halljuk, hogy ezelőtt mine­mű karban találták és tapasztalták az ecclesiá­kat, és az ő régi atyáiktól és öregeiktől miket hallottanak, a minthogy mindezeket egyben szed­vén, a titulusok szerént e könyvben fel is irtuk: — de e még nem elégséges arra, hogy valamely ecclesiának fundáltatását és nevelkedését, mint­egy gyermekségétől fogva a mostani állapotjáig, és a mi időnkig csalhatatlanul megírjuk. Lehet­nek ugyan a brassai archívumban is holmi irá­sok ezek iránt, de én ezeket nem láttam, és így ezen ecclesiáknak fundáltatásokat oly nagy pe­csétű levelekből meg sem írhatom. 3. §. Mindazonáltal, minthogy a históriának oszlopai mind épen el nem dőltenek, holott az emberek között folyó beszédeknek minémű nyo­mait a régiségben és antiquitásokban ugyancsak tapasztaljuk; arra nézve, mennyire felérhetem, kívánom a maradékokkal s posteritással közle­ni, kérvén a k. o. atyánkfiát, hogy írásomat bal­itélettel ne vegye, hanem ha mi hibát Írásomban tapasztaland, megjobbítani ne terheltessék. 4. §. Nyilvánságos dolog, hogy a barcasági kilenc magyar faluk: Bácsfalu, Türkös, Csernát­falu, Hosszufalu, Tatrang, Pürkeretz, Zajzon, Krizba és Apátza, régentén nem voltanak Brassó nemes királyi városának örökös Possessioji és jó­szágai, sem a Barcaság dístrictusának s vidéké­nek tulajdon részei, hanem mint fiiscális jószá­gok, Fejér vármegyéhez tartoztak és ugyanan­nak tisztjeitől igazgattattanak, mint ezt a Concan­bium avvagy cserelevélböl nyilvánosan látjuk. (Appr. Const. Reg. Trans. Pars III. Tit. 82.). In­nen vagyon, hogy máig is ezen jószágok nemes Brassó királyi városának nemes Fejér vármegyé­ben levő Possessiojinak iratnak és mondatnak. Ezen falukat pedig nemes Brassó kir. városa, mi­kor vette legyen elsőben a maga kezéhez, és az egész törcsvári dominiumot, mikor kezdette bir­ni, arról ugyan én egészlen meghatározott időt nem irhatok, mindazonáltal az 1651. esztendőben ^ költ, és az Appr. Constitioban irt Concanbium le­vélnek rendi mutatja, hogy nemes Brassó k. vá­rosa ezt minden hozzátartozó földeivel és embe­reivel egyetemben már az 1651. esztendő előtt is feles idővel bírta, és bizonyos porkolábjai ál­tal administráltatta, kik többnyire mindenkor brassói birák és tanácsbeli férfiak voltanak, és a hasznot, minekutána bizonyos részt a város szá­mára kiadtanak volna, magok tulajdonokká for­dították , mint ezt nem csak magam ís, ki ezen históriát írom, és kinek b. e. ipam uram törcsvári articuláris porkoláb volt, ezelőtt mintegy 20 esz­tendőkkel tapasztaltam, hanem Veiss Mihály is maga históriájában feljegyezte (cons. 1 6. §.). 5. A régi dolgoknak nyomaiból formált józan elmélkedés maga megmutatja, hogy ezen helységeket a lakosok ezután kezdették megülni, hogy Brassó nemes kir. városa e formán, mint most vagyon, 1203-ik esztendőben épülni kezdett volna, és midőn az egész barcai szászságnak min­den határaik elcirkalmaztattak volna, mert mind a szászságnak, mind Possessioknak határhalmaik, köveik, utaik, patakjaik, árkaik és jegyeik, a két­féle határokat egymástól teljességgel megkülön­böztetik, és mintegy ujjal mutatják, hogy a Bar­caságon levő szászoknak földeik teljességgel kü­lönböznek a magyar Possessiok földeiktől. Es hogy a szászok földeik már akkor is kimivelt ter­mékeny földek voltanak, midőn ezen possessiok­nak fundusaik még ciheres, söt rengeteg erdők s puszta, terméketlen fundusok voltanak. — A mi öregeink magok is emlékeznek arra, hogy a hol a liosszufalvi határ. most merő gabona termő szántóföldek vannak, ott az ő ifjúságokban sűrű erdők voltanak; ma is a mezőben tapasztaltatnak

Next

/
Thumbnails
Contents