Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-08 / 23. szám

járt rendesen iskolát ez évben, holott az eddigi években 40 — 50-nél több nem. Iskolaépületről kellett gondoskodnunk, mi nélkül a tanítást sikerrel folytatni már nem lehetett. Iskolának való legszebb és legalkalmasabb hely a faluban egy volt, — s ezt sokszor próbálták is megszerezni, — de nem lehaíett. Most, midőn épen idején volt, a jó Isten közbeszóló intézkedése következtében — egészen véletlenül — sikerült azt megvásárolnunk háromezer forinttal, — s lelkes gondnokunk t. Vajna László ur egy épen e mellett levő telkét ezer pengő forint alapítványának egy részébe kérésünkre buzgó indulatból átadván, olyan iskola helyünk lett, hogy szebbet, jobbat s alkalmasabbat in é g k i v á n n i sem lehet. Legyen áldott a jó Isten, ki bölcs gondoskodása által igy segíti elő az emberi törekvéseket!! Ezen a helyen egy jó épületiévén, azt rögtön átalakítottuk osztályokká, — s igy — legalább ideiglenes — iskolahelyünk lévén már, figyelmünket másfelé használhattuk. Az idő ezalatt az iskolaév vége felé közeledett, s jövendőre mulhatlanul második tanítóról kellett gondoskodnunk. Ezen állomásra, melyet rendes tanítói szállás, s annak fűtésére szükséges mennyiségű fa, és 400 azaz négyszáz esüst forint évi fizetés mellett állandósitottnak határoztunk, a sz.-udvarhelyi főiskolánál német és francia nyelvet s magyar irodalmat tanitó K óbori Veres Sándor urat néztük volt ki, sohajtottuk megnyerni. Meg is találtuk haladék nélkül, s ö a népnövelés ügye iránti buzgó vonzódásánál fogva kedvező választ adott. Ez uj ösztön volt nekünk arra, hogy újra pezsdült szorgalommal folytassuk tovább szent célú intézkedéseinket. Nem is késtünk mi semmit. 1858.junius 27-én szegény gyermekek részére ingyen adandó tankönyvek, papiros.... cassáját alapítottunk, — megkezdette derék gondnokunk t. Vajna László űr 40 ezüst forinttal. 1858. julius 11-én meghatároztuk, hogy a megroskadt papi lak helyett építsünk ujat, s az maradjon aztán iskolaháznak ad<!icr, mig egy szép iskolaépületet emelhetünk, hol egész iskolánk megférjen. Ugyanekkor ez s több más iskolánk • létében előforduló dolgok intézésére egy állandó i sholaigazgat óságot választottunk, mely szabadon rendezkedjék, s vezesse az iskola dolgait — munkálkodásáról évenként számot adván az egyházgyülésnek. Elnöke ezen igazgatóságnak a lelkész, mint az iskola közvetlen igazgatója ! S még arról is emlékezetes ez a nap előttünk, hogy taneszközökre nyolcvan ezüst forintot i r á n k alá egy egyszerű felhívásra. Kézzelfogható bizonyságai az ilyen jelenetek az ügy iránti érdekeltségnek, a jóra kész akaratnak, s a maga idejében fölhevülni tudó buzgóságnak. 1858. a u g. 24-én itt volt második tanitó n k, a teljes reménynycl várt s szives örömmel üdvözölt Veres Sándor űr, s mindjárt september 1-ső napján meg is kezdettük a rendes tanítást, még pedig nemcsak két, hanem három osztályban, mivel eddigi tanítványaink mellé sokan jöttek fel olyanok, kik már az iskolát felhagyták volt, s az ilyenekből harmadik osztályt rendezni láttuk célszerűnek.—Az iskolák rendezettsége, fegyelem, tisztaság stb. s a napról-napra mind világosabban látszó haladás sebesen növelték az iskola iránti érdekeltséget, — s csakhamar a három osztály együtt 144 tanulóval lőnek kiállítva. 31 e gérkeztek a taneszközök is: földgömb, miuden szükséges mappák, vezérkönyvek, állatok képei stb., — elkészültek az osztályokhoz táblák, asztalok, székek s a jól berendezett iskolákban nemsokára gyönyörűség lön a tanítás és tanulás. Midőn iskolánkat igy elrendezve, már biztos uton elindulva láttuk, kitisztázok annak egész tervét is, s megállapodtunk abban, hogy minden követ megmozgatva, részünkről semmi fáradságot és áldozatot nem sajnálva, i skólánkat négy tanitó alatt négy osztályú teljes egész népiskolává emeljük, alaposan rendezve, s a népnövelés mostani kivánataihoz képest szervezve ugy, hogy az abból kijövő növendékek — kik az iskola végződésével vasárnapi iskolában tanulásukat gyakorlatilag tovább folytatni még mind kötelezve lesznek — értelmes, erkölcsös, munkás emberek, az egyháznak buzgó tagjai, a nemzetnek lelkes gyermekei, a hazának rendületlenül hü polgárai legyenek. Tisztába hoztuk azt is, hogy tanítóinkat legalább háromnégyszáz ezüst forint évi fizetéssel kell ellátnunk: meri a jó fizetés mulhallan föltétele annak, hogy jó tanítóink legyenek, s ezek annak, hogy az iskola biztosan haladjon előre. Ehezképest nekünk körülbelül huszonnégyezer ezüst forint tökére leend szükségünk : van pedig most még csak tizenötezer, t. i. háromezer a rectori töke, tizenkétezer a községi államkölcsön, s még ez sem egészen bizonyos olyan időben mint az akkori, addig, mig a mi reformált egyházunk valóságos birtokában nincs. Mindenekelölt tehát arról kell gondoskodnunk, hogy a már kilátásban lévő alap biztosítva legyen egészun, — s a mellett azt lehetőleg huszonnégy ezerig fölemeljük. A kedvező gondviselés nem sokáig hagyott e tárgy fölött is aggódni minket. Azon lelkesek közül, kik őszinte és igaz indulattal vettek részt ezen nemes munkában, némelyeknek egyenesen kijelölő az űlat, melyen e tekintetben is ügyünk elősegítésére biztos lépéseket tehetnek. Igy történt, hogy buzgó és lelkes községi elöljáróságunk két nevezetes alkalmat — midőn t. i. 1858. september 2-án az akkori kormány, a Rudolf cs. koronaherceg születése fölölti öröm nyilvánításául valamely jótékony áldozat tételére, 18.38. december 2-án pedig egyenesen a népiskolák dotálására szólítja fel a községeket — mint igazán kedvező alkalmakat megragadva, eszélyes, ügyes és lelkes föllépéssel 1858. september 2-án előleges ajánlatban, 1859. januárius 22-én végleges határozatban egy olyan dotatiót tett, mely örök időig emlékezetes leend iskolánk életében; mert