Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-17 / 33. szám

miatt, hogy oly kevesen valánk ott jelen szülék és ér­deklettek, kik látva a most már valóban diszes és jó kar­ban álló főiskolai épületet, az ifjúság külviseletében azt az ajánló csinosságot, magatartásában, tekintetében azt a sze­rénységgel párosult nemes bátorságot — mely legszebb bizonysága a tanárok eddiginél műveltebb, humánusabb bánásmódjának — és hallván meglepő könnyűséggel, ön­bizalom — szülte bátorsággal adott szebbnél-szebb, nem­csak élvezetet, de tanulságot is nyújtó feleleteiket a legne­hezebb hittani, bölcsészeti, jogi s még mathematicai s phy­sicai kérdésekre is, — saját szemeink s füleink után gyö­ződheténk meg arról, hogy a főiskolai épületre s gyerme­keinkre kiadott filléreink nem vesztek el, hanem már is gazdagon kamatozó tőkék ! — és itt alkalmat veszek ki­mondására annak, mi keblemet fájdalmasan nyomja, hogy t. i. ha e hideg részvétlenség, ezen a legszentebb ügy, a nevelés és tudomány iránti közönyösségünk tovább is igy tartja magát: akkor a t. c. tanárkaroknak — kik többi közt azon okból is ellenzék a nyilvános vizsgákat, mivel azo­kon ugy is csak igen kevesen szoktak megjelenni — na­gyon is igazat adunk. Mert — csak mondjuk ki az igazat — az a néhány értelmes és müveit debreceni űr, meg az a néhány derék lelkész és tanár, kik egyik vagy másik osztály, vagy épen tanártársuk vizsgáján egyszer-más­szor megjelennek — még ha hozzájuk adjuk is azon öt vagy hat egyént, kik a vidéket oly kiáltó szegényen kép­viselik, — még nem publicum, s nem az a nyilvánosság, mely minden üdvös irányú haladásnak nélkülözhetlen éltető napja, hanem csak nevetséges paródiája annak. — Ugyan — kérem tisztelettel az illetőket, — nem lehetne-e e ba­jon valamivel segíteni? mint p. o. most mindjárt elöljáró­ban is azzal, hogy a főiskolai igazgatóság a legközelebb tartandó egyházkerületi gyűlésen vonná kérdőre azon egyéneket, a kik meghiva s részben hivatalosan fel is va­lának szólítva, hogy vidékeiket a mostani közvizsgán töb­bed magukkal képviseljék: miért nem tevék ők is azt, mit a bihari esperes tett, ki nemcsak az ö egyházvidéké­böl főiskolánkban tanuló valamennyi ifjak szülőit hivá meg egyenként, hanem ezeken kivül több papi és világi egyé­neket is szólított fel a közvizsgán megjelenésre; kik ha nem is jelentek meg mindnyájan, legalább a meghívó es­pereshez küldött válaszaikban igazolták magukat elmara­dásukért. — Elhiszem, fognak tudni felhozni mentséget, — hiszen az evangyéliomi kimaradt hivatalosok is tudtak, — de az is igaz, hogy a ki mentegetödzésre szorul, az már csak ezen okból is pirulni kénytelen; mint szintén az is ta­gadhatlan, hogy nyilvánosság elé hozatala a kötelesség­mulasztásnak mindig érzékenyen sújtó ostor becsiilelérzö emberre nézve. — Én erősen hiszem, hogy igy, vagy más­ként segítve lesz a bajon s kell is hogy legyen, és pedig haladéktalanul: különben nevetségesekké lettünk az ápri­lisi 18-ik számú határozattal, mert ránk olvassák azok a látogatlan exameneken unatkozó theologus diákok az írás igéit: „ők mondják, de nem tartják meg." Nem tehetem le tollamat, mielőtt meleg köszönetet szavaznék itt is tiszteletet és elismerést érdemlett Nesto­rainknak, fötiszteletü superintendens Balogh Péter és mél­tóságos Zsombory Imre uraknak, kik dacára az ily erőfe­szítéseket tiltó hajlott koruknak, kötelességökhöz híven, csaknem két egész héten keresztül, délután úgy mint dél­előtt, naponkint 6, 7 órán át, ernyedetlen kitartással foly­tonosan kérdezgetve s az adott feleleteket figyelemmel kí­sérgetve valának jelen a közvizsgákon. Isten tartsa meg őket sokáig legszentebb ügyünk — az iskolaügy-párto­lására ! Egy apa a vidékből. BELFÖLD. A TISZAI ÁG. HITV. EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE. (Folytatás.) A gyűlés julius 23 és 24-én is folytatván üléseit, leg­inkább helyérdekü tárgyak fölött intézkedett s megemlí­tést tán következők érdemlenek, u. m. 1. Az egyházkerületi és tudományi pénztár állapota. Ennek tökéje összesen 32,302 frt 77 krra rúg, melynek kamatjából, hogy gazdagon nem lehet árasztani tanintézeteinkre és egyházainkra a jótéteménye­ket, hogy az évenkint kivetett 5405 frt kerületi segélylyel együtt keveset lendíthet 3 főtanoda, 1 hittanintézet, 1 ta­nítóképezde, és 5 algymnásium előmenetelén, önkényt be­látható. Vajha azért meglágyitná a mindenható nagyjaink és gazdagaink, különösen pedig tehetős gyermektelen uraink szívét, hogy Zsedényi ö mltsga nemes áldozatkész­ségét követve, kegyes adományokkal vagy haláluk eseté­ben egyes alapítványokkal emlékeznének meg szegény kerületi pénztárunkról s az egyház és nevelés oltárára tett áldozataikkal emelnének dicső és romólhatlan emléket az utókor előtt neveiknek. 2. A nyíregyházi tanítóképezde. Ez há­roméves folyamát ez idén végezte először s 23 tanítványi közül 12-őt bocsátott szabad szárnyra, kik nemcsak a tu­domány, hanem az orgonálásban is teljesen kiképezvék. A kerület elismeri, hogy Noszágh János igazgatólanár űrban oly egyént bir, ki hivatásának tökéletesen megfelel, szor­galom és ügyességben kitűnő; ki mindamellett, hogy a kezdet nehézségeivel s az intézet szegénységével kell küz­denie, nem lankad, hanem előre nemesen tör s az intézet felvirágzásán szívvel és lélekkel működik. A mi magát az intézetet illeti, vagyoni szegénysége azon fő bibe, melyen legelőbb kellene segítenünk. A kerületi segély, mely oly sokfelé oszlik, költségeit csak igen silányan fedezheli, épen azért a kerület elhatározta, hogy azon sorsjátékot, mely 1860-ban a ker. pénztár felsegélésére índitványozta­tott, de felsőbb helyen meg nem engedtetett, most a tanító­képezde javára kérvényezendi és kecsegtet a remény, hogy a m. kormány kérelmünket vissza nem utasilandja. 3. Az iglói gymnásium ügye, mely fögym­násiummá alakulását jelentette be az egyházkerületnek s a jövő tanévben az 5-ik főtanodai osztályt életbeléptetni el-

Next

/
Thumbnails
Contents