Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-08 / 23. szám

ha még oly erős is, hacsak brachium nem áll az evan­gyéliom mellett; pedig megmondá Jézus Péternek : t e d d el a te szablyádat. 3. Főiskolai kerületi buzgó algondnokunk tek. S á r­közy József űr jelentése folytán örömmel értesült e.ke­rületi közönségünk, hogy a bonyolultnak hitt Huszár Kál­mán-féle főiskolai nevezetes alapítvány összeg annyira tisz­tában van már, hogy a főiskola azt rövid időn megkapja. 4. A képviseletre nézve jelentetett, miszerint legtöbb egyházainkban létesíttetett — R. Komárom tett ellene fo­lyamodványában egy kis kifogást. 5. Az e.domestikára nézve az e végre kinevezett egyetemes bizottmány által némely beadványok hiányosok­nak találtatván, de meg némely e.megyék a bizottmány­hoz, mások a superintendensi hivatalhoz küldvén be ada­taikat : határoztatott, hogy a beadványok kiigazitandók, s a superintendensi hivatalhoz beküldendők. 6. Az iskolai bizottmányoktól nem volt rendszeres jelentés, kivévén az erk. olv. könyvet, melynek példányai­ból az e.megyék példányokat kaptak. Mindenesetre nagy té­vedés, hogy az e.tanügyi bizottmány határozata ellenére a példányok nagy része a superintendensi hivatalhoz külde­tett, hogy a kezelés azáltal is nehezíttessék, holott már az is sok nehézséggel, s mindenesetre több költséggel jár, hogy a pápai nyomdánál centralisáltattak a példányok, midőn legtermészetesebb kezelői volnának az iskolai könyveknek az esperesek, vagy az e.megyei pénztárnokok, hol a szü­lék közvetlen kezekből időnkint könnyebben megkaphat­nák, s több is elkelne; de eltanuljuk kárunkra a centrali­satiót. A jelentési tárgyak után a felsőbb rendeletek olvas­tattak fel, melyek közül egy a róm. kath. növendékeknek iskoláinkba engedély nélküli felvételét megtiltja. Tudomá­sul vétetett; egy másik felhívja a mi superintendensünket is az ajánlott ösztöndijak kiosztása iránti véleményadásra. Helyette kerületünk felel jegyzökönyvében, hogy ez uton ifjainkat ösztöndijaztatni nem kívánja. Az ujonan felmerült tárgyak közül kiemelendő, hogy a pesti főiskola részéről követelt Szalay-féle 4 ezer pfrt. alapítvány a pesti főiskolának átadatni határoztatott, mi­helyt egy főiskolához szükséges kellékekkel ellátva lesz, azon óvással mindazáltal, hogy ha akármi módon az lenni megszűnnék: a végrendelet értelmében e.kerületünk visz­szaköveteli. A superintendensi pénztár rendbehozására egy bi­zottmány neveztetett, valamint a Kenessei-Szondi agen­tiális alapítvány minél elébbi tisztábahozatala is a szám­vevőségnek meghagyatott. A népiskolai taneszközök szükségletére nézve össze­írás határoztatott. A peresügyek közül több az e.megyékre visszauta­sittatott. Nem lehet fájdalomérzet nélkül megemlíteni azt is, miszerint több egyházaink egyházi hivatalnokaik dijainak leszállításáért folyamodlak, minek körülményes földerítése az illető e.megyéknek meghagyatott. Ellenben azon kedves jelenet megörvendeztette e.ker, gyűlésünket, hogy a pápai jogi tanszék megalapítására már előlegesen is több mint 4 ezer pengő frtnyi alapít­vány jelentetett be. Az alapítók közt örömmel hallottuk az országgyűlési elnök Giczy Kálmán és b. Baldácci urak ne­vöket is. Végre, hogy a gyülésröli elmaradásnak okául az el­nöki meg nem hivás ne szolgálhasson : a következő gyűlés helye és napja az előző gyűlésben iniinlig megállapíttatik, pedig ugy, hogy a jegyzőkönyvi határozat egyszersmind meghívásul szolgálván, az illetők minden külön elnöki meg­hívás nélkül is kötelesek a gyűlésen megjelenni. Rendkí­vüli körülmények közbejöttéről azonban az e.megyék s azoknak elnökei eleve értesitendök. Nagy János, barsi esperes. TÁRCA. MiSSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XXXIV. Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg : a lelket meg nem ölhetik. Mat. 10, 28. Szomorú nap, aggasztó kétség boruja lelkemen. Nem­rég hangzott el ajkamon a nagypénteki fájdalom igéje, s a keresztre gondolván, a megaláztatott szent erény fájdal­mait érezém. Az istenember meghalt, az igazság és leg­magasb erény megtapodtatott. Nem, nem halt meg az élet, elvettetett, hogy uj virágait fakaszsza a harmadnapi feltá­madás koszorújának. Az igazságnak hát mégis van diadala, az a lélek s azt megölni nem lehet. Vigasztalásban gazdag szó ez nekünk. Ti! kiket már-már összeroncsolt vihar és fájdalom; kik élő vértanúi vagytok az igazságnak és szen­tebb ügyeknek, ne törjétek össze kebletek haldokló hitét. Eljő majd, a minek jőni kell, s talán beteg lesz a szív, vagy vérében kiszenvedve fekszik; semmi: egy lehellete az uj életnek és feltámadásnak meggyógyitandja azt. En is vele­tek szenvedek. Talán lehetne és pedig becsülettel virágo­sabb útra mennünk ; igen, de nem lehet anélkül hogy az ön­vád csapkodásait örökre ne érezzük. Szánandó dolognak lát­szik ugyan, ha meg nem adjuk magunkat s makacsul álljuk meg a puszták sivatagját, hol már annyi vérünk kifolyt; — de semmi, — folyjon az utolsó csepp is, nem drága az, ha benne győzelem viránya kél ! Húsvét hajnalán igy készíti lelkem magát előre, hogy teljes örömben tudjon örülni. Oh én sokszor tudok. Min­den lélek saját érzelme szerint méri a gondviselésnek irán­tai szeretetét; s én dicsekedhetem és dicsekszem is Isten­nek jóságával, mely sok lehetetlennek látszó dolgot lehe­tővé tett reám nézve. Nekem erős hitem van, hogy Isten a keserűből is édeset hoz ki; az elnyomott igazságot felsza-

Next

/
Thumbnails
Contents