Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-05 / 40. szám

összes száma : 622 ; a leány gyermekeké: 582. Igy az ösz­szes tanulók száma : 1254. A közvizsgálatok folyó hó 10-kén kezdettek meg, s rendes szokás szerint 4 napig tartollak. A jövő szorgalom­szak november l-jén veendi kezdetét. II. Böszörmény sept. 23-kán 1862. Nagy Sándor, végzett rektor. VISZONZÁSUL. „A nevelés cs tanítás iigye sohasem tekintethetik tö­kéletesen bevégzettnek. Az emberiség folytonosan halad elö ismereteiben. Igy a tudományos iskoláknak gondos­kodniok kell, hogy ezen ismeretek az ifjúság által minél könnyebben és jobb eszközök által megszerezhetők legye­nek. Ezért hisszük mi azt, hogy a prot. fő- és középtano­dák nagy részének újból szervezését s javítását is már a közel jövőben találjuk/' Többek közt e nézetét is fejezi ki Szabó Károly ur, e lapok 38-ik számában, ,,A pápai főiskola múltja és je­lene" cimü dolgozatának folyamában. Igen is, a nevelés és tanítás ügye sohasem tekintet­hetik tökéletesen bevégzettnek, ép oly kevéssé, mint az emberi munkásság bármely ágáé. Ebben Szabó úrral töké­letesen egyet értek; de nem azon hitében is, hogy a prot. fő- és középtanodák nagy részének újból szervezését már a közel jövőben találjuk. Hisz alig két éve szerveztettek azok, s már ismét újból szerveztessenek ? Ily ingadozás mitsem bizonyítana, mint az illetők meggyőződése erejé­nek csekélységét, mi megint annak lenne tanúsága, hogy azt nem szülte a tárgynak kötelességszerű, kellő átgondo­lása, mit pedig föltenni nem szabad. Véleményem szerint hát nem az újból szervezés a közel jövőnek feladata, ha-­nem irt tanodáinknak jelen szervezetükben emelése, s ma­gának e szervezetnek, egyes, netán becsúszott hiányok-és fogyatkozásoktól tisztítása; hogy ilykép alkalom nyiljék gyümölcséből ismerhetni meg e közelebb létesített rend­szert is, ép ugy, mint abból lehete megismerni az érte el­hagyottat. E hiányok és fogyatkozások kimutatását tartom azért a tanitásügy barátai, kivált pedig a tanférfiak jelen felada­tának, oly feladat, melynek megoldása bizonynyal gyü­mölcsözőbb leend az örökös i ecriminatioknál s gyanúsítá­soknál, miktől pedig Szabó ur cikke egyáltalán nem ment. Két nézet áll egymással szemközt; egyik, mely az Entvvurf alkalmából létesített, s ismert szervezetű 8 osztá­lyú gymnásiumot tartja jobbnak, a rákövetkezett s Szabó ur elismerése szerint is csupán papnövendékek által láto­gatott egy éves bölcsészeti folyammal; másik, mely az en­nek helyébe visszaállított 6 osztályú gymnásiumot, a rá­következő 3 éves bölcsészeti folyammal célravezetőbbnek véli. Ha utóbbi nézet tárgyilagos okokból védelmezhető egyáltalán nem volna: ugy igenis érteném, ha védelmezte­tésének rugói alanyi okokban kerestetnének. Ámde ezt ál­lítani maga Szabó ur sem meri; söt nyíltan mondja, hogy némely tanokra nézve igaz lehet, hogy az utóbbi szervezés által a tudományos ismeretek gyűjtésében nagyobb előme­netel éretnék el, s csak is attól tart, hogy nevelési szem­pont, erkölcsi tekintetben, jellemképzés szempontjából az ifjúság sokat fog veszíteni, a 17 éves gyermeknek sok te­kintetben felszabadítása által. Igy állván a dolog, mi szük­ség Szabó urnák a szivek és vesék vizsgálójaként oly ind­okokat tulajdonítani az ellennézet híveinek, melyeket ná­luk csak föltehet, de nem tudhat? mi szükség ezeket ily­ként feljogositnia , hogy önnön gyanúsítását megfordítva igy szólhassanak: „Sokan, fájdalom! tekintélyükön ejtett csorbának, megalázásnak vették e külön válaszlást, — mi­vel igy szükségkép meg kelle szűnni régibb erökkeli liszt­társai viszonyuknak, s nem hivathatának oly néven, mint azok. Valóban oly kicsiny, egyszerű, lenézett állomás-e hát az a középtanodai tanárság, hogy súlyt kölcsön kelljen vennie?" Aztán mit szólna ön ahoz, ha valaki hallva önök­nek a segédtanárok alkalmazása elleni kifogásaikat, igy szólana : „Ez urak bizonynyal tekintélyükön ejtett csorbá­nak, megalázásnak veszik ez alkalmazást, mivel igy nekik szükségkép ifjú erőkkel kell tiszttársi viszonyba jőni ?" Nemde ez méltatlan vád lenne ? és mégis, ki igy szólana csak önnek nyomaiba lépne. De ez tőlem távol legyen. Én készen beismerem, hogy ama kifogásokra önöknek érdem­leges, jó okaik vágynák, s épen mert eljárásuk azokból megfogható, felesleges lenne önző kicsinykedésben keresni rugóját. Kérem tegyen hasonlót ön is, s eröt vévén beval­lott beteges izgatottságán, lássa be, hogy az ön által ne­heztelt külön választásnak szorgalmazása egészen más okokból folyt, mint ön hitte; lássa be, hogy például nekem személyes állásom tekintetéből mi okom sem lehetett, akár fölemiitett „Egyház és iskola" cimü dolgozatomban, akár egyebütt munkálni a bölcsészeti folyam két első évének a középtanodába lett beolvasztása ellen ; mert hisz én óráim legnagyobb részén a be nem olvasztott harmadikban mű­ködtem, a minthogy az előbbi bölcsészeti szak tanárai közt egy magam voltam, ki ez okból nem is directoroskodlam azon gymnasiumban, melyben magamat, az általam adott pár órával csak kisegítőnek tekinthettem. Aztán meg ama beolvasztás idejében még magam is az ifjú erőkhöz tartoz­tam, azóta megint együtt vénültünk! Mind ez még akkor is állana, ha az úgynevezett academiai tanársághoz mérve a gymnasiumit oly kicsiny- és lenézettnek tekinteném, mint ön véli. Ámde ez sem áll. Söt nem tartózkodom kijelenteni, hogy iskoláinknak bölcsészeti folyama sajátkép helytelenül hivatik academiainak, alig birván az ennek valami jellemé­vel. Sokkal inkább a felgymnasium helyettesítője az. S ha mégis a gymnasiumba befoglalhatónak nem vélem, oka az, mert körülményeink ugy parancsolják, hogy az észtan is benne adassék elő, minek pedig gymnasiumban helye nincs. Alkalmasint legtalálóbb , s némelyeket bizony tán még meg is nyugtató lenne hát lycealis cursusnak nevezni azt. Még kevésbé vezette a Szabó ur által vélt indok pél­dául Gönczit, a középtanodai tanárt; pedig a „Prot. Egyh.

Next

/
Thumbnails
Contents