Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-19 / 3. szám

PROTESTÁNS r r SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., esész évre 7 forint — Vidékén: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. AZ EGYHÁZI KRISIS NÉMETORSZÁGON ÉS ANNAK MEGOLDÁSA. (Vége). d) Az irányok és pártok a protestánsegyhá zban. A létező irányok, pártok s az ezek által előidézett válság- megérthetése végett vissza kelltekintenünk a történelem lapjaira. — A protestantismus eredeti alapelvei szerint a klérus és laikusok közé emelt katholikus válaszfal ledöntendő vala. Luther is reformatori működésének kezdetén minden egyházi hatalmat a gyülekezettől származtatott. A lelkész — mondá Luther — mint a gyülekezet képviselője s megbízottja viseli a hivatalt, — s e hivatal és a gyülekezet kezetfogva kell hogy haladjanak. Fájdalom, azonban Luther ez elvtől csakhamar eltért, részint talán az első protest. gyülekezetek nagy részének éretlensége miatt, részint s főként azon tanok hatása következtében, melyeket ő az urvacsorai viták közben a saeramentomokról felállított, úgy hogy habár határzottan sehol ki nem mondja is, de mégis lassanként úgy tűnik fel előtte a lelkész, mint egy „magasabb lény,'4

ki Isten kegyelmébőla gyülekezet felett gyámkodik. Calvin pedig a klerikális hivatalnak egyenesen kötelességévé teszi a gyülekezetek feletti gyáinnokoskodást. Igy az egyetemes papság reformatori alapelve tulajdonkép sohasem lett keresztülvive, —igy történt, hogy egyrészről a protest. papi hivatalban maradtak oly hierarchiai gyökérszálak, melyek folytonosan törekedtek a gyülekezetek feletti kormánybotokká felnövekedni, — másrészről hogy a gyülekezetek soha teljesen meg nem szabadultak a lelkészek iránti gyanakvó bizalmatlanságnak legalább egy kis részétől; — és miután jelenleg egyfelől a protest. papság hierarchiai hatalma tetőpontját éré el, másrészt a gyülekezetek bizalmatlansága, érzékenysége legfőbb fokra csigáztatott: előállt azon krizis, melyben jelenleg vagyunk s melynek megoldása korunk feladata. Hogy e válság először is Németország délnyugoti tartományaiban állt elő: a dolog természetéből következik. Nem mintha akár Szászországban — a reformatio bölcsejében, akár Poroszhonban, mely a szász fejedelmi-ház katli. egyházba való áttérése óta a protestantismus bástyájának szokott tekintetni — hiányoztak volna szellemdús fők, vallásos keblek: hanem mert az alkotmányos állami kormányalakok — melyek pedig a képviseleti rendszer eszméjét az egyházi téren is élesztették — délnyugoton gyorsabban s élénkebben tenyésztek, — s mert ezen részek még a reformatiokor inkább reformátusi jellemet vévén fel, ez által egy valódi unió létrejöhetése a két prot. egyház s a lelkészek és világiak közt meg volt könnyítve. S hogy ez mégis oly könnyen nem ment, okozá az egyházalkotmányok nagy tökéletlensége. Az államhatalom ugyanis — ha az bár katholikus volt is, mint p. o. a bajor — korlátlanul uralkodott az egyház felett, — a synodusok csak tanácsló de nem határozó szavazattal birtak, az egyházi hi • vatalnokok s hatóságok tekintélyűket, hatalmokat csak az államhatalomtól vevék, — az egyházi képviselők kétharmadát a lelkészek — kik hivatalukat az államtól nyerték — tevék, s az úgynevezett legfőbb egyházi hatóságok a kormánytól függő államhivatalok voltak. I] tökéletlen egyházi intézményeknek köszönhető, hogy az 1848 s 49-iki mozgalmak megzabolázása után —