Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-08 / 23. szám

tisztviselők, igazgatók, főnökök. De miképen orvosolhatják meg e bajt akár ezek, akár amazok, ha annak kellő ismeretével nem birnak ? Miképen bírhatnak pedig, ha ily kimutatások nem léteznek? Annakokáért örömmel üdvözlünk minden almanakot! örömmel üdvözöljük a szőnyegen levőt is. Ámde hogy az ily kimutatások a kívánt célnak megfeleljenek, szükség, hogy azok minél teljesebbek és kimerítőbbek, minél világosabb szerkezetűek és minél hibátlanabbak legyenek, hogy igy a tudni kivánó mindent, a mit kell, egy tekintettel láthasson és magának az ily testületek állapotjáról kellő tiszta és világos fogalmat szerezhessen. És ez már az, mit, fájdalom! kevés névtárról lehet elmondani; nem lehet elmondani a már említettem névtárról sem. Van ebben is hiány, van homály és hiba. Azért nem bíráskodási vagy gáncsoskodási viszkétegböl, hanem csupán a közjó iránti tekintetből és szeretetből|kivánom megismertetni ezen névtárt; kívánok egyszersmind arra némely észrevételeket tenni, hogy ez által a következők, — ha lehetséges, teljesebbekké, világosabbakká, hibátlanabbakká, szóval, tökéletesebbekké, haszonvehetöbbekké tétessenek. Már a címlapon nem lehet helybenhagynunk, hogy ez a kimutatás 1862-ik évre valónak mondalik. Mikép szólhatna ez 1862-ik évre, holott ez az év még el sem mult? Inkább igy kellett volna tenni 1861-ik évről. No de ! ez nem nagy fontosságú hiba, mert azt mindenki könnyen észreveheti. Ez csak egy kis gondatlanság! Menjünk hát által a három h-nak, a hiányoknak, a homálynak és a hibáknak kimutatására, és hogy ezt tehessük, lássuk rövideden a felveti névtár tartalmát. E 14 nagy negyedrétü levélből, vagyis 28 lapból álló, s 20 osztrák krért minden egyháznak, vagy inkább lelkésznek megküldetett — de nem tudom hány példányban nyomatott — névtárban tehát: Legelöl van az „egyházkerületi tisztviselőknek, valamint a debreceni főiskola gazdasági ügyeit vezető választmány tagjainak is névsora. — Azután következnek betűrendben azon 13 egyházmegyék, melyekből áll a helv. hitv. tiszántúli egyházkerület; ezeknek esperesei, segédgondnokai, egyházi és világi részről való tanácsbirái, s illetőleg jegyzői, pénztárnokai stb. lakhelyeik megnevezésével. Ezek alatt maga az egyházmegye lírása következő rovatok szerint: egyház neve, anya és leány alrovatokkal; megye, lelkész és segédlelkész neve, tanitó neve, lelkek száma, szülöttek száma, halottak száma, ujházasok száma, iskolások fiu és leány alrovatqkkal, végre az iskolázhatok rovata, mindezek pedig minden lapon alól és az egyházmegye után is egybesummázva; — ezek után van egy összesített kimutatási táblája is a számoknak, mely táblácskát alább ide fogunk iktatni a maga valóságában. Majd tovább a kántorok nevei. Ismét a főbb tanintézetek. — végül egy „Függelék" a tiltott szerkezetű (de mégis engedményezhető) házassági ügyben kiállítandó okiratokra vonatkozó. íme! ezek teszik az 1862-ik évre vagy inkább évben kiadott almanak tartalmát ! Most már lássuk a hiányokat : 1. Hiánynak tartom, hogy nem említtetik meg, ha vájjon vannak-e még most is, miként régente nemcsak ebben hanem a többi egyházkerületekben is valának, egyházkerületi, papi és világi kinevezett tanácsbirák, és ha vannak, kik azok? De ha ilyenek már nincsenek is, vannak egyházmegyei képviselők. Ezek neveinek is méltó lelt volna kitétetni. 2. Hiánynak tartom, hogy az ugyan megmondatik, hogy mind az egyházkerületben, mind, a hol ugyan van pénztár, — az egyházmegyében ki a pénztárnok: de már arról, hogy a pénztárban mennyi van : mély a hallgatás. Ezt pedig szerintem igen szükséges volna tudni. Mert a pénztáraknak nincs biztosabb ellenőre mint a nyilvánosság, mint a publicum, — és az oly bukások megelőzésére is, milyenek már több ízben, kivált a papírpénz becse leszállásakor előfordultak és sok pénztárakat tönkre tettek, ennél hathatósabb óvószer nem találtatik. Nem is gondolnám, hogy az ilyenek köztudomásúvá tételéből a pénztárakra valami veszély hárulhatna. Mert a közjogérzet ma sokkal erösebb, mint sem valami ilyestől félni lehetne. Egyébiránt szomorú dolog azt látni ezen névtárból, hogy némely egyházmegyékben gyámintézeti, némelyekben pedig, mint például az érmellékiben, nagy-károlyiban, söt a legnagyobbikban a 142,878 lelket számláló békés-bánátiban, még csak egyházmegyei pénztár sem létezik, ha ugyan nem csupán feledékenységből nem tétetik itt rólok említés. Innen van, hogy a békés-bánáti egyházmegye, némely hozzátaitozó, de az esperesi lakhelytől távol eső bánáti egyházak esperesi körlátogatási költségeinek fedezésére nem restéit az egyházkerületnek különben is elég szűk pénztárához 40 osztrák frtnyi segélyeztetésért folyamodni, a mit meg is nyert. — Ez évben lön itt esperessé Hajnal Ábel, a ki addig ülnök sem volt. Dávidházi Sámuel pedig ugyanez évben költözött ki az ülnökök seregéből s egyúttal az életből is. 3. Hiány az egyházak rovatában, hogy nincs kitéve, mikor keletkezett valamely egyház, és ha valamikor megszűnt, mikor állíttatott ismét helyre. Ezt tudni sok tekintetben érdekes volna. A római katholikusok névtáraiban ezt fel is találjuk. Igy van szerkesztve a dunamelléki egyházkerület almanakja is 1842-ik évről. 4. Hiánynak tartom, hogy nincs szó az egyházak pátrónusairól, hogy kik azok, egyes előkelő családok-e, és melyek, vagy az egyházközségnek minden tagjai. Egyébiránt én pátrónusnak csak azt tartom, ki az egyház kiadásainak felét vagy legalább nagy részét akár földbeli adomány, akár alapítvány által fedezi. Az ilyenek nevei méltók, hogy örök emlékezetben maradjanak, és az is illő, hogy az ilyenek az egyházi dolgok elintézésében másoknál nagyobb befolyással bírjanak. A katholikusok névtárában ez is meg van mondva. De az előttem ismeretes protestáns almanakokban én ennek semmi nyomát nem találom. 5. Hiánynak tartom a lelkészi rovatban, hogy a lel-