Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-17 / 33. szám

határozott szándoka. Igló a szerencse kedvence, két Trangusz testvér halt az egyházra s annak százezeretjóval meghaladó gazdag hagyományt hagyott. Áldás legyen a dicsőültek hamvain ; áldás továbbra is az iglói egyházon és gymnásiumán. 4. Az ösztöndijak kiosztása. Az egyházkerületnek a külföldre menendő hitjelöltek számára 42 o. frttal 5 ösztöndija van, melyet jelenleg Farbaki József, Ludinann Ottó, Weisz Wilmos, Jasko Károly és Lersch Márton nyertek el; — a Csis-félében Pelech Andor selmeci erdészeti tanonc, a Gömöry-félében Fischer Gyula részesült; özvegyi nyugdíj pedig Nickel Athanasiának és Bretz Zsuzsannának adatott. 5. Két türelmetlen s égi botrányos és sérelmes eset, melyeknek egyike Sárosmegyében, másika Gömörben történt. Az első tény következő: Szentkereszt helységében lakó Tóbiás János kath. és S z t r a k a Erzsébet ág. hitv. szülőknek két leányát, kik közül egyik 18, másik 16 éves, és a kath. szertartásokba be nem avatkozva, folytonosan az ág. hitvalláshoz ragaszkodtak, sárosmegyei tisztviselők maguk elé idézik, őket kényszer és fenyegetéssel a kath. vallás követésére birni törekednek, s egyszersmind idézik maguk elébe a német-jakabfalvi ev. lelkészt is s öt a leányok ev. vallásbani oktatásától szigorűn letiltják. Ez nem elég! április 16-án Podhorányi szolgabíró a leányokat ujabban maga elé rendelte s az evangyélmi hitet tévelygésnek címezve, őket a kath. hit követésére nemcsak kemény büntetés fenyegetéssel kényszeritette, hanem miután hajthatlanok maradtak, még saját kezével fejbe is verte. — Még itt sem történt állapodás! április 23-án Scheider Ernő evang.! szolgabíró, esküdt és 3 fegyveres hajdú kíséretében a szülői házhoz ment, az ifjabb leányt erőszakkal szekérre tétette, az egész falu sajnálkozásával nem gondolva, a szentkercszti r. kalh. paplakba vitette s szabadon a kétségbeesett leányt csak akkor bocsátotta, midőn az oda nyilatkozott: hogy inkább meghal, mint sem a r. kath. hitre térjen. És még ezzel sem tölt meg a pohár! április 24-én a szolgabíró a két leány édes anyját hajdú által és kivont kard mellett kísértete Eperjesre Hlavács megyei főnök elébe, ki anyagi Ígéretek által akarta az anyát arra venni, hogy leányait a r. kath. hitben neveltesse. Azalatt pedig, mig az anya Eperjesen volt, Scheider szolgabíró a 16 éves leányt, ki erőszaktól félvén elrejtödzött, Jakabfalván hajdúkkal keresteté s miután a paplakot is kikutatva, s a távollevő lelkészt illetlen szavakkal illetve, végre egy falusi háznál megtalálák, nem gondolva betegeskedésével, szekérre tevék, s Kassára víve egy zárdába csukák, honnan csak Máday superintendens űr háromszoros felszólalása után bocsáttatott szabadon. Nevezetes Máday superintendens urnák a helytartótanácshoz intézett fel terjesztvényben tett nyilatkozata: Nm. M. K. Helytartótanács! igy szól ö — oly bűs érzeteket költenek e botrányos jelentésekről szóló tudósítások bennem, mintha a gyászos emlékű Caraffa üldöző lelke bagyta volna el sirját és rémekkel ijesztene. Oly hallatlan s korunkhoz illetlen méltatlankodások elleni óvszert keresek itt, hogy a törvényt sértett tisztviselők eljárását jellemző minden kifejezéstől tartózkodom, mert nem hihetem, hogy a magas kormány azt büntetlenül hagyandja, mi fölött az egész polgárosodott világ egyhangú kárhoztatását fejezné ki, mint oly barbárság fölött, melynek felelevenítésétől retteg és iszonyodik hazánk minden felekezete. Hiszen a szerecsen rabszolga, kinek felszabadítása végett a föld túlsó részén véres harc foly, szerencsésebb volna akkor a két ártatlan városi leánynál, mert ott csak teste fölött rendelkezik a zsarnok űr s lelkén nem uralkodik. Itt pedig a lélek és lelkiismeret szent tulajdonába, mely Istené s mely felöl mindenki csak ö neki számol, — a kényszer és erőszak hivatatlan, tilos és durva hatalmával nyul a törvény biztosította lelkiszabadság megsértésével s a közvélemény megbotránkoztatására !" Miután ez ügyben a nm. helytartótanács sup. űr három felterjesztvényére mai napig sem válaszolt, a kerület által 0 Felségéhez határoztalott felirat. A másik eset pedig következő. Pallaszko András gócsi ev. atyának és r. kath. anyának házánál, — midőn sem egyikök, sem másikok honn nem volt, — Schlosserik József dobsinai r. kath. lelkész kocsin f. é. apr. 25-én megjelen, 11 éves leányukat sirása és ellenszegülése dacára confirmálás végett erőszakkal Dobsinára viszi. Hazaérvén a leánynyal, azt hajlékában elrejti, maga pedig a városházára ment s önvédelmére azon ürügy alatt, hogy biztonságában háborgattatni szándékoltatik, hajdút kért, mi neki meg is adatott. A hazatért szülök gyermekök elraboltatásáról értesülvén, lélekszakadva szaladtak Dobsinára, de a plébániára nem bocsátotta be őket az olt álló városhajdu, a városi hatóság pedig nem akart a dologba avatkozni, azt állítván, hogy az ügy vallásos térre tartozik. Gyennekök ennél fogva csak 27-én délután bocsáttatott haza, midőn már az oltári szentségben részesittetett. Ezzel azonban még nem elégedett meg a r. kath. lelkész űr, haza Rozsnyóra lemenvén, a szülőket utólagosan mint olyanokat vádolta be, kik öt hivataloskodásában gátolni merészelték s azok május 4-én tettleg a bíróság eleibeidézve voltak is, de büntetlenül, mint ártatlanok, hazabocsáttattak. Ezen erőszakos és botrányos eljárás ellen a nm. helytartótanácshoz felirat intéztetik. 6. Zsedényi Ede felügyelő űr nemes tette, ki a gyűlés utóperceiben a szepesmegyei tanitóegylet javára ismét 200 frtot ajándékozott, miből, ha tekintetbe veszszük, hogy oífertoriumra is egy százast adott.—látható, hogy e gyűlés folyama alatt az egyház oltárára közel 3000 frtot áldozott. Áldás kisérje öt minden léptein. Hálravolna még egy tárgy: ,,A kéri szerződés" melyért már a prot. egyház lapjain is kárhozat mondatott árva fejünkre, de ezt egész terjedelmében csak a jövő számba küldhetem meg. Jelentésemet azonban be nem fejezhetem anélkül, hogy a jolsvai közlés r. l.-je egyik kitételére észrevételt