Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-07-13 / 28. szám
féták egyikétől azok közül, a kik valaha léteztek (a nagy ismeretlentől), Zakariásnak másik darabja pedig két előbb élt prófétától. Ha a kritikusok e tekintetben oly rombolni szeretők lennének, nem beszélnének olv lelkesedéssel Esaiás második darabjáról, és azon Zakariásnál található darabokat nem korábbi, hanem későbbi időre tennék át, miután tudva van, hogy a romboló kritika oda megy ki, hogy a bibliai iratokat későbbi időre tegye át. Történelmi lehetetlenség, hogy itt a kánon szétrombolásának érdeke játszanék szerepet. A mi azonban ezen lehetetlenséget evidenssé teszi, az azon tény, hogy a legtöbb hivő közvetitö theologusok osztják ezen nézeteket. Annak bizonyságául, hogy ezen érdektől ő is ment, felhoz Kahnis több helyet az ő dogmatikájából a pentateuchról,az ó testamentomi történeti könyvekről, az evangyéliomokról, melyek együttesen mutatják, hogy ő a bibliai iratokat lényegük szerint általában hitelre méltóknak tartja, sajátságaiknál fogva azonban kénytelen némelyeket nem elég kezességet nyujtókul tekinteni. Többek között mondja: „Ezen egyesekre tett megjegyzések elegendők lehetnek azon tétel megállapítására, hogy a bibliai történetirók ihlettségét nem lehet máskép meghatározni, mint hogy ők az ó szövetség országának történetét ugyanannak szellemében irák meg. Ha ezzel álláspontjuknak igazsága, becse és szentsége ki van mondva, akkor már a tényben fekszik, hogy ők irás és hagyománybeli forrásokat használtak ; a kútforráshasználatnak azon kimutat,hatólag gépies modora, melynél fogva ők még ellenmondásokat is felvettek — megjegyzendő, hogy magok dr. Hengstenberg tanítványai is igy vélekedtek — a theocratieus történelmi szemlélet azon sajátsága, mely az emberi összefüggés kikerülésével az isteni erőket és célokat akarja szemlélet alá hozni, végre azon különös célok, melyeket az egyes történetirók, egyéniségök, állásuk és koruk szerint követtek, mind oly momentumok, melyek az itészeti vizsgálódásnak több tért, engednek, mint a mennyit közönségesen egyházi oldalról megengedni szoktak. Másrészről a mi itészeti magyarázataink és történelmi előadásaink annyira körül vannak foiiva előrebocsátások, feltételek és bonyodalmakkal, mig a szent történelemnek életvelejét érintetlenül hagyják, hogy bátran rámondhatjuk az egyoldalúság és meg nem nyugtatóság Ítéletét. Nagyon figyelemre méltók sok uj apologetákra nézve e szavak: „Korunknak elv és következmény vadászatai szerint ugy látszik, csak azoknak van igázok ezen itészet (nevezetesen a Strauss-féle egyháztörténelmi itészet) ellen, kik, mint mondani szeretik, annak egyetlen körmét sem hagyják meg. De 1111 a következtetés igazság nélkül ? Jobb volna, ha azon nehézségeket, melyeket evangyéliomaink nyújtanak, nem mondatnók magunknak ellenfeleink által, hanem magunk mondanók ki nyíltan azoknak, s tanulnók a nemtudás mesterségét azon apologetai mindentudóság helyett, mely csak a tűz és sajtosok számára dolgozik. Ha a testtörzset biztosságban tudjuk, nem kell a körmökért viaskodni." Azon biztosság ellenében, melylyel dr. Hengstenberg az egyház nevében fellép, és az ő szentiráshozi állására nézve annak tekintélyére hivatkozik, megmutatja dr. Kahnis, hogy mind az ó katholikus, mind pedig az ó lutheri egyház egészen más álláspontot foglalt el, mint dr. Hengstenberg, és hogy azonkívül mily szabad tért nyit a lutheri egyház —- melynek symbolumai a szentírásból való tant meg nem kötik — a theologiának. Miután lehetetlenné tette dr. Hengstenbergnek az egyházra, az ő erősségére való támaszkodását, egyenesen a közepére tör. Itt Kahnis dr. Hengstenberg apologetai eljárásának főhibáját abban találja, hogy az folyvásti körben mozgás. Mert mig minden bibliai iratok authentiája és ellenmondásnélkülisége tényleges, a történet körébe tartozó tény s azért nem a fogalomból hanem tapasztalásból határozható meg, addig dr. Hengstenberg az irás minden könyveinek kivételnélküli authentiájából indul ki, és „minden hozzáértőknek csaknem egyhangú ítélete, hogy dr. Hengstenberg minden történelmi kutatásait ugy kezdi, hogy az eredmény előtte, már a kutatás előtt meg van állapítva és kutatásaiban a tényeket ugy rendezi, hogy azoknak, tetszik nem tetszik, de az eredményhez alkalmazkodniok kell.4 1 Bárcsak minden theologusok, különösen az ifjabbak, kik, ugylátszik, még nagyrészt kötelességüknek tartják a „veszélyes"itészetet óvatosan kikerülni, komolyan meggondolnák és mélyen szivökbe vésnék, mit mond Kahnis 55 *
