Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-08 / 23. szám

Ebben az iskolásoké 114, az iskolázhatóké 182. Ez anynyival különösebb, mert amott esperes, itt is pedig ülnök a lelkész. Vájjon nincs-e itt tévedés a számokban ? Szomorú dolog lenne, ha nem a számokban volna a hiba.!. (Vége köv.) oO>

w

_ iskolaügy. A ZÁGONI EV. REF. NÉPISKOLA ISMERTETÉSE. Még a mull iskolai év végén megígértem vala, hogy a zágoni reformált népiskola eredetéről, eddigi történeteiről s mostani állásáról tudósítást teszek, — de sok rendbeli elfoglaltatásaim s némely más akadályok miatt akkor hamar nem tehetém azt, s épen mostanig kellett késnem véle. Azonban a tudósítás nem késő most is; ideje pedig talán most még jobb van, mint eddig lett volna — mennyiben e sok tekintetben szegény napokban legalább a közmivelödés s különösen a népnevelés iránt érdekkel viselteiteknek szívökben — bár rövid időre — egy jóleső érzést s tán még valóságos örömet is ébreszthet föl. Nekem legalább ilyen érzés melegíti föl szívemet, v alahányszor lapjainkban iskolák fölállításáról, rendezéséről s általában a közmivelödés terjesztésére célzó mozgásokról és törekvésekről olvasok valamit ; mert határozott meggyőződésem, hogy ez a biztos alapja minden előhaladásnak, — s itt nyíltan merem mondani, hogy hazánk s nemzetünk lelkes nagyjai, ha — midőn az ország házából kizárattak — nemes lelkük buzgó figyelmével az iskolaházak felé fordulnak : éj) oly nagy szolgálatot tesznek itt a nemzet, a közhaza, söt az egész emberiség javára, mint tettek — s adja Isten, hogy mentül hamarabb tegyenek még — amott. — Ilyen meggyőződésem lévén, ne rója föl nekem a tisztelt olvasó, ha iskolánk ismertetésében szavaim tán néhol igen melegek, igen részletesek, s az annak fölállításán fáradozott munkások buzgósága dicsérésében igen világosok lesznek. Megérdemlik azok, kik négyévi lelkes fáradás után semmiből egy teljes négy osztályú egészen tervezett s szükséges tansegédszerekkel is ellátott népiskolát tudnak fölmutatni, megérdemlik, hogy buzgóságuk s nemes törekvésük és közhasznú munkásságuk élő dicsérete hangosan kikiáltassék. Népiskolánk valóságos élete tulajdonképen 1857 végén kezdődik, — de az első gondolat arra régebbi. Ugy látszik jegyzőkönyveinkből, hogy Zágonban régóta értik a népnövelés fontosságát, s mindig szívökön hordozták annak lehető elősegítését. — Csak nem találták el az útját és eszközeit nemes szándékuk valósításának. — Mint mindenütt, hol az emberi erő elégtelen valamely jónak életbeléptetésére, a jó Isten szokott segedelemre jöni: ugy történt itt is. 1843-ban meghal a reformált egyház iskolamestere, s azt az alkalmat fölhasználva, 1843. április 29-én megyegyülésben „tökéletesen ellenmondhatlanu 1 meghatároztatott a falusi népnövelés előmozdításáért egy r e c t «o r i a alapítás a<f (a jegyzőkönyv szavai). Ez az első határozott lépés, — ez a régóta élő eszmének — ugyszólva — megkeresztelése, mely után az aztán észrevétlenül fejlődött és erősödött. — A rectoria tervét rögtön ki is dolgozták, — s az a volt, hogy a mesteri fizetésből az öszkepének felét, és 26 terű fát évenkint kiszakasztva, mindig licitatio utján adjanak el, s az ebből bejövendő pénzt gondosan kezeljék addig, mig rendre annyira növekedik, hogy egy tanitó fizetése alapjául szolgálhat. A terv még azon évben életbeléptettetett; a pénz kezelése akkori megyei gondnok t. idősebb V aj n a László úrra bízatott, kinek megáldott kezeiben az apró részletekben gyűlt forintokból 3000=háromezer ezüst frt szép töke szaporodott 1857-ig, — akkor az én idejövetelemmel a lelkészi fizetés pótlására a tökén kivül ezen jövedelem egész alapja s a töke kamatja is igénybe vétetvén, az egésznek szaporodása megállott, s állani fog addig, mig a nyugalmazott lelkész az orbai nagytiszteletü esperes úr éleiben lesz, — azontúl ismét tovább foly rendes szaporodása. — A rectori töke megalapításán — ugylátszik — egyidöre megpihennek — legalább azon töke pontos kezelésén kivül más jelentékeny lépést a növelés ügyében nein tesznek — de azért az ügy iránti buzgóságuk nem gyengül, —- söt észrevehető a jegyzőkönyv lapjain, mily édes reménynyel várják az előre is oly kedvezöleg biztató időt, midőn régóta szívökön hordozott óhajtásuk teljesülhet, s egyházukban a népnövelésnek két tanitó alatt leendő fölvirágzását megérhetik. — Azonban pihenésük sem sokáig tart, nem tudják munkátlanul számlálni a lassan haladó éveket, nem bevárni azt az időt, mig a rectori töke első hahíroztatása szerint eléggé kinövendi magát. 1849-ben december 4-én azt határozzák, hogy „addig is, mig rendes rectort hozhatnának — mivel a gyermekek tanítása csak egy tanitó alatt nem mehet ugy, mint kellene — ideiglenesen a rectori töke jövedelmének egy részére hívjanak egy tanítót." Meg is hívnak egy K i s a n t a 1 László nevii ifjút, — a ki azonban alig kezdette meg a tanítást, mindjárt más helyre hivatott el, — s itteni tanítóságának végeszakadt. — De nem a tanulás iránti közérdekeltségnek, — söt ez annyira erősödött volt már, hogy midőn ez időtájban egy idevaló római katholikus ember privát iskolát nyitott, a református gyermekek seregesen tódultak hozzája tanulni. Látszik, mily nagy szükség volt itt egy jó iskolára, — s mily helyesen gondolkoztak azok, kik törekvésüket e célra irányozták. Csak még mind nem találják ezen lelkesek a biztos utat, melyen lépéseiket határozottan s láthatólag tehetnék előre. A háromszéki központi iskola eszméje, melynek megvalósításán a Rikán belöli communitás lagjai 1853-tól kezdve tiszteletre hívó szorgalommal dolgoztak, mintegy útmutató figyelmeztetésül szolgál, s nevezetes lendületet ád a zágoni közönség lelkes lagjai buzgó munkásságuknak. Ugyanis midőn a communitás épen azon kérdéssel foglalkoznék , hogy hol legyen a közpoti iskola helye, 1855. november 5-én egy nagyszerű ajánlatot tesznek — ígérvén tizenhat holdnyi telket iskolahclynek,