Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-20 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES SZERKESZTŐ- ES KIADÓ -li i v a t a 1 : A lipót és szerb-utcaszögletén földszint. ELOFIZETESI BIJ : Helybeli : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Videktd: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. FRANCKE ES SPENER. *) Kétségenkivül nem kerülte el e lapok olva­sói figyelmét, mennyire egészen más természe­tűek és irányúak a vallásos kerdések napjainban, mint voltak mégcsak két évtizeddel is azelőtt. Nem az a kérdés ma többé, melyik felfo­gása a vallásnak az igazi: a rationalisticus e vagy a supernaturalisticus; mert, mintha fegyvereket cseréltek volna, a supernaturalismus ma, a ter­mészetes ész minden csekélylése mellett annak fegyverével küzd, mig a rationalismus a szellem magaslatára emelkedve ennek gyakran megfejt­hetlen fejlődési positivitásait vallja magáéinak. A mi a kedélyeket most foglalkodtatja, egé­szen más természetű. Epen azok, kiknél a vallá­sosság benső lélekszükség, belátni kezdik, hogy az egészen független attól, mi nézettel vagyunk a vallás dogmai subtilitásai felől; belátni kezdik, hogy lehet valaki a dogmákat illetőleg tökéletesen orthodox, a nélkül, hogy szivében élő hit, lelké­ben szeretet lakoznék és viszont lehetnek vala­kinek nézetei a bevett dogmákról a közönséges felfogástól eltérők, de azért az egyház testétől elszakadni nem akar, mert nem akarja magát kitagadtatni a szentlélek áldásaiból, mely az egy­házat eleveniti — lehet mondom olyan teljes hittel es szeretettel. A kor kérdése tehát ez: a forma legyen-e az egyházban az irányadó, mely elválaszt, vagy a lényeg, mely egyesit? le­gyen-e a vallásos türelem egymás meggyőző­ilésének őszinte becsülésén alapuló valóság, vagy maradjon, mint elég soká volt, üres negéd? Nem *) ÍJ. Protestáns naptár 1855. évre : „a hallei árvaház" 72. 1. égetjük ugyan a máskép vélekedőket parázstűz -ben, de istenteleneknek bélyegezzük tán épen azokat, kik, mivel Isten mindenük, világi elő­nyekért lelkiismeretük ellen vallani semmit sem akar, mig a sem hidegek sem melegek csak a magok nyugalmát tekintvén, mindenre Áment mondanak. E szempontból, látnivaló, hogy a dolog nem kisebb érdekű és fontosságú társadalmi, mint val­lási tekintetben. Elég időt ért már a keresztyén emberiség, hogy belássa, miszerint az uton, me­lyen közel két évezredig haladt, legistenibb ja­vai a legembertelenebb célokra fordíttattak és a szeretet vallása az életben leghathatósb ürügyül szolgált, hogy a gyűlöletet szentesítse. Tantuni relligio potuit suadere malorum ? kérdi most az emberiség, és ha az idők jelenségei nem csalnak, legjobb uton van, hogy el valahára az apostol parancsa szerint kerülje mind azok „hijábavaló liarsolódását, kik az igazságnak is­meretétől megfosztva lévén, a kegyességet nye­reségszerzés eszközének lenni állítják.1 u Mennyire jogosult a merev dogmatikai irány ellenében a kor e szabadabb szelleme, erre nézve semmi sem lehet tanulságosabb, mint oly tüne­mény, hol a kétségbevonhatlan keresztyén szel­lem élethalál harcot kénytelenittetik vívni a jog­ért, hogy keresztyének közt szabadon nvilatkoz­hassék. E cikk feliratában nevezett férfiak bátran vívták e jó harcot azok ellen, kik a megcsontoso­dott dogma betűjének hatalmát bitorolták a ke­délyek felett, s nem lesz érdek nélkül körülmé­nyesebb biztos tudomást szerezni ama férfiak 57

Next

/
Thumbnails
Contents