Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-28 / 39. szám

és Isk. Lap" 1860. sept. 30-ki számú neheztelt cikkének velem együtt ö is egyik irója, minek itt kimondásáért tisztelt barátom reménylem megbocsát. De csak igy jár a gyarló ember, ha a sziveket és veséket vizsgálni akarja. Azért hagyjon fel ön azzal, s erejét és szorgalmát fordítsa inkább hálásabb tárgyakra, s mulassa meg például nekünk gyenge látóknak , miben áll a 17 éves gyermeknek, szemei elölt oly vészesnek mutatkozó sok tekintetben felszabadítása, nehogy különben rémeknek tartsuk aggodalmait, melyek által a 48 előtti, ön által természetesen kevésbé ismerhetett idők tapasztalataira támaszkodva, magunkat nyugtalanítani legkevésbé se engedjük; mutassa meg továbbá, hogy mi előny sincs abban, ha a gyermeknek 4 helyett 6 év engedtetik arra, hogy ismeretanyagot gyűjtsön, mielőtt magasb szempontból tárgyaltan adatnának elé az egyes tanulmányok, valamint hogy az is minden haszon nélküli, ha a bölcsészeti folyam 3 évének mindenikében más más tudományra helyeztetik a fösuly, például elsőben a mér-, másodikban a természettaniakra , harmadikban peaz észtanra. Ezen s más hason kérdések fejtegetésének én is ugy hiszem itt már ideje ; miután ugy reménylem, nagy részt lelohadt azon izgultság, melyet a rögtön jött 60-iki egyetemes tanári értekezlet, vagyis inkább a reform kénytelensége támasztott, s melynek általános uralma alatt minden vita meddőségre volt már előre elkárhoztatva. Ez oka, hogy én is, ismételten provocalva bár, mindeddig hallgattam , s egyebeken kül minden észrevétel nélkül hagytam Szilágyi István urnák azon dolgozatát is, mely a sárospataki füzetek 5-ik évfolyami 3-ik s 4-ik füzetében, de külön lenyomatban is megjelent. Pedig a szólásra egyiránt felhitt ama dolgozatnak egészbeni jelessége, s szerzője iránti becsülésem. Ily mü, s ily iró megérdemli, hogy figyelembe vétessék, s tévedései lehetőleg megigazíttassanak. Hadd álljanak hát itt szerkesztő ur engedelmével, későn bár, de tán annál inkább idejében közölve, a következő pótlások, s illetőleg felvilágitások. A hivatkozott mü 269-ik lapján mondatik, hogy 1856-ra körül-belöl tán csak a sárospataki és miskolczi fögymnasiumok voltak azok, melyek nyilvánosokul kormányilag el nem ismertettek, nem mintha a belszervezést nem eszközölték volna ; de mivel az államjogi igényeknek nem tettek eleget, melyeket tőlök a felső hatóság még a tanulmányügyön fölül követelt. Ezen — igaz nem egész positivitással tett — előadás ellenében meg kell jegyeznem, hogy a pápai főgymnasium is hason esetben volt, mint melynek nyilvánosul elismertetése is amaz államjogi igényeken tört meg. A 288-ik lapon azt mondja szerző, hogy a népiskolai egyetemes választmánynak Pápán 1860-iki april 13-kán megnyílt ülésében az lett a megállapodás, hogy még az 1860-ik év folytán tartassék egy közös tanári értekezlet Pesten, a négy Superintendentiabeli fő- és közép iskolák tanárai résztvevésc mellett. Olt vétessék vizsgálat alá a debreceni tanárok által k é s z i t e 11 gymnásiumi tanterv, a különböző iskolák tanárai által telt észrevételekkel együtt. Ez előadásból azt lehetne, s tán kellene is vélni, hogy a debreceni tanárok által készített gymnásiumi tanterv, a 280-ik lapon szerző által is emiitett eredeti megbízatás folytán már ekkor az egyetemes népiskolai választmány előtt volt, egyetemben a különböző iskolák tanárai által arra tett észrevételekkel. Pedig az igazság az, hogy a debreceni tanári kar az eredeti megkeresésnek eleget nem tett, s igy annak az irt pápai ülésből ismételtetnie kellett, az 1860-iki julius 1-jére kitűzött uj határnappal. Szükség ezt tudni, nehogy vélni lehesseu, miként az illető szakfértiaknak szinte fél évük volt egy kész tervnek rostálgatására, s véleményeiknek kicserélgetésére, tisztázására. Tekintve a gymnasiumok ügyében 1860. folytán létre jött irodalmi mozgalmakat, csupán a történeti hűség, s az adatok teljességre emelésének tekintetéből írom ide, hogy én még 1859-ben, tehát Tisza Kálmánnak epochalissá lett felhívása elölt szinte fél évvel, küldtem a „Kecskeméti füzetek" szerkesztőségéhez egy kis dolgozatot ,,Egyház és iskola" cimmel, ugyanazt, melyen Szabó Károly tiszttársam annyira megbotránkozott. Ebben kiemelni igyekeztem azon hiányok némelyikét, melyek iskolai szervezetünkben annak az Entvvurf hatása folytán lett átalakítása közben becsúsztak, ajánlván egyszersmind a három éves philosophiai tanfolyam által pótolt 6 éves gymnasiumoknak újból leendő visszaállítását. A „Kecskeméti füzetek" illető száma hónapokon át lefoglalva tartatván, cikkem csak az 1860-ik évnek tavaszán láthatott világot, a mikor a benne foglaltakhoz hason eszméket „Prot. egyház alkotmány" cimü müvemben is érinték. A 293-ik lapon figyelmeztet szerző azon furcsa conclusiora, mely a kérdésre: ,,mi a gymnásium célja?" azon határzattal felel: a gymnásium célja 6 osztály." Maga a conclusionak e furcsasága gondolkozóba ejt— heté vala szerzőt felfogásának e pontbani helyessége fölött, s gyanittathatta volna vele, hogy emlékezete s jegyzetei megcsalták. A tárgyalásnak állítólagos átfordítása szerző szerint is tőlem eredvén, ugy hiszem , nekem legjobban kell tudnom, mit mondtam, s minek lön eredménye ama szerző elismerése szerint is kimondott, de jegyzőkönyvbe még sem vitt végzés. A gymnásium céljáról levén szó, azt mindjárt az első nyilatkozó Varga János társunk az emberi három fötehetség kifejtésében s megerősítésében állapította meg, hogy ekkép a növendék képesítessék a szaktudományok sikerrel leendő hallgatására. Igy adja elö szerző is. Erre következett egy másik nyilatkozat, mely a gymnásium célját abban vélte megállapitandónak, hogy az növendékét emberré képezze. E nyilatkozatok ellenében jegyeztem én meg, hogy általuk a gymnasiumok elé oly cél tűzetnék, mely azoknak nem kizárólagos sajátjuk, közös levén a bölcsészeti tanfolyammal is, mint mi szinte az embert fejti általában, fejlesztvén és erősítvén annak tehetségeit, nem pedig a szaktudóst. Itt vettem aztán alkalmat, rámutatni a philosophicumok szomorú sorsára, s arra, hogy miként iskoláink a valóságban állanak, a gymnasiumoknak csakugyan maguk-80