Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-17 / 33. szám

miatt, hogy oly kevesen valánk ott jelen szülék és érdeklettek, kik látva a most már valóban diszes és jó karban álló főiskolai épületet, az ifjúság külviseletében azt az ajánló csinosságot, magatartásában, tekintetében azt a szerénységgel párosult nemes bátorságot — mely legszebb bizonysága a tanárok eddiginél műveltebb, humánusabb bánásmódjának — és hallván meglepő könnyűséggel, önbizalom — szülte bátorsággal adott szebbnél-szebb, nemcsak élvezetet, de tanulságot is nyújtó feleleteiket a legnehezebb hittani, bölcsészeti, jogi s még mathematicai s physicai kérdésekre is, — saját szemeink s füleink után gyöződheténk meg arról, hogy a főiskolai épületre s gyermekeinkre kiadott filléreink nem vesztek el, hanem már is gazdagon kamatozó tőkék ! — és itt alkalmat veszek kimondására annak, mi keblemet fájdalmasan nyomja, hogy t. i. ha e hideg részvétlenség, ezen a legszentebb ügy, a nevelés és tudomány iránti közönyösségünk tovább is igy tartja magát: akkor a t. c. tanárkaroknak — kik többi közt azon okból is ellenzék a nyilvános vizsgákat, mivel azokon ugy is csak igen kevesen szoktak megjelenni — nagyon is igazat adunk. Mert — csak mondjuk ki az igazat — az a néhány értelmes és müveit debreceni űr, meg az a néhány derék lelkész és tanár, kik egyik vagy másik osztály, vagy épen tanártársuk vizsgáján egyszer-másszor megjelennek — még ha hozzájuk adjuk is azon öt vagy hat egyént, kik a vidéket oly kiáltó szegényen képviselik, — még nem publicum, s nem az a nyilvánosság, mely minden üdvös irányú haladásnak nélkülözhetlen éltető napja, hanem csak nevetséges paródiája annak. — Ugyan — kérem tisztelettel az illetőket, — nem lehetne-e e bajon valamivel segíteni? mint p. o. most mindjárt elöljáróban is azzal, hogy a főiskolai igazgatóság a legközelebb tartandó egyházkerületi gyűlésen vonná kérdőre azon egyéneket, a kik meghiva s részben hivatalosan fel is valának szólítva, hogy vidékeiket a mostani közvizsgán többed magukkal képviseljék: miért nem tevék ők is azt, mit a bihari esperes tett, ki nemcsak az ö egyházvidékéböl főiskolánkban tanuló valamennyi ifjak szülőit hivá meg egyenként, hanem ezeken kivül több papi és világi egyéneket is szólított fel a közvizsgán megjelenésre; kik ha nem is jelentek meg mindnyájan, legalább a meghívó espereshez küldött válaszaikban igazolták magukat elmaradásukért. — Elhiszem, fognak tudni felhozni mentséget, — hiszen az evangyéliomi kimaradt hivatalosok is tudtak, — de az is igaz, hogy a ki mentegetödzésre szorul, az már csak ezen okból is pirulni kénytelen; mint szintén az is tagadhatlan, hogy nyilvánosság elé hozatala a kötelességmulasztásnak mindig érzékenyen sújtó ostor becsiilelérzö emberre nézve. — Én erősen hiszem, hogy igy, vagy másként segítve lesz a bajon s kell is hogy legyen, és pedig haladéktalanul: különben nevetségesekké lettünk az áprilisi 18-ik számú határozattal, mert ránk olvassák azok a látogatlan exameneken unatkozó theologus diákok az írás igéit: „ők mondják, de nem tartják meg." Nem tehetem le tollamat, mielőtt meleg köszönetet szavaznék itt is tiszteletet és elismerést érdemlett Nestorainknak, fötiszteletü superintendens Balogh Péter és méltóságos Zsombory Imre uraknak, kik dacára az ily erőfeszítéseket tiltó hajlott koruknak, kötelességökhöz híven, csaknem két egész héten keresztül, délután úgy mint délelőtt, naponkint 6, 7 órán át, ernyedetlen kitartással folytonosan kérdezgetve s az adott feleleteket figyelemmel kísérgetve valának jelen a közvizsgákon. Isten tartsa meg őket sokáig legszentebb ügyünk — az iskolaügy-pártolására ! Egy apa a vidékből. BELFÖLD. A TISZAI ÁG. HITV. EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE. (Folytatás.) A gyűlés julius 23 és 24-én is folytatván üléseit, leginkább helyérdekü tárgyak fölött intézkedett s megemlítést tán következők érdemlenek, u. m. 1. Az egyházkerületi és tudományi pénztár állapota. Ennek tökéje összesen 32,302 frt 77 krra rúg, melynek kamatjából, hogy gazdagon nem lehet árasztani tanintézeteinkre és egyházainkra a jótéteményeket, hogy az évenkint kivetett 5405 frt kerületi segélylyel együtt keveset lendíthet 3 főtanoda, 1 hittanintézet, 1 tanítóképezde, és 5 algymnásium előmenetelén, önkényt belátható. Vajha azért meglágyitná a mindenható nagyjaink és gazdagaink, különösen pedig tehetős gyermektelen uraink szívét, hogy Zsedényi ö mltsga nemes áldozatkészségét követve, kegyes adományokkal vagy haláluk esetében egyes alapítványokkal emlékeznének meg szegény kerületi pénztárunkról s az egyház és nevelés oltárára tett áldozataikkal emelnének dicső és romólhatlan emléket az utókor előtt neveiknek. 2. A nyíregyházi tanítóképezde. Ez hároméves folyamát ez idén végezte először s 23 tanítványi közül 12-őt bocsátott szabad szárnyra, kik nemcsak a tudomány, hanem az orgonálásban is teljesen kiképezvék. A kerület elismeri, hogy Noszágh János igazgatólanár űrban oly egyént bir, ki hivatásának tökéletesen megfelel, szorgalom és ügyességben kitűnő; ki mindamellett, hogy a kezdet nehézségeivel s az intézet szegénységével kell küzdenie, nem lankad, hanem előre nemesen tör s az intézet felvirágzásán szívvel és lélekkel működik. A mi magát az intézetet illeti, vagyoni szegénysége azon fő bibe, melyen legelőbb kellene segítenünk. A kerületi segély, mely oly sokfelé oszlik, költségeit csak igen silányan fedezheli, épen azért a kerület elhatározta, hogy azon sorsjátékot, mely 1860-ban a ker. pénztár felsegélésére índitványoztatott, de felsőbb helyen meg nem engedtetett, most a tanítóképezde javára kérvényezendi és kecsegtet a remény, hogy a m. kormány kérelmünket vissza nem utasilandja. 3. Az iglói gymnásium ügye, mely fögymnásiummá alakulását jelentette be az egyházkerületnek s a jövő tanévben az 5-ik főtanodai osztályt életbeléptetni el-