Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-07-13 / 28. szám
öt év alatt folytonosan annyit kivetni készek lennének!! Én részemről amazt kivihetöbbnek tartom, és ha ugy kívántatnék, 10 év elfolyása alatt a tagok száma szerint egyházammal lefizettetni garantirozni is merném." Mindenekelőtt megjegyzem, hogy magyarhoni névrokonaim közül tudtomra egy is csekély személyemen kivül Domestica vagy más pénzügyi kérdésben föl nem szólalván, kénytelen vagyok a mondottakban reám való hivatkozást látni. De hogy én a Sinahegyi űr által nekem tulajdonított szavakat mondottam, vagy az általa írthoz hasonló tervvel állottam volna elö, annak eddig megjelent cikkeimben semmi nyoma. Olvassa meg bárki az 1858. év jul. és nov. hónapjaiban és 1860. decemberben e tárgyban megjeleni cikkeimet, sehol sem fog találni 3,000,000 tökealapról és egy forint lélekszám utáni kivetésről egy betűt sem. Sőt egykor világosan kimondám, hogy a tökealapoknak teljességgel nem vagyok barátja, részint a lehető pénzválság, részint a kezeléssel járó igen sok és ismeretes bajok miatt. És 3 millió töke alap ! mirevaló volna ez? évi kiadásnak igen sok, arra pedig, hogy kamataiból évi szükségeinket fedezhessük, a kevésnél is kevesebb. Hanem a nevezett cikkekben a tisztelt olvasó igenis találand tervet egyházi adórendszerünk oly gyökeres átváltoztatásáról, mely egész egyházi életünket, úgymint lelkészek és tanitók s egyházi hivatalnokok illő díjazását, egy Pesten fölállítandó egyetem, főbb iskolák, szegénysorsu egyházak stb. segélyzését magába öleli, a melyre kerekszámmal évenként két millió forint kívántatnék.*) És ez évenkénti szükséglet nem a mostani igen is aránytalan, némelyekre nagyon terhes, mig másokra nagyon is könnyű teherviselés utján , nem is valami alakítandó roppant tökének kamataiból — mert ez képtelenség — volna fedezendő: hanem igenis ugy, mint én számítottam, t. i. a mintegy máslél millió ref. lélekszámból, egy harmad gyermekekre, katonákra s tehetetlenekre kihagyatván, az egy millió dologképes személyre fektettetnék a kiadási összeg egyharmada, esnék belőle egy személyre évenként 65 kr. A fen levő kétharmad kiadás illetné a birtokot, vagy a mi birtokot képviseli — kereskedés, ipar, stb. de a birtokot is nem végetlenig véve, hanem a maximum 4 — 5 száz holdban állapíttatnék meg, — az azonfelüli birtok tehermentes levén, a birtok már akár osztályozva rovatnék meg, mint azt 1858. nov. havi cikkemben részletcsen leírtam, akár pedig egyremásra mintegy 5, 6 kr holdanként fizettetnék, kikerülne az évi szükséglet kétharmada. Beszámítás alá jővén természetesen a lelkészek és isk. tanitók kezén levő földek évi jövedelme is azoknak díjazásában; valamint a kereskedők, iparosok, s a régibb időben honoratior cimmel illetettek évi adózása is, mely minden államadóforint után 4—5 krban állapíttathatnék meg. E szerint személy és birtok méltányos részt vévén a teherviselésben, az igazságos adózás lehetőleg megköze-A kit ez ügy komolyabban érdekel, a nevezett cikkben az egyházi budgetet az én számitásom szerint részletezve föltalálandja. S. J. üttetnék. Lehetőleg, mondom, mert tökéletes adórendszer még ez ideig sehol a világon nem létezik, nem is fog létezni. Kérdem már, hol van ezen adórendszerben a lehetetlenség ? Sinahegyi űr azt mondja : hogy tervemre a válasz lehetetlenség volt. Hol? melyik e kerületben ? vagy az egyetemes választmány mondá ki e lehetetlenséget? Vagy valamelyik lapban volt az valamikor kimutatva ? Én erről eddig mit sem tudok, tervem kivihetetlenségét, vagy annak cáfolatát ez ideig seholsem olvastam. Honnan merítette hát Sinahegyi űr a lehetetlenségröli tudomását? holott ö maga azt mondja, hogy tervem még az ö fölfogása szerint is, azaz a 3 millió tőkealapot véve, inkább kivihető, mint a dunamelléki e.kerület tervezete. Én pedig folytonos tapasztalat és vizsgálódás után is újra állítom, hogy tervem nemcSak kivihető, de egyedül célos, igazságos, s a mennyiben egész egyházi szükségletünket magába öleli, helyzetünkön gyökeresen segitő. Mert kérdem, egy olyan birtokos, ki 500 — 1000, vagy több hold földet bír, egyházi szükségletre évenként nem adhat 30 forintot? holott most lelkésznek és isk. tanítónak rendszeres fizetése, több iskolák , tüzkárvallott vagy tehetetlen egyházak s intézetek fölsegitése legalább is ennyit, ha nem többet, igényel tőle. Igaz, nem minden birtokos fizet ennyit jelenben, mert az egyházi téren vannak még sok szüzvállasok, kik sem lelkészt, sem tanítót nem fizetnek, részint mert régi gyakorlatnál fogva nem is tartoznak, kiknek atyáik a mit adtak is kegyelemből adták, a fiak — hitök szerint — azt jogosan megtagadhatták; részint tartoznak bár, de azért mégsem fizetnek, mert jelen fegyelmetlen állapotunkban — ki izetlenkedik velők ? vagy ki hajtja be rajtok? Más egyházi szükségletekre pedig, mint iskolák, szegény egyházak, tápintézetek stb. fölsegitésére mindig ugyanazon kevés jelesek nevével találkozunk, mig a nagy többség hidegen s részvétlenül áll, sokszor kinevetve, vagy gűnyt űzve azokból, kiknek ilyenekre is van kivető pénzök, holott nekik lovakra, kutyákra, cigányokra s más ily elsőrendű szükségekre is alig van. Vagy a szegény birtoktalan népre nézve volna tervem kivihetetlen? Vegyünk egy 4—5 dologtehetö személyből álló családot. Erre tervem szerint esik 2 frt 60 kr, 3 frt 20 kr. — Es ugyan nem többet fizet-e ennél, legalább a tiszáninneni e.kerületben egy ilyen család lelkészének s isk. tanítójának ? Bizonyosan fizet két, — sokhelyt háromannyit is, fizetvén évenként 2—4 véka rozsot, vagy búzát, 1 — 2 véka zabot, s több kevesebb itce mustot. Tervem tehát nemcsak több terhet nem tenne a sokhelyt nagyon megrovott szegény népre, hanem eddigi terheiből is levenne valamit, fektetvén azt a fentebb említett szüzvállasokra s azon alvidéki tehetösb hitrokoninkra, kik kedvezőbb helyzetüknél fogva alig viselnek valami egyházi adóterhet jelenleg. Nem szólok ezúttal — hiszen már egykor szólottam — adórendszerem erkölcsi hasznairól; nem arról, hogy ez által lelkészeink és isk. tanítóink méltóbb dijazása elérethetnék s a néppeli kellemetlen súrlódásaik fizetésök behajtása miatt végkép megszűnnének ; szegényebb egyházaink, 66