Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-19 / 3. szám

noha ezek eléggé meggyőzhették a világot, hogy az eddigi rendszerek sem az államban, sem az egyházban nem tarthatók s a nemzetek és az emberi szellemek magasabb vágyait ki nem elégitők, — mégis valamint minden, ugy az egyház is visszafelé haladó irányra tereltetett. Pedig ezen, csalatkozásokban annyira gazdag, annyi magas röptű keblet megtört évek után mily fogékony volt a népek szíve a tiszta vallásosság s egyháziasság iránt! Mily nemes eredményt eszközölhettek volna a lelkészek az evangyéliom kincseinek osztogatása által! Azonban követvén a magasegyházi párt berlini, lipcsei, rostoki s erlangeni korifeusait , a helyett hogy a gyülekezeteknek szolgáltak, azoknak vallásos vágyait kielégitették volna, — a gyülekezeteket tevék párttörekvések szolgáivá. A gyülekezetek vallásos hit után sovárogtak s adtak nekik hitvallást, keresztyéni élet helyett Liturgiát, — értelmes keresztyénség helyett, rault századok katechismusait s elavult dogmáit, — lelki nyugalmat s békét kerestek s elhalmozák okét hitvallások feletti civódásokkal, hitgyülölséggel, — kenyeret és halakat kértek s kaptak követ és kígyókat !! Egy két gonosz kéz felzavará az unió tengerét,, melyben a porosz király kegyessége s a gyülekezetek nagy többségének akarata a két prot. egyház közt csapkodó hullámokat egyesitvén, lecsillapitá. Ily körülmények közt kettős kötelesség lett volna e vészes árnak útját gátolni, s a szellemnek, hit s erkölcsnek fenyegetett javait védni, oltalmazni. Volt is egy Schleiermacher szellemi befolyása alatt alakult párt, mely magát közvetitó'nek nevezte, s melyre e kötelesség, korábbi irányát, működését tekintve különösen nézett, de ennek emberei előbb félre álltak, majd lassanként engedék magokat az árral ragadtatni, utóbb abba egészen beleolvadtak. így nem volt gát, akadály nélkül rohanhatott e visszafelé törő párt, — de épen ezért a krizis is annyival gyorsabban fejlődött. e) A z egyházi zavarok délnyugoti Németországban. Altalános meglepetést okozott, midőn a délnyugoti német tartományokban levő igazhivők egyszerre hitvallást kezdének sürgetni, — meglepetést mondom, mert itt az illető hitvallásokat senki meg nem támadá, a lelkészeket hitvallásukért — lett legyen az a legorthodoxabb — senki nem üldözé, — a nép az istenitiszteletet szorgalmasan látogatá, — szóval rendben békében ment minden. Igaz, hogy az itteni gyülekezetek közt egy egészen korrekt orthodox hitvallás helyett szabad, meggyőződésen alapult vallásos nézeteket találtak, és ez volt épen a botránykő, mely miatt a hitvallássovár párt egy határozottan formulázott — lényegben a lutherivel egyez6 — hitvallást kivánt megállapíthatni, hogy igy ennek alapján a lutheri tan-cultusi consistorialis egyházalkotmányhoz e tartományokat viszszatérithessék. Különösen az 1855-ben tartott bádeni főzsinat volt kiszemelve arra, hogy rendelvényi s határozati által e restauratio művét megkoronázza j de épen a készített korona az uj templomi könyv — Kirchenbuch — melyet ez átdolgozás végett a fő egyház tanácsnak átnyújtott, lobbantá lángra a szított szikrát s eszközlé, hogy e tulbuzgó orthodox párt s a gyülekezetek közt kenyértörésre került a dolog. Valódi istentisztelet ugyanis c^ak az. mely a gyülekezet vallásos öntudatának, érzelmének őszinte, tettetés nélküli kinyomata, következőleg a cultus egyik alapelve a szabadság, — ellenben kényszeritett, erőszakosan feltolt istentiszteleti alakok a gyülekezet életét legmélyebb alapjában megmérgezik. Továbbá tagadhatlan, hogy a prot. egyházban a cultusváltozás, újítás alá eshetik, de való az is, hogy ez újításnak a régebbi alapján s a gyülek. szellemével öszhangzólag kell történni. — Délnyugoti Németországon már a reformatiótól kezdve az istentiszteleti alakok a legegyszerűbbek, ceremóniák nélküliek voltak : következőleg az újításoknak "is ily szellemben kellett volna történni. Az orthodox pártnak azonban célja levén az istenitiszteletben a „teljes hitvallást'1

viszhangoztatni, mellőzé a régi. egyszerűségre törekvő szellemet s az e szellem szülte alapot, hanem a régi határt teljesen elbontva, — mint céljának kedvezőbbet, a kölcsönös felelgetésekkel közbeszőtt istentiszteleti alakot parancsolá a gyülekezetekre, hogy az előszabott lithurgiai formulák szerint mondandó „i g e n11 „A m e n" „A 11 e 1 u j at

;

stb. feleletekben nyilvánítsa a gyülek. legalább szájával — ha szivében nem hiszi is — azon hitvallást, mely ez orthodox