Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-08 / 23. szám

követ és fát annyit, mennyi kelleni fog egy szükséges iskolaépülethez, tízezer ezüst forint pénzt,és kétszáz hold ös bükkerdöt, — s ezen ígéretet — mint községi törvényes határozatot — S. S z. Györgyön egy communitas-gyülésen be is mutatják. Igaz ugyan, hogy céljok az volt, hogy ezen nagyszerű ajánlat által nyerjék meg a communitast arra, hogy a háromszéki iskola helyévé Zágon határoztassék : de mindenesetre nem kitünö becsülést érdemel-e ezen lett — mint világos bizonysága annak, hogy a zágoni közönség a közmivelödés érdekében mily áldozatot tud és hajlandó tenni ? Nemes áldozatuknak, ugy a mint ohajtották, nem ürvendhetének ; mert a háromszéki iskola helyéül S.-S z.-G y ö r g y határoztatott, — de ezen csalódás a lelkes törekvés lángra lobbant buzgóságát el nem oltotta, sőt tán épen táplálékul szolgált annak; mert ez időtől fogva napról napra élénkebben látszik égni az. — 1856. januárius 13-án tartott ev. ref. egyházgyülés 5. pontja alatt igy nyilatkoznak: „elhatározott akarata lévén nemes megyénknek az, hogy egy olyan kebli iskolát állítson, melyben gyermekeink a közönséges életben megkívántatott minden apróbb tanulmányokra (nevezetesen a német nyelvre) taníttassanak addig is, mig ezen föltételében célt érhetne, s a szükséges iskolaházat fölépíttethetné, közmegegyezésből megállitotta, hogy még erre a félévre egy tanilót hozzon." Ez a határozat nem ment teljesedésbe — talán azért, hogy iskolai év folytában alkalmas tanítót nem kaptak. De az e miatti kevés hátramaradás az ezutáni erélyes lépések sebes következésük által eléggé kárpótoltatott. 1856. december 7-én az ev. ref. egyháznak 45 évig szolgált lelkésze nyugalomba lépett. Mintha a gondviselés intése lett volna ez a figyelmes munkásokhoz, arra használják ezt is, hogy régóta hiven ápolt tervökhöz közelebb jussanak. A megüresedett lelkészi állomásra az akkor Iíézdi-Vasárhelyen közszeretetben és tiszteltetésben volt Szász Károlyt nézik ki, azon reményben, hogy ö mint lelkes, buzgó, mindent jóra s szépre kész férfi, tetterővel s biztos erélyességgel célhoz vezetendi őket. Szász Károly kérésökre kedvező választ is adott, — se fölötti örömükben 1857. januárius 26-án „a tanitás lehető legcélszerűbb kezelése tekintetéből iskolafelügyelöket neveznek ki — azon kötelezéssel, hogy minden hóban kétszer az iskolákat szigorúan vizsgálják meg, s a tanitás és jó rend fenntartására ügyeljenek,"—egyik pedig a lelkesek leglelkesebbjeinek örökre emlékezetes tettel ada bizonyságot a szentíigyben eddig nemes indulattal folytatott munkásságáról; mert tovább e jegyzőkönyvben az áll: „idősebb Vaj na László megyei gondon k ur, ki a nemes megyének minden eljárásával ez mai napig javára volt, mai nap jó tetteit azzal tetézi, hogy a megyénk kebelében alapítandó reformált iskola számára 1000 azaz: egy ezer ezüst forintokat ajándékoza pengő pénzben." Ez a pecsét az eddigi határozatokra és beszédekre, — ez a láthatólag megvetett alap, melyre a derék munkások biztosan rakják tovább az épületet. - Alig terjedett el a nemes áldozatnak minden jókat lelkesült örömre buzditó hire, midőn martius 22-én jön a leverő hir, mely szerint Szász Károly tudatja, hogy Kun-Szent-Miklósra hivatván meg lelkésznek, nem fog ide jőni. — Képzelni lehet, mily csüggesztő tudósítás volt az, midőn teljes reménynyel s egész megnyugvással voltak Szász Károly nevéhez kapcsolóva. — Azonban csüggedésükből hamar kiemelkednek, — s mint az erős szokott a véletlenül jött csapás után még erősebb állást venni magának, ugy tesznek ezek is, s kettőzött erélyességgel és szorgalommal látnak a dolog után. Ekkor történik, hogy a gondviselés rám nézve kedvező intézkedéséből 1857. september 25-én véghezment törvényes választás után én jöttem ide a lelkészi állomásra. A mint beköszöntésem után körülem seregelének a jók és lelkesek, pár nap alatt tisztában állottak előttem az iskolaügyben eddig folytatott buzgó munkásság, s annak már fenntebb látott kedvező eredményei. Láttam a készséget, láttam az égő buzgóságot és lelkességet, s az erőt, mely meg van edzve már, s nem retten vissza a munka nehézségétől, s még a lesulytólag ható kürülményektöl sem, — nem volt egyéb hátra, mint kihatározni a tágas mezőn a tért, melyet erőnkhöz képest megművelhetünk, s aztán — Isten segedelmével — dologhoz látni. 1857. november 4-én ev. ref. egyházgyülésben — de r. katholikus tagokkal együtt — számbavettük pénzalapunkat, — s midőn láttuk, hogy az ev. ref. egyház mái háromezer ezüst forintra szaporodott rectori tőkéjén kivül még a közönség államkölcsöne tizenkétezer ezüst forint is az iskola alapjául fel van ajánlva, meghatároztuk egyenesen, hogy minden továbbhalasztást félretéve, késedelem nélkül hívjunk egy jól képzett tanítót, háromszáz ezüst forint, szállás és fűtéshez szükséges mennyiségű fa évi fizetésre. Azonban nehogy munkánk légbeépités legyen : gyűlésünk végződésével a jelenvolt tagok a község házához mentek, s rögtön községi gyűlést híván össze, jegyzőkönyvre telték — mint községi határozatot — azt, hogy a közönség államkölcsöne tizenkétezer ezüst forint egy községi népiskola alapjául felajánl t a t i k. íme az egyszer már szent szándékkal megvetett alap miként emelkedik, s a hü munkások reménye becsületes fáradás után valósuláshoz miként közeledik! Lelkes öröm buzditó érzése tölté be szivünket e kettős határozatra, s percnyi időt sem mulasztva, tanítóért folyamodtunk egyenesen a főtiszteletü püspök úrhoz. December 14-é n már itt veit első tanítónk Szabó Károly úr, képezdét végzett ifjú, akkor épen az Indali úr vezetése alatti leányiskolában Kolozsvárit segédtanító. Pár nap alatt készen voltunk egy ideiglenes tanitó-lakkal és iskolával, — beszállásoltuk első tanítónkat, s első tanitványinkat, s megkezdettük a rendezett népiskolai tanítást. A tanítási mód s eljárás változása, az ilt eddig merőben ismeretlen hangoztatási módszer alkalmazása, kevés iskolai rend s több ujitások ha feltűnők s némelyek előtt visszatetszők valának is egyelőre: a gyermekekkeli szelid bánás s a tanitás sikeréröli meggyőződés következtében tanítványaink nagyon megszaporodtak—annyira, hogy 105