Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-08 / 23. szám

•annak határozott bizonyos és erős alapot adott. Ez a dotatio nemcsak előttünk kedves mint protestáns egyházunk virágzó előbaladásának egy eszköze, hanem becses általában emberiségi szempontból; mert felekezetiségi érdekeken feljül emelkedve, a közmívelodést tartotta szem előtt, midőn aránylag a községben levő mindhárom felekezet népét felölelte. Megérdemli azért, hogy lényegében is álljon. E szerint a zágoni közönség k ö z j ö védelmeiből tizenhatezer ezüst forint tiszta pénzt, s négyezer ezüst forint értékű földet dotál a ref. iskolának. Ebből nyolcezer ezüst forint, mely contractusokban áll, mint kamatozó töke, rögtön átadatik az evang. református egyház kezelésére, mihelyt a dotatio felsőbb helyen meg lesz erősítve, — a más nyolcezernek kamatját, valamint a föld kiszámított évi jövedelmét is u. m. kétszáznegyven ezüst forintot, évenkint négy részletben fizeti a községi cassa az iskolának addig, mig a nyolcezer forint töke készpénzül átadathatik s a négyezerbe kiszakasztott föld olyan jövedelmezővé tétethetik, hogy évenkint kétszáznegyven forintot — mint a négyezer kamatját — behajtson. — A r. katholika egyháznak — itt is a növelés elősegítésére — dotál a közönség akkora földet közhelyeiből, mennyi évenkint kétszázhatvan ezüst forintot be tud hajtani, — s itt is ezen pénzt fizeti a közkassza addig, mig ama föld kellő jövedelmezővé tétethetik. — A nem egyesült görögök iskolájának nyolc hold földet, mely most rögtön használatba vétethetik. — Ez az 1859. januárius 22-én tett dotatio. Áldott emlékezetű nap, melyen ezt tették, s felejthetlen becsű tett, a mit tettek. Soha egy közönségi elöljáróság a reá bízott község gondját jobban nem fogta fel, s soha egy község magára nézve szükségesebb és jobb áldozatot nem tehetett ennél. Adja a Mindenható, hogy egymásután következő idők mind szebben szebben hozzák meg ezen nagy jelentésű s valóban nemes tettnek gyümölcsét!!! Azalatt, mig az illető lelkesek tanácskozásaikkal s határozataikkal igy erősítették s vitték előbb az iskolaügyet, mi is — vallást az egész iskolában én tanítottam s tanítom ma is — tanítókhoz illő becsületes hűséggel és lelkiismerettel igyekeztünk kötelességünket teljesíteni, s a na

gy ügy iránti érdekeltséget gyermekekben, szülőkben, s az egész népben ápolni és emelni. Fáradságunk igen szépen jutalmazódék, a nemes munkásság méltányló elismerése élénken nyilatkozók az ez évi téli és nyári exameneken. Minden tantárgyakbani nagy jártasság, különösen az értelmesedés el nem tagadható szembetünése, ügyesség olvasásban és Írásban, világos felfogása minden hozzájuk intézett kérdéseknek, s tiszta és értelmes felelet azokra, — ezenkívül jó rend, szelídült s már nemesedő erkölcs, — s még — a mi az examen érdekességét annyira emelte — hármoniás éneklés, mely a még szokatlan s e téren mind kezdő gyermekektől kezdetében is valóban meglepő és szép volt, mindezek ezen első csapatját a leendő uj nemzedéknek oly kedvessé tevék, hogy a jelenvolt minden felekezetit hallgatók önkénytelenül feltörő örömüket eltitkolni nem tudván, lelkes áldozatkészséggel sietének a legjobbak jutalmazására adakozni, — ugy, hogy 41 jutalmat osztánk tanulásért, s ezen kivül hármat a szépírásért. Már szinte meg lehettünk nyugodva iskoláink jövőjére nézve, s itt megpihenhettünk volna, örömmel nézve, s reménynyel várva annak rendre emelkedését és erősödését. — Csak egy körülmény aggasztott gyakran : nem szerettük, hogy tanítóink fizetését közvetlenül a községi kasszából kapjuk ; mert sokszor eszünkbe jutott, hogy jöhet a kormánynak egy olyan rendelete e tárgyban, mely ezen forrást bezárja s iskolánk éleiét megállítja. Arra fordítottuk hát egész figyelmünket s most egyebektől érkezvén, oda irányoztuk minden törekvésünket, hogy a községi dolationak felsőbb helyen megerősítését, s addig is, mig azt megérjük : bár annyit kieszközöljünk, hogy tanítóink fizetésüket ne vegyék közvetlenül a községi kasszából, hanem az iskola vegye át részletekben a kamatokat, s a tanítókat ugy fizettesse angáriánként előre. Ezt az utolsót csakhamar ki is vittük : mert e tárgyban a községi elöljárósághoz tett folyamodásunkra akkori községi bíró — ügyünk őszinte indulattal buzgó és lelkes barátja s hűséges munkatársa — Földes Bálint űr 1859. december 5-én azt a választ kiildé az iskola igazgatóságának, hogy a dotatio addig is, mig felsőbb helyről megerősítve leküldetnék, keletkezése napjától kezdve keblileg életbe léptetik. — Elég volt nekünk ez is most; mert ez által legalább azt tudtuk, bogy évenkint van ezerkétszáz ezüst forintunk — mint a húszezernek rendes kamatja — s azt mi szabadon kezelhetjük, a közönségtől részletekben átvévén. Rögtön még ezen napon iskolai pénz tárnokságot állítottunk, s azt szükséges utasítással elláttuk, — és egy harmadik tanitó hívásáról is intézkedtünk. — Arra nézve, hogy a dotatio megerősíttessék, érintkezésbe tettük magunkat akkor iskolai tanácsos méltóságos és nagytiszteletü Salamon József úrral, később fölterjesztettük azt, s egész bizodalommal letettük kezébe a mltgs főegyháztanácsnak, tudván, hogy onnan minden szükségest megtesznek e tárgyban. Hosszas várakozás után — mialatt mi iskolánk belső életének erősítésén dolgoztunk fáradatlanul, s hogy mily örvendetes sikerrel, azt közönséges exameneink elég szembetünöleg mutatták — végre leérkezett a dotatio megerősítve, s 1861. februárius 9-én az iskola elöljáróságának községi gyűlésben ünnepélyesen átadatott kötelezvényekben s jegyzőkönyvi kivonatokban. Kedves örömnap ez iskolánk életében: mert ettől fogva azt minden kétkedés és aggódás nélkül szilárd és biztos állásban látjuk. Nincs többé — véletlen csapásokat kivéve — nincs semmi, mi annak szabad elöhaladását megakaszthatná, — s csak mimagunk ne fáradjunk s ne restüljünk a munkábanmegérhetjük mi is még, hogy iskolánk hatása nemcsak a zágoni, de az egész vidéki népnek is közértelmesedésében,. előrehaladó művelődésében, különösen pedig a keresztyéni élet terjedésére való egyenes befolyásban meglátszik. S oh ! ennél szebb jutalmuk a hü munkásoknak lehetne-e ? Már csak ennyi idő alatt is nevezetes gyümölcsöt mutathat fel iskolánk, s az a körüli munkásság és el nem titkolható buzgóság. Ne vegye senki sierénytelenségnek; mert isko-