Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-17 / 33. szám

könyve, előttünk az általok kiadott „Értesítő" cimü írott hetilap; és amaz bármely társulat jegyzökönyve mellett nem pirulna el, — ez pedig több oly számot mutathat föl, melyek némely szépirodalmi lap helyett kedves csere volnának az olvasóközönségnek. Az ünnepélyt a nagy számú pénz- és könyvjutalmak kiosztása fejezé be. — A jutalmakat beküldőitek nevei között ott állanak Nánásy Lajos, Balogh Péter, Szepessy Mihály, P. Szathmáry Károly, Fejér Bertalan, Kovács Sándor, Szőllősy Balázs, Lövey Klára stb. neveik. Az ünnepélyt követett szívélyes lakománál méltán neveztetett gondnokunk Nánásy Lajos az iskola Széchenyijenek. — Mindenre kiterjedő figyelme, minden hiányt pótolni tudó szelleme nagyon is elkényesztetett bennünket; — ha majd kidől a küzdtérröl, — hol találjuk meg hü mását ? Nyilvános köszönetet mondottunk — és pedig a szív mélyéből fölbuzgott szavakban Szilágyi István igazgatótanárunknak azon nemes elhatárzásáért, hogy a sárospataki főiskola történelmi tanári székébe igen kedvező föltételek mellett történt meghivatását — iskolánk jövője iránti kegyeletből — nem fogadta el. — Az ily áldozatok nem maradnak jutalom és áldás nélkül! — E vész alig vonult el iskolánk egéről, ime uj felhő tornyosul reája. P. Szathmáry Károly az enyedi iskola történelmi tanári székébe kapván meghívást. Aggódva, szorongó kebellel nézünk e kedvelt tanárunk elhatárzása elébe. — Vajha mellette állana hazánk, iskolánk nemtöje a döntő pillanatban, hogy a két üt közül a bár tövisesebb, de annál dicsőségesebbet s az erényhez legbiztosabban elvezetöt választaná!! — Miért is van az, hogy rendesen a rni tanárainkat éri a meghivatás szerencséje, s ezzel együtt bennünket az elvesztés gyötrő félelme ? Mi nagyra becsüljük azon nemes önzést, mely az illető igazgatóságokat jobbnál jobb tanárok szerzésére ösztönzi, de iskolánkkal tán kivételt lehetne tenniök, mert az elöörséget vezénylő hü és megpróbált vezéreket nem szokás de nem is volna szabad gyakran változtatni. — És mégis, hogy emiitett tanáraink ezen szép kitüntetésben részesültek — ez nekünk — komoly aggodalmaink dacára is igen jól esett, mert a közelismerés e jelensége egyszersmind irántoki hálás érzelmeiket is tolmácsolja. Várady Gábor. SZIVES KÉRELEM MINDKÉT HITVALLÁSl! TISZT. LELKÉSZ S TEK. FELÜGYELŐ URAKHOZ ! A mellétei ág. és helv. hitv. egyesült szegény leányegyház, iskolája és imaháza fölépithetése céljából a tiszamelléki főt. superindententia utján a magyar kir. helytarlóságtól hat hó időtartamára engedélyt kapott könyöradományokat gyüjthetni az egész országban és Slavoniában. Követeink minden kellékekkel és utasításokkal ellátva e napokban indultak el hosszú utjokra. A kéregető könyvecskét Mélt. Báró P r ó n a y Gábor egyetemes egyházi felügyelő ur a rosnyói főiskola látogatása alkalmával nagylelkiileg 25 ftal kezdte meg, melyért vegye a lelkes báró s a példatlan buzgóságu felügyelő hálás szivünknek mélyéből legsűrűbben és melegen felgyöngyöző hálaköszönetét, s azon szives kívánságunkat, hogy öt, mint egyetemes egyházunk ez idő szerint legerősebb támoszlopát annak üdvére és fölvirágoztatására a kegyelemnek Istene lehető leghosszabb emberkorig ép s üde erőben éltesse. Bocsánat a kitérésért, hogy érzelmeinknek ez alkalommal is kifejezést akartunk adni. Mondják, hogy a kezdettől sok függ. íme itt olyan a kezdet, hogy semmi kétségünk, miként a folytatás és vég is jó ne legyen, kivált ha a nemes báró szép példáját oly mérvben követik sokan, mint minőben azt tek. Hámos Antal gpanyiti egyházfelügyelö úr tevé, midőn saját részéről 10 frtot irt alá. Vegye ő is legszivélyesb hálaköszönetünk osztatlan kifejezését. De hogy ebbeli boldogító hitünk, melyben jótékony édes álomként ringattatunk, minél nagyobb mérvben valósuljon, az nagy részben önöktől tiszt, lelkész s tek. felügyelő urak függ. A nyomor és inség esd önök előtt, kérvén, hogy ha követeink ajtóikon bekocogtatnak, ne utasítsák őket vissza hidegen, hanem vezettessék el jobbmódu híveikhez, hogy Ínségünkön minél nagyobb eredmény által gyökeresen segítve legyen. Közelebb oly jól esett olvasnunk e lapok hasábjain, hogy utóbbi fölszólalásunk nem maradt minden eredmény nélkül, de itt-ott, habár egyelőre csekély mérvben, mégis meghozta zsenge gyümölcseit. Ugyanis a vadkerti egyház derék papja tiszt. Schnell Károly úr volt az első, ki szegénységünkben rólunk megemlékezett, midőn Melléte számára e lapok tiszt, szerkesztőségének 1 frtot küldött be. Ez is jó kezdetnek, vajha példáját minél többen, kivált a szeretet és könyörületesség hirdetői közül, követnék, mely esetben kérjük bármily csekély küldeményeiket nagytiszt. Ballagi Mór úrhoz küldeni, kinek fennkölt lelkületét ismerve, tudom, nem fog ily könyöradományok átvételétől részünkrei átküldés végett idegenkedni. Bizalommal folyamodunk a fenálló kerületi, esperességi és helyi egyházi gyámintézetek, valamint a már megalakult női gyámegyletekhez, névszerint pedig : Pozsony, Soprony, Kőszeg, Pest, Szarvas, Eperjes, Debrecen, Kecskemét és valamennyi nagyobb mindkét hitvallású városi gyülekezetekhez, kérvén, hogy ha lesznek kiosztandó filléreik vagy templomi ékszereik, iskolai tanszereik, emlékezzenek meg a sok folyamodó egyházak közt Melléteről, mely igazán valamennyinél szegényebb. Különben mind Schnell Károly úr, mind a derék Veszprém községe, mely a megye utján 2 frt 46 krt küldeményezett (mi azonban még most is a járásbeli szolgabíró urnái van) és a lelkes Igló, mely a mint halljuk 10 frttal sietett Melléte ínségét enyhíteni, fogadják hazafias üdvözletünkkel legmélyebb köszönetünket. A kegyelmes Isten gazdag áldása legyen minden eddigi s ezutáni nagylelkű jóltevőinken ! G.-Panyiton , jul. 27. 1862. Jeszenszky Pál, g.-panyiti ev. lelkész.