Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-22 / 25. szám

tudományokat s mint magát a világot. — Igen, ez volt mondva az egyházi lapban: de én ezt a nézetet el nem fogadhatom- — Mert mit is tenne •ez? Nem akarok roszabb magyarázatát keresni; de legjobb esetben sem tehet egyebet, mint azt, hogy a megirt betii előtt az ész hallgasson el; és praxis tekintetéből: „geniesze wer nicht glauben kann, und wer glauben kann, entbehre." — Nem igy! Miként állithatnám azt a keresztyén vallásról, hogy az Istentől eredt, ha az a hasonlóul Istentől eredt ész nézeteitől annyira különböznék, hogy azt egészen más nézpontokból kellene tekinteni, mint az ész birodalmának többi tájékait ? — Isten mentsen! a keresztyén vallás nem fél az ész fénye általi megvilágittatástól, még pedig nem ugy értve ezt, hogy hagyjuk ki csak belőle mindazt, mit a materialismus el nem fogad, majd meglátjuk, hogy a mi ott marad, megegyez az a materialista eszével is! Nem igy ! hanem ne idegenkedjünk oly világnézetek nézőpontjára állani, melyekből szintúgy a ker. vallást, mint a világegyetemet, s más tudományokat észszerüleg szemlélhetünk, s melyek a materialisticus nézőpontokkal nem ellenkeznek, csak azoknál magosabbak s tágabb látterük van, — ne féljünk egy nagy látcsőbe nézni, s ne higyjük, hogy az azoni látás a kis távcsőn általi látással ellenkezhetnék; nem az! csak távolabbra is, tisztábban is enged néznünk. — Bizony a theologia észszerű világnézetei valódi világnézetek, még pedig egy magasztos műhelyben, az isteni erkölcsvallás correctivumában köszörült szemüvegekkel fegyverzett ész világnézetei. Ne képzeljünk hát azokkal ellenséges tábor gyanánt állithatni szembe másnemű észszerű világnézeteket, — és a materialismus kisebb értékű portékáival ne akarjunk monopoliumot űzni, s eltakarni a világ" szemei elől a szellem maorasb kincseit. o o Kissé hosszas valék a világnézetek tárgyalása körül, — de kellett legalább ennyit elmondanom, miután az ellenvéleménytiek kezében leghatalmasabb fegyver volna az, ha világnézetre érvényesen hivatkozhatnának. Most magára a dologra. Feltámadott-e Krisztus test szerint? Mit tesz ezV Mi van ezen kifejezetnek : „test szerint,4

1

ellenébe téve ? Ha az, hogy nem épen ugyanazon testtel támadott fel, melylyel meghalt, hanem átváltozott, megdicsőült testtel: erre majd elmondom alább nézetemet. De ha az van a test szerinti feltámadásnak ellenébe téve, mit Sz. és T. urak Schweizer nyomán állitanak, hogy Krisztus szelleme, vagyis a keresztyén vallás az egész világnak áthatására emelkedett fel — s csak igy értendő az ő feltámadása, vagy más szóval ugy értendő, hogy sajátlag semmiképen fel nem támadott: én ezen nézetet el nem fogadhatom; elannyira nem, hogy kénytelen vagyok azt nyilatkoztatni, miszerint ha csak ennyiben állana a Krisztus feltámadása, vagyis ha Krisztus fel nem támadott: ugy én ő benne egy bölcs és jó tanárt tisztelnék igen is, de a fentebb röviden kifejtett világnézet nyomán üdvözítőt, az emberiséget eredeti lényegére viszszavivő, uijászülő, magához és Istenhez emelő üdvözítőt nem -imádhatnék ; — ugy az emberben többet ugyan mint materiale automatont, physicus organismust igen, de pneumaticus istenképet el nem ismerhetnék. Krisztus feltámadását, mely az üdvintézmény kiegészítője, a Krisztusbani üdvhatály létezhetésének alapfeltétele, az emberek egyéni üdvéletre átmenetének egyedüli záloga, a ker. vallás systemájából a fentebbi világnézet nyomán annyira kimaradhatlan jelenetnek tartom: hogy miután Sz. és T. urak a szentírásnak e tárgy, mint történelmi tény körüli előadását hiányosnak akarják feltüntetni, — s ezen praesumált hiányból kívánják annak valódiságát kétségbe hozni, erre nézve kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy én ezen tény valódisá gát és szükségképeniségét az előadások hiányától vagy nem hiányától nem is függesztem fel; valamint attól sem, ha Sz. úr betudná bizonyítni, — posito sed non concesso — hogy a szent iratok nem eredetiek és nem egykorúak a történelemmel. Egyébiránt lássuk már most, miként adja elő a szentirás a nagy jelenetet, s miként függ az össze világnézetünkkel. Hogy magát Krisztus feltámadását, igenis test szerinti feltámadását a szentirás tanitja: arról kérdés sem lehet. Hogy Krisztus azt meg nem jövendölte volna, mire T. úr nagy súlyt fektet: azt nem lehet állítani. Igenis, Krisztus azt megjövendölte. Ama nagyszerű jövendölés : „rontsátok el e templomot s én harmadnap múlva megépitem azt/' alegnagyobbszerü profetiák jellegét viseli. Mint mindazokban,