Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-28 / 39. szám

tek. Zmeskál István úr, — de főleg- — tanítóra s tanítványra, mily jól halott a minden szépért s jóért lángoló, — még azt a jó szót, a szép szót is jól megválasztani tudó főpásztornak főt. Haubner Máthé umak azon szava: „ma ünnepnap van !" Ünnepe is volt az iskola év megnyitása ez alkalommal az egész gyülekezetnek, és adja az ég, hogy következményeiben is ünnepies, áldásdűs legyen e nap, ez iskola újév, nemcsak a mi gyülekezetünkre nézve, hanem az egész krisztusi anyaszentegyházra és ebben imádott magyar hazánkra is, melynek csak ily nap s buzgóságból kell sok, s tudom Istenemre, hogy nem lesz ármány, nem lesznek honárulók, — hív honpolgárok, hon-védők dolgában, igy hazánk nem látand szükséget soha. A távol vidékiek iránti tekintetből még mindig nyitva a gyermekek iskolába felvetethetésének ideje, — legtöbb okunk van a közel Mosony s Pozsony vidékéről, az úgynevezett tótságból — honnét, vagy csak a magyar nyelv alapos megtanulásáért is, máris nem egy gyermeket hoztak, — a jövőben kivált, minél több növendékekre számot tartani. Környékünkön igazán nagy hézagot töltött be, a Győrött újra megalakult algymnásium. Intézetünket országszerte jó lélekkel merjük az illetők figyelmébe ajánlani. Isten velünk!! H. S. BELFÖLD. PÁR SZÓ az erdélyi ev. ref. tanodák felsegéllésére ajánlott alapítványok ügyében; — és a székely-udvar helyi egyházmegye ez ügyben hozott határozatát illetőleg. Ki a közelmúlt években a prot. egyházi testületek mozzanatait, kellő figyelemmel kisérte : meggyőződhetett a felöl, hogy a királyhágón innen mint tűi, nagy horderejű intézkedések tétettek, mind az egyházi kormányzat célszerűbbé alakítására, mind a nevelés szent ügye emelésére, különösen az utolsóra nézve a hívek lelkesültsége is szép összegek megajánlásában nyilvánult. Fötanodáink s szegény iskoláink felsegélése érdekéből, — hogy azoknak alaptökéi a kormány követelte kívánalmaknak megfelelhessenek,— 1855-ben főlisztelelü püspök atyánkfia az erdélyi superintendentiába egy áldozatra hevítő fölhívást küldött szét, melynek következtében világiak és egyháziak egyiránt siettek tehetségeikhez mért áldozataikat a nevelésügy szent oltárára meghozni. Tobb egyházmegyék papjai és oskolatanitói, átértvén mikép a korigények célszerűbb tanrendszert, — a tantárgyak kimenteitekben kezelhetése az eddigieknél számosabb tanárok alkalmazásba vételét tevén szükségessé: tekintélyes alapítványok megszavazása által járultak a főtanodák és szegény iskolák alaptőkéje gyarapításához. Az egyházmegyék papjai és iskolalanitói által ekként tett alapítványokat, — mint a növelés szent célja előmozdítására ajánlottakat, — a sepsi-szt-Györgyön 1861-ben tartatolt közzsinat, a jegyzőkönyv 105. vezérszáma szerint, az ajánlatok föltéleivel együtt, minden egyházmegyét illetőleg kötelező ere jíieké és fclmondhatlanoká szentesité; — a mltgs föegyházi tanács is azokat helybenhagyta és megerősítette. Ki hitte volna akkor, hogy azok közt, kik az irás szavai szerint: „jeles dolognak tartották a jóban buzogni/4 Gal. 4: 18. legyenek olyak is, kik megfeledkezvén, mikép az adakozás jövend őre való fundamentum, idővel a jóban megrestüljenek. S hogy ilyenek, ha kevesen is — a mi prot. egyházi személyeink jóban való álhatatossága mellett tanúskodik — de mégis jelenkeztek, szólandunk azokról mindjárt alább, most elébb minden habozás nélkül kimondjuk azon szomorú tapasztalatot: miszerint az ilyenek közjóra teendő áldozatokbani buzgalmuk lankadása eredményezi a főiskolákra tett alapítványoknak az egyházmegyei gyűlések tanácskozási tárgyai közé felvételét. Az e.megyéket egyformán kötelező alapítványi föltételek erkölcsi kötelezettsége ereje alól, — melynek minden a főiskolák s következőleg az egyház javát keblén hordó egyházi személy önkényt hódol, — a sz. udvarhelyi egyházmegye akar kibontakozni, mint ez a Szolokmában 1862. január 15. s következő napjain tartatott r. zsinat jegyzökönyve ezen szavaiból világosan kitűnik : „kívánná magát papitársaságunk a jelölt iskolának (a sz.-udvarhelyi tanodának) tett erkölcsi kötelezettsége ereje alól fölmenteni, azon feltétel alatt, hogy minden e.házi személyek, papok és iskolamesterek, kik még hátra lévő tartozásaikat be nem adták, azokat a legrövidebb időn beszolgáltatva papitársaságunk lehető indokait legott az ezen teher alóli felszabadulhatás iránt rendbeszedve, kezdje és tegye meg a szükséges lépéseket." Az érintett e.megye, az udvarhelyi tanoda részére tett alapítványa felajánlásakor, a Sz.-Udvarhelyen 1856-ban tartatott közzsinat jegyzökönyve 73-ik pontja szerint azt kérte volt a k.-zsinattól: hogy ezen a vallás és nemzet iránti buzgósága tanúsítását közzsinatunk fogadja kegyesen, vállalkozását jóváhagyásával szentesítse, s kötelező erejűnek nemcsak a jelen élő, de az ezután belépendő papok- és iskolatanitókra nézve is mondja ki. Közzsinatunk az e.megye ebbeli kívánalmát kedvesen fogadván, teljesítette is; nemcsak, söt az udvarhelyi e.megyét, hogy buzgósága lükörpéldányként tűnjön fel, főtiszleletü püspök atyánkfia által az egész erdélyi papság előtt köröztetni kérte. Hogy a jelölt e.megye nemes buzgalmának lankadását, s az udvarhelyi tanoda részére tett alapítvány felmondását mivel indokolta, nem tudhatni, de azt igen, hogy miután az felmondhatlannak van szentesítve : avval valamint a többi e.megyének, ugy az udvarhelyinek is, kénye szerint elbánni löbbé sem jog- sem hatáskörében nem áll. El akarván dobni magától az e.megye a szép tükörpéldányt, nehogy a veszélyes példa — tanodáink megmérhetlen kárára s a nevelésügy hátrányára — tovább hatol-78*