Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-22 / 25. szám

vagy ha inkább tetszik / erők, potentiák világa, — melyek rendeltetése az, hogy második vonalon, különböző combinatiókban egymással öszszeműködvén, az anyagi világ egyetemét fokonként létrehozzák, magukat megtestesitsék, vagy meg testesüljenek. Fokonkint, mondom, mert szükség, hogy a felsőbb fokú potentiák bejövetelére az alsóbb fokúak utat és alapot készítettek légyen. Az emberi szellem bejött, akkor a mikor, az anyagi világ rendszerébe, organismust vett fel, és lett emennek koronája; lett a teremtett világban Istenség miniatűrje, kit az isteni tökély, az ész s erkölcsiség fénypontja ékesite, s az egyetemes anyagi világ centrumává, sőt a tisztán szellemi és anyagi lét között közvetítő fénynyé emelt, — egy microcosmossá, kiben az organismus teljesen és csupán saját szellemétől s igy saját magától függjön, de nem macrocosmustól, sőt annak felette álljon, azon uralkodjék. Ez az ember eredeti fogalma s lényege, — microcosmicus önálló lét, mely bár organismus, bár a macrocosmossal rokon organismus, de mégis zavartalan létében az anyagiság teljes uralma, pusztulás és halál alá nem vettetett. — Azonban mint egyfelől szabadakarattal biró szellemi, másfelől macrocosmicus elemekkel is biró érzéki lény, — ez utóbbi sajátságainak, hajlamainak, törvényeinek, mint az irás mondja, egy gonosz szellemi ellenség csábítása folytán túlsúlyt engedvén, magában microcosmicus előnyeinek szép virágait hervadni engedé; s igy rajta az isteni kép elhomályosult, — zavarba jött lényét észhomály, bűn s nyavalyák lepték meg, s természettel következett a pusztulás, halál. Azonban az isteni terv és intézmény meg nem szégyenülhetett. A visszaállítás, az ujonszületés, xatvy xtutk; műve, az üdvintézmény, folyton elkezdetett, — s mint önálló, észképes lény, t. i. az ember irányában folytonos fejlődés utján előkészíttetett és végre a teljes időben az Isten-emberiség örök centruma a szoros, a peripherialis emberiséget ujászülő Isten-ember Jézusban megjelent, ki az emberekhez emberi hasonlatban, testben, alakban, személyiségben csatlakozott, s bár bűn nélkül, uj teremtés utján született, mint második Ádám,,de itt az emberiség minden fejlődésein keresztül ment, bűnkisérteteket, kínokat, halált legyőzött, a posse non peccare-tóla non possepeccare-ig, a microcosmicus organismus eredeti tökélyig, a megdicsőült test halhatlanságára feltámadásáig, átalakulásáig' felmagasztosult , s felmagasztosult testével e durva anyagi világ fertőjéből az isteniség dicsőbb s eredeti lakhelyébe visszatért, és igy az általa ujjászülendő emberiség sorsát s jövendőjét saját példájában megdicsőült testben feltámadásával s felmagasztosulásával előre felmutatta. — s mindazoknak, a kik elalusznak, lett első zsengéjök. Ezen Isten-ember Jézus, megjelenésével tehát, ő benne és ő általa leszállott a földre amaz ujászülő üdvhatály, a duva/j.cq deoü ah oio7-qp\av, melyet ő földön jártában maga körül terjesztett, mennybemenetele után a szentlélek alkalmazó működése tárgyául itt is hagyott, mint önnön istenemberiségének mindenütt jelenlevő szellemi lényegét, melyet a ki önállólag, hittel, ragaszkodással magához ölelni kíván, az abban részesül, az által újjászületik, az Isten-ember Jézusba oltatik, s mint ő, bevégzése után földi pályájának, átalakulandó, megdicsőülendő organismusával egyéni microcusmicus életét végnélkül fogja folytatni. r Es most kérdem: hát ezen bár kijelentés fényénél született világnézetek avvagy nem illenek—e be a modern világnézetek sorába? En azt hiszem, hogy teljesen beillenek, és ezek a többi világnézeteknek kiegészítői, oly mulhatlan kiegészítői pedig, melyek nélkül a többiek tesznek is hasznos szolgálatot földi szükségeink teljesítésére, de erkölcsi létünk, vagy a mi más szóval ezt teszi: „emberi létünk-' kívánalmainak teljességgel nem tehetnek eleget. Csak egy nagy hiányt, érzek magam is előadásomban, t. i. azt, hogy kellene még megemlítenem ezen világnézet sok olyan rokon társait, melyek ezzel szoros összefüggésben állanak, például a kijelentést, a csodákat, jövendöléseket, theophaniákat, angyalokróli tant, az anyagi világ valaha leendő magasztos átalakulását stb., illető igen érdekes világnézeteket: azonban most már azokat máskorra hagyom, — különben is még sok mást el kell mondanom. De mintha hallanék ilyen ellenvetést: hiszen ezek nem világnézetek, csak theologiai elmélkedések ; hiszen megmondtuk már, hogy a keresztyén vallást, minden tényi s tani appertinentiáival más szempontból kell tekinteni, mint más