Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-29 / 26. szám

vágó-eörsi leik.), Kárász Ádám és Perlaki Dávid. — Öt év *itán 1800. Vadosfán tartott ker. gyűlésen jelentette be •ezen választmány működésének befejezését, melynek megvizsgálása újra egy választmányra bízatott, melynek tagjai voltak: superintendens (Nagy István), fölügyelő Kárász Ádám, Kis Zsigmond, Német István (kispéci), Tatay Pál, Kis János és Török Mihály ker. főjegyző. Egyúttal fölszólittattak minden lelkészek, hogy véleményüket a munka iránt adják be, melynek okáért a könyv több példányban leíratott és a kerületben köröztetett. — A beadott vélemények a későbbi jegyzőkönyvben még csak nem is érintettek ugyan, de köztudomásu dolog, a miről még élö férfiak tanúskodnak, miszerint több egyházi és világi férfiak, különösen pedig Kis János (később superintendens), a kik nem a régi énekeskönyvnek a már fentebb érintett utasítások szerinti kijavítását, hanem tartalomra s alakra nézve egészen ujat, tökélyesebbet kívántak s ajánlottak kiadatni, s hogy minő szellemi erők miiködnek már ez érdemben, melyek kevés késedelem mellett mily alapos reményt nyujhatnak egy egészen uj énekeskönyvhez, e végett a szerény szellemű Kis Jánosnak már akkor készen levő szép számú énekeit Perlaky Dávidnak e végett meg is küldötték, de a ki a felügyelővel egyre a kijavított énekeskönyvet szorgalmazván, a Kis-féle általa megkedvelt éneket, szerzőjük akarata ellenére a könyvbe be is sorozta a tartalmaknak megfelelő cimek alatt majd elől, majd végül, a mint az énekeskönyv maiglan is mutatja, — s ezt az 1803. évben Kisőomlyón tartott ker. gyűlésen be is adták. A gyűlés ezt ujabb vizsgálat alá adta, — de melynek terhe alól Kis János magát fölmentetni kérte, mi okból, a jegyzőkönyv nem •etnlili, de kétségen tűi azért, mert nem akart egy meggyőződésével ellenkező munkához segédkezet nyújtani. Helyébe vizsgálónak Szűcs István (csöngei leik.), valamint Bachich István (ns. kéri leik.) helyébe Zigán János (hőgyészi leik.) neveztettek ki, meghagyatván a választmánynak, hogy az énekeskönyvet Kis Zsigmond és Szakonyi Józsefnek — ezek pedig a superintendensnek s felügyelőnek adják ki. — Elvégvre ll évi jó szándékú, de a még jobb szándékú figyelmeztetés melleit .célt tévesztelt küzdés, fáradság után 1804.évi. máj. Újfaluban tartott ker. gyűlésen az énekeskönyv ügye véglegesen szőnyegre kerülvén, a 15. pontban a következő határozat hozatott: „Miután a Gradual cimü énekeskönyv már rendbe szedve és átnézve van ugyan, és már sajló alá bocsáttathatnék, de mivel az énekek készítésében működött lelkészek közül még többen munkálataikat maguknál eddig visszatartották, nehogy ezeknek ok adassék azon panaszra, hogy hiába munkálkodtak, határoztatott, hogy mindazok, kiknek kész énekeik vannak, azokat nyomban felügyelő úrhoz küldjék be, a ki azokat egy általa az esperes és lelkész urakból összehívandó gyűlés által átvizsgáltatja és a körülményekhez képest használatba veszi, és azután Weber nyomdásznak, kivel a szerződés ezen egy esetre, egy íve félpolluráért, már megköttetett, átadandja. A könyvnek tartalma helybenhagyatván, annak végén reggeli, estéli, bűnbánati, úrvacsora! és betegekért mondandó imádságok készítésére és a felügyelő úrhoz leendő beküldésére a lelkészek fölszólittattak. — Ezen határozat nyilván bizonyítja, hogy sokan a lelkészek közöl az énekeskönyv szerkezetével elégületlenek voltak, ez lehetvén az ok, hogy munkálataikat visszatartották ; de bizonyítja, hogy az ügynek vezetését maga a felügyelő vette át, mert mig eddig a vizsgáló választmányt közgyűlés nevezte ki, most annak összehívására ö bízatott meg. Ekként ezen fontos ügyben személyes érvek túlsúlyra juttatása vivén a szerepet, annak végrehajtása el lön hamarkodva, a mivel, ha csak néhány évig késnek még, kétségen túl Kis Jánosnak terve fogadtalik el, és most a kerületi énekeskönyv helyett a Győri-féle, mely akkor már nagyobbrészt őnála készen volt, volna kerületünkben elterjedve. — Az énekeskönyv átvizsgálásában a már nevezett férfiakon kivül nevezetes részt vett Belicay Jónás (később kemenesi esperes), kinek Kis Jánoson kivül az egész kerületben legtöbb hivatása és képessége volt az énekszerzésre. Ö vizsgálta át s javította ki a felebaráti szeretetről szóló énekektől kezdve a reggeliekig az énekeskönyvet, melyek annak most is jelesebb részét képezik. — Egyházi költészetünk történetéhez figyelemre méltó adatokul s a már elhunyt férfiak érdemének hálás méllánylatául érdekesnek tartjuk itt följegyezni azan férfiakat, a kik kerületi énekeskönyvünk körül legtöbbet fáradoztak, egy jegyzék szerint, melyet Zigán János hátrahagyott iratai közül sikerült, annak utódai szívességéből megnyernünk. Szerzették s nagyobbrészt németből fordították énekeskönyvünkben a következő számú énekeket: 1. Kis János, 37, 105, 116, 172, 2G5, 337, 342, 343, 371, 379, 384, 394, 407, 410—413.415,428,434, 435, 438, 441, 445, 446, 451, 453, 481, 482, 505 — 507, 529, 538, 539. Összesen 35. 2. Zigán János, 38, 39, 43-45, 78, 82, 83, 101 — 104, 129, 180-183, 215-218, 362-364, 366, 390, 398, 400, 401, 404, 416, 424, 426, 427, 429, 431, 433, 437, 439, 440, 444, 449, 450, 552, 501, 520, 524, 525, 551, Összesen. 49. 3. Szűcs István, 79,80,131, 252, 253, 263. 264,266 — 268, 271, 281, 282, 285, 288, 289, 291, 300, 309, 310, 324, 325, 331, 333, 335, 336, 338, 339, 355, 3ö6, 359, 360, 385, 386, 388, 391, 395, 399, 403, 406, 408, 526, 527, Összesen 43. 4. Matkovich Pál, 68, 229—231, 302,454,455,493, 494, 517 — 519, összesen 13. 5. Perlaky Dávid, 262, 269, 270, 274, 275, 387, 417, 430, 442, 484, 485, 486, 496, 504, 512, 515, 516, 521, 522, 523, 228, 536, 543, 546, 552- 560, 564, 566, 568, összesen 38. 6. Tatay Pál, 42, 128, összesen 2. 7. Tatay István, 19. 8. Hrabovszky György, 378. 9. Németh István, 396, 508, 509, összesen 3. 10. Szakonyi József, 409, 425. 11. Belicay Jónás, 443. — A többi énekek részint ismeretlen szerzők és fordítóktól valók, részint a Gradualból vétettek áf. Az énekek összes száma 569. A legújabb