Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

link több szolgái és szemmellátott tanúi előadása folytán keletkezett iratok annak töitéuelmi adatairól; de mivel azt nem mondja, hogy azok p ár akkor az egyház által szentesítve, canonizálva, t. i. uj szövetségi canon formaliter megállapítva lett volna : tehát, — tehát, — mi következik ebből ? csupán annyi, a mennyit következtet Ballagi barátom ís, hogy még akkor az uj szövetségi könyvek canona az egyház által formaliter megállapítva nem volt. Én ezt nem tagadom, s ellenkezőt nem állítok. Hát miért bizonyítgatja ezt én ellenem tisztelt burátom a Páterek egész seregével ? — De már az nem következik belőle, hogy Lukacs előtt nem léteztek volna hiteles és ihletésből írottaknak tartott, s annálfogva köztiszteletben állott evangyéliomok. Ugyanis ezekre mi sérelem származhatott volna abból, ha ő maga is még egy uj evangyéliomot rendezett? Hiszen ő azt mindenesetre rendezett; — és kérdést nem szenved, hogy az evangyéliomok közt időre nézve nem az övé az első. Ö irt, mert ö is hivatást érzett arra magában; megjegyezvén itt azt is, hogy miután ő a cselekedetek könyvét 64-ik évnél nem későbben, — evangyéliomát pedig annál korábban irta : nem képleien, hogy a korinthusi első levél (58-ban) keletkezésekor már az ö evangyélioma is készen volt; — az pedig bizonyos, hogy azok, melyekre hivatkozik, már régebben keletkeztek. — Es igy ebből nem következik az, hogy még akkor nem létezett volna a keresztyénségnek semmi oly okirata, melyre Pál hivatkozhatott; — sot egyenes logicával következik az ellenkező. Továbbá elismeri Ballagi barátom, hogy a páterek irataiban sok oly mondatok találtatnak, melyek vagy szóról szóra, vagy kis módosulattal kanonikus könyveinkben is megvannak; — idézik az evangyéliomi tényekel s a Krisztus mondatait: de mivel, úgymond, ezeket nem olyanforma bevezetéssel idézik, mint az ó-szövetségieket, p. o. Tj ypa<py] leyei, o ^po(prjzrjq \eyei, hanem csak ilyenformával : o xupioq Xeyet (mintha o npoip-qTys Xeyet tekintélyesebb volna, mint a b xupcoq XsyscJ - tehát úgymond ezen idézetek ugyanazon kútfőkből merittettek ugyan, melyekből canonicus könyveink; — azonban azokat a páterek, ha ismerték is, de canonicusoknak nem ismerték. Ha igy érti kedves barátom a dolgot: akkor ismét csak ott vagyunk, a hol az imént voltunk; t. i. voltak ugyan irott kútfők, melyekből, a páterek is idéztek, s melyekből később canonicus könyveink keletkeztek (vagy talán szerintem helyesebben, melyek neveztettek későbben canonicus könyveknek) ; de azoknak canona eleinte az egyház által formaliter megállapítva nem volt. — Ezt én is épen igy értem; azon hozzáadással, hogy azon iratok, mint a ker. vallás terjedésének, a szóvali tanitás mellett, söt sok esetben helyett, mulhatlan biztos istrumentumai, az egyház meggyőződésében authenticusoknak s ihletésből keletkezetteknek tartatlak; habár e vagy ama páter vagy apocryphus könyvekre célzott, vagy általában többet adott volna is a traditiókra, mint bármely irott munkára. Azonban ugy látszik, hogy az én tisztelt barátom, mégis inkább Sz. úr nézetét pártolván, ugy akarja a dolgot érteni, hogy mivel az egyházban meseszerű iratok is keletkeztek, — mit senki sem tagad, azon megjegyzéssel, hogy azok csak későbben erelnetek s a ker. vallás romlására törekvők által, az authenticum evangéliumok elferditéséből jöttek létre: tisztelt barátom tehát igy akarja talán érteni a dolgol, hogy valódi ihletésből származott authenticum evangeliomok eleinte, söt ha Sz. úr nézetét egészen elfogadná, az egész első században nem is léteztek volna, hanem a csak későbben keletkezett canonicus könyvek kútfejei vagy csupán traditiók, még pedig pláne százados vagy hosszabb korú s ingatag traditiók, vagy talán még azori eretneki apocryphus iratok is lettek volna. — De már ezt a nézetet soha el nem fogadom, ha száz Papiast, — kiről maga Eusebius is megvallja, hogy igen igen gyenge eszű ember volt, meg nem tudom hány olyan Pátert idéz is kedves barátom, kik a traditiókat többre becsülték mint a közvetlen vagy legközelebbi tanítványoktól inspiratio utján keletkezett iratokat. Hiszen ezen az uton előbb is az evangyéliomok, majd a többi szent iratoknak is authenliáját szépen tönkre juttathatnák, vagy juttathatni láttatnának ennek pártolói. — Én erre nézve Lutherrel tartok : „Ich setze wider aller Váter Spriiche, vvider aller Eugel, Menschen, Teufel, Kunst und Wort die Schrift und das Evangélium." Egyébiránt a szentiratok authenliája ismét egy thema leend, mely minél többeknek hozzászólását igényli. Filó Lajos urnák egy értekezése, mely a feltámadás tárgyában Íratott, s most épen sajtó alatt van, ugy tudom, hogy e tárgyhoz is tüzetesen hozzá szóland. Várjuk be, és ha szükséges leend, folytassuk. — Én most tovább nem megyek: csak azzal zárom be viszonzásul észrevételemet, hogy Ballagi barátomnak az authentia ellen tett irányzata mind theoretice, mind practice tévesztett irány. Tatai András. KÉNYTELEN FÖLSZÓLALÁS. Midőn jelen szomorú helyzetem s kedélyállapotomban azt hivém, nem könnyen birhatand rá valami, hogy a nagy közönség előtti föllépés végett tollhez nyúljak: Ime, a véletlen ugy hozta magával hogy akaratom ellen is szót kell emelnem. Nem, mintha a tudomány vagy egyházi életünk érdekében uj s különösen sürgős eszmével léphetnék föl; s még kevésbbé hogy Ízetlen polémiába vegyüljek, a mit ez ideig, bár párszor méltó okom lett volna rá, soha sem tettem, s most sem volnék teendő, ha adótervem kivihetetlensége, vagy céltalan volta — főleg általános kifejezésekben — állíttatnék. De midőn nevemben olyasmi mondatik, a mit én sohasem mondottam, azt észrevétel nélkül nem lehet hagynom. Ilyesmi mondatik pedig e lapok 24-ik számában Sinahegyi úr által, midőn 760-ik lapon igy szól: „Hamar elfelejtették a n. t. urak, hogy — aligha nem Simon azon tervére, hogy egyetemes szükségeink fed ezh etésére 3,000,000 tőkealap elég levén —ezt — belőle egyszer mindenkorra egy lélekre egy forint esve — szedjükbe — a válasz lehetetlenség volt: és most ők számításuk szerint