Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-17 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A 1 ipót és szerb-utcaszögletén földszint, ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Videkeu: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. BORBIS. MINT A MAGYARORSZÁGI PROT. EGYHÁZ TÖRTÉNETÍRÓJA. (Vége.) A szegény szerencsétlen tót nép vezetőitől meg lön fosztva, a mennyiben a nemességtől teljesen elárultatott, s már mint egy megbomlott nyáj néhány ágyulővéssel szétszórható s elüldözhető volt. De Istentől nem hagyatott el. Az támasztott számára férfiakat különösen a lelkészek közül, kik vigasztalták, érette semmi gyalázattal nem féltek, s bámulatos önmegtagadás s feláldozással leginkább irodalmi utori annak szent javaiért s a néki Istentől adott jogért teljes kitartással sikra szálltak. Mindenek előtt a munkás és lelkes dr. Ií úrba n egyik kemény csapást a másik után mérte az istentelen magyar protestáns unióra, úgyhogy végre olyan szorultságba jutottak, hogy egy zsidót Ferency Károly álnév alatt léptettek fel ellene a Zay-féle eszmék fegyverhordozójául. A magyar protestáns unió előlegesen hajótörést szenvedett a lutheránus tótok erős hitén. De gr. Zay és párthivei annál buzgóbbak voltak minden gymnásiumaink és theol. intézeteink magyarizálásában, melyek 1842. olta valóban csupa magyarokat, azaz olyan lelkészeket és tanítókat nevelnek, kik tót vagy német nemzetiségüktől elszakadva, nemcsak a mi s a magok népét, hanem egyháztudományunkat is kicsúfolják. Jött az 1848. év, végzetteljes esztendeje a magyar forradalomnak, melyben olyan protestánsok vettek részt, mint Kossuth. A tótok, valamint az erdélyi német testvérek is, az úgynevezett erdélyi szászok, a törvényesen történelmileg urakodó ausztriai házhoz való htíségök miatt a magyaroktól és a magyarpártiaktól rettenetesen üldöztettek. Sok evang. lelkész és tanitó, valamint polgárok és parasztok is a tótságban hónapok hossziglan börtönöztettek, vagy a forradalmi hadsereggel Debrecenbe és Szegedre hucoltattak, sőt többen kegyetlenül meggyilkoltattak. A forradalom után az evang. egyház is ostromállapotba esett Magyarhonban. A császári parancsnok, Haynan tárbornok, 1850-ben minden egyházinspectort letett; a superintendensek sem választathattak egyelőre az egyháztól, helyökbe a kormány administratorokat nevezett ki, mig végre a szerencsétlen olasz hadjárat után az 1859. sept. 1. pátens jelent meg, mely egy egységes presbyterial-zsinati alkotmányt egyengetett egyházunk számára. A tótok a legnagyobb örömmel üdvözölték azt, mert ugy gondolták, hogy ezáltal végre minden szenvedéseik megszünendenek. De az egyháziatlan nemességnek s a magyaroknak nem tetszhetett az, mert azok csak olyan protestantismust szeretnek, mely mellett mindig protestálhatnak, önkényuralmokat gyakorolhatják s lázonghatnak. Egy evangelicus egyház, a melyben fegyelem, rend és meghatározott tiszta törvény uralkodik, nekik tűrhetetlen volna. A pátensben foglalt egyházalkotmány felett a drága boldogult Besser inspector a maga idejében ezen helyen több előadást tartott. Annyit minden komoly evang. hitsorsosok elismernek, hogy csak a pátens keresztülvitelének utján szabadittathatik meg a magyar protestáns egyház a rémitő féktelenségtől, s hozathatik jól szabályozott állapotba. Az elégedetlen magyarok és magyarpártiak részéről egy vad ellenmozgalom ki-65