Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-17 / 33. szám

mányunk által másoknak is követésül ajánltatik — némi ellenészrevételek emelkedtek fölszinre, mert némelyek nem tudnak megbarátkozni azzal a körülménynyel, hogy önkén­tes adomány gyűjtetvén, azt formák, ,rovatos ivek közé szorítják, kimutatások, egyházi beszédek követeltetnek, hisz ez egyenes üt arra, hogy az adomány kötelezetté, az eljárás robottá fajuljon. — Gyűlésünk azonban az illetőket szeretettel fölvette, meg\ilágositotta és gyáminté­zeti eljárásunkat továbbra is meg- és jóváhagyta. Azokra a gyámintézet körül alkalmazni kivánt for­mákra, rovatokra, utasításokra ae haragudjatok atyámfiai! Ezek szükséges dolgok. Lám a tavali kimutatás azon téte­lei, melyek egy-egy gyülekezet 20 krnyi adományát mutat­ják — nem kényszeriték-e oda az embernek fiát, hogy az illető lelkészeket megtanítsa : miképen kell az adományo­zás aranybányáját megnyitni. Vájjon megérdemlené-e mon­dani, hogy köztünk gyámintézet alakult, él, tevékenykedik, ha mindnyájan mindazok az emiitettek krajcárokkal, fillé­rekkel szerepelnénk ? Az ilyen adománynyal nem bele a perselybe, — sárba vele! Hogy valamit tehessünk, nem szabad miveletlenül hagynunk bányáinkat — ha nem feslik, porlik az adomány aranya könnyű módon — nem ugyan csákányokkal, kalapácsokkal, hanem a léleknek fegyverei­vel engedjétek ütni, vágni. Végül követeket választottunk Sopronyban aug. 13-dikán tartandó ker. gyűlésre az elnökök mellé Eöry Sán­dort, Kiss Károlyt, Kiss Jánost, Eösze Zsigmondot. Mint kezdetben is mondók, gyűlésünk élénken, jó kedvvel folyt kezdettől végeztig. Gyűlés után sietve et­tünk, gyorsan áldomásoztunk, még gyorsabban haza siet­tünk aratni és arattatni. Insulanus. MÁRAMAROS-SZIGET, aug. hó 1862. A máraina­ros-ugocsai egyházmegyének julius hó 22-én N.-Szőllősön tartott gyűlésében egyik legfőbb tárgy volt az egyetemes pénztár létesítése érdekéből megbízott választmány mun­kálatának megbirálása, mely egész terjedelmében elfogad­tatván, főbb vonásai következők: A felmerülendő szükségek, u. m. a lelkészi fizetés­nek 500, a tanítóinak 300 frlra emelése, imaház, iskolák, egyetem s más egyházi épületek építése, javítása, — bel-és külmissió, külegyetemeken levő lelkész- és tanárjelöltek ösztöndijai, — lelkészi, tanítói nyugdijak, özvegyeik, ár­váik segélyezése stb. következőleg lennének fedezendők : a) Kegyadományok gyűjtése által, az egyház megbí­zottai, miután a lelkész az egyetemes közpénztár jóté­konyságát ismertető egyházi beszédet tartott volna, eziránt kit-kit házanként keresvén meg. b) A liturgialis és tankönyveknek házi kezelése ál­tal, az egyházkerületek minden liturgialis, — ideértvén a zsoltárokat is, — továbbá elemi és gymnásialis könyvekre pályázatot nyitván. Az író tiszteletdija évenkint, vagy jö­vedelmi arányban adatnék ki: p. o. az első évi tiszta jöve­delem fele, a többi éveknek ötöde, vagy tizede. A zsoltá­rokra ötven, — a többi liturgialis könyvekre 10, a huma­nistikusokra 5, a reáltudománybeliekre 3 évi közönként nyittatnék uj pályázat; önként értetvén, hogy a korábban használt tankönyv is résztvehetend az uj pályázatban. c) Végül az egyházmegyéknek megadóztatása által, a megtudandó mennyiséghez képest egy-egy lélekre — 10 éven át fizetendő 2 frt számíttatván, s ezen összeg az egy­házközségek által birtokarányban vettetvén föl. Várady Gábor. TÁRCA. A fölseg élésre különösen ajánl tatnak a tn. - szigeti egyház és főiskola, mint a ma­gyar protestantismusnak és nemzetiség­nek keleti véd bástyái. Az idezárt értesítés főiskolánk ez évi elöhaladását vázlatilag megmutatja, hü tükrét csak a jul. 21-töI 25-ig tar­tott szigorák, a jul. 26-iki nyilvános vizsga és a 27-iki zárünnepély tüntethetik föl. Lelkünket magasztos öröm szállja meg, látván, hogy itt nem csupán a régi Phönix támadt fel hamvaiból; nem is Antaeus növekedő erejére emlékeztet bennünket az iskola fokozatos emelkedése, hanem egy ifjú óriássá látjuk kifej­lődni, és napról-napra erősödni kedves gyermekünket, kit a Bach-rendszer ölelései eltörpíteni iparkodtak. Kell is, hogy erősödjék, mert ,,b i z o n y n y a 1 szél j ö — s vi­harok," a mikor száz karu Briareusra leend szükségünk, hogy vallásunk , nemzetiségünk s a felvilágosodás ezen végső bástyáját a minden oldalról fenyegető vész ellené­ben megvédhessük. Cato Karthagó eltörlését indítványozta minden beszédében, — mi pedig örökké azt kiáltjuk szé­les Magyarország világosság s szabadság után esengő hí­veinek : tartsátok meg a szigeti iskolát és egyházat a ha­zának minden áron. A szigorák és vizsgákon tapasztaltakat nem részle­tezzük, — az eredmény oly fényes, a kép annyira teljes volt, miként egyes vonások fölmutatása csak zavarná az egésznek harmóniáját. Elé g legyen annyit mondanunk, hogy a jó hirt a va­lóság, a várakozást a siker nemcsak elérte, de meg is ha­ladta. — Köszönet érette a tanitók ernyedetlen buzgalmá­nak s páratlan ügyszeretetének. A zárünnepélyt kedves gondnokunk Nánásy Lajos megnyitván, Szilágyi István igazgatólanár által fölolvasott s ép értekezlet után P. Szathmáry Károly tanár a hazánkbeli önképezdék történetét ismerteié, — követvén ezt az önké­pezdei ifjúság felolvasásai, szavallatai. Valóban zavarban vagyunk, midőn ez önképezdéröl kell szólanunk, - alig-alig találván meg szívünk örö­mei közölt azon középet, mely minden túldicséréstöl men­ten a tiszta méltánylás utján tartson meg bennünket. — Előttünk fekszik ezen még csak 1 éves önképezde jegyzö-6G*

Next

/
Thumbnails
Contents