Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-08 / 23. szám

baditandja, s a sirók ezen angyali szókat hallandják: mit keresitek a holtak között az élőt, él az igazság mint az Isten, győzött az élet, mint Krisztus a halálnak diadalán. Kedves gondolatok ; a feltámadás és uj élet gondolatai meleg sugárként hullnak a szenvedő kebelére. Egyek az élet, győzelem és dicsöiilés. . Feltámadunk ; van egy más élet, körülvonalozni nem tudom, mert nem az anyag határába esik, de hogy van, hogy kell lenni, sejti, söt érzi lelkem. Hadd vitatgassák azért a tudósok, kikben nagyobb az önhittség, mint a való tudomány ; - hadd vonják kétségbe a hitetlenek s Isten parancsolatját megtagadók, kik elveszik e földön minden örömüket, mint amaz ismeretes gazdag ; — nekünk, kik tudjuk, hogy az isteni végetlenséghez képest végetlenek s tukéletlenek vagyunk, a helyett hogy az isteni titkok határába vágnánk, elég a természet s Jézus példájával megpecsételt uj élet hite, s mi e hitben boldogok vagyunk. Az élet győzelmi ünnepét elprédikálván : most egy darab idő óta elhallgatott dolgaimról kell szólanom. Még március 16-án megtartottam híveimmel Ploesten az egyház születése évnapját, melyet mindvégiglen meg is kívánok tartatni, mint a melynek a gyülekezet életére jövőben is csak jó hatása lehetend. Hiába, az ember nagyrészt emlékezet és lefolyt idők virányain mereng. Ez bír szívünknek még hamvadásra hajló érzéseit is fellángitó erővel. Mi emberek vagyunk a mult és jövendő hatása között; azt elhagytuk, ezt még el nem értük. De a jövendő lelkesedésre a múltból kell táplálékot szereznünk, ép ugy, mint a fa évenkénti virágait sokszor korhadt gyökereiből nyeri. Az elhagyatás utógondolata s a jobbsors reménye, az Istenországa közösségébei befogadtatás, egy gyülekezetté olvadás emléke, talán nem csalódom, ha itt külföldön szétszórt magyarjaink közt elevenítő és felújító erővel fog bírni akkor is, midőn én a térről leléptem, vagy ezt az örömmel s annál több búval elegyített földi életpályát itt hagytam. Adja Isten ezt, és segélje a jelen s jövőben élőket, hogy az itteni egyházak keletkezésének napját a mostanihoz hason buzgósággal s időről-időre nagyobb örömmel ünnepelhessék ! Tloeströl ez a megemlíteni való. Pitesten a templomépítés tovább folytatása még március végén megkezdetett. A télen a magyar- és erdélyországi hitsorsosok kegyességéből összetett száz és néhány aranyat fizettem ki részint az jinyagokérti adósság, részint a tovább épithetésért. Vajha augusztusig bevégezhetnék az urnák c kis hajiokát. Én remélem, hogy Isten, ki eddig megsegített s az áldozók kegyességéből a szent cél eszközei birtokába juttatott, az ő szegény szolgáját, ki az ö országa terjesztésében egy gyarló embertől minden kitelhető erővel igyekszik : szégyenulésben nein hagyandja. A húsvét ünneplésére Pitesten megjelent Magyarországból nemrég jott atyánkfia Veress Ferenc ür is ; ki mind adakozó készsége mind buzgólkodása által a gyülekezet tagjaira nemes példát adott. O, ki uradalmi felügyelő a Milos herceg jószágában Piátrán, ígérte, hogy évenként egy-egy élelemmel terhelt szekeret fog küldeni a tanitó számára. Szíves és hálás köszönetünk kijelentése ulán csak azt sajnáljuk, hogy ö távol, mintegy nyolc mérföldnyire lakik Pitesttöl, s templomba évenként csak párszor jöhet; — de hisz a szeretet és áldozatkészség nem ismer távolságot; Isten tartsa meg öt s adjon itt és olt hozzá hasonló egyháztagokat ! Midőn e sorokat bevégzem, mindjárt indulandó vagyok ö vele, folytatni a hittérítő prédikátor nem igen irigylendő pályafutását Szlatina ésKrajova felé. Oly fáradt vagyok, de talán megpihenhetek, mig egy megálló pontig jutok, hol az evangyéliomi árvák lelki epedéssel várnak reám. Üdvözlet a távolban hitsorsosink, hazámfiai s kedveseimnek. Küldjetek a távolba egy-egy gondolatot a zarándok után. ne szánót de lelkesítőt, s én viszonozni fogom azt az evangyéliom s magyar nemzetnek e missio által megmentett örvendezők énekével ! Pitest, apríl 23. 1862. Czelder Márton. NYILATKOZA T. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 22. számában az orosházi lelkészválasztás, a mennyiben az rám is vonatkozik, oly sértöleg van előadva bizonyos Horváth János által, hogy erkölcsi kötelességemnek tartom, ez ügyre nézve nyilvánítani, miszerint az emiitett választásnál elkövetett visszaélések orvoslása iránt illető egyházi úton már megtettem a kellő lépéseket, minélfogva a vizsgálat befejeztéig róla nyilvánosan szólni idöelöttinek tartom. A mennyiben pedig Horváth János, praeceptor urnák tetszett próbabeszédemet is bírálatára (!) méltatni, kijelentem, hogy ennek legjobb antikritikája lesz, ha számos orosházi hívek hozzám intézett azon kérelmének, hogy azt kinyomassam, eleget teszek, nem mint műremeket, (milyen már csak azért sem lehetett, mivel a próbabeszédre való meghívást elmenetelem előtt csak negyed nappal kaptam), hanem egyfelől az idétlen gűnyos közlés cáfolatául, másfelöl szerény emlékül azoknak, kik ez iránt ismételve megkerestek. Szeged, jun. 3. 1862. Szeberényi Lajos, ág. evang. lelkész. MEGHÍVÁS. Az 1859-ik évben augusztus 10-én városunkra alácsapolt vészangyal lángpallosa, mely annak tetemes részét s iskoláink fedélzetét is elhamvasztá, legiszonyubban sujlá szegény egyházunkat. A feltetsző nap első sugárai, fedelének, tornyának, belső felszerelésének hamvaira, az Ur dicséretét zengő harangjainak olvadékaira s sok viszontagságot kiállott falainak repedezett romjaira sütöttek. Közös vétkünk közös csapással sujtassék, — igy akará az l r! De midőn megdöbbent kebellel és bünbánástól könyező szemekkel állanánk a romok felett: íme megszánta Isten a repedezett nádat és az alvófélben levő gyertyát nem oltá el.