Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-01 / 22. szám

Az arra következő, vagyis a gyűlés napja reggelén — mely mindenkor isteni-tisztelettel kezdődik — t. Sándor Károly f. lehotai lelkész űr Luk. ev. 9, 51 —56. versei nyomán mondott egy igen épületes és kenetteljes evangyélmi szellemű beszédet. Az isteni-tisztelet végeztével, — mely alatt a dobsinai dalárda is hallatta magát, — miután a közönség részint eloszloít, részint helyeiken ülve a templomban maradt volna, elnöklő felügyelő tek. Szentiványi Miklós az egybegyűlteket lelkes és meleg szavakban üdvözölvén, a gyűlést megnyitottnak nyilvánitá. Utána ntiszt. föesperes űr monda el üdvözlő lelkes, de egyszersmind az egyház, közelebb pedig az egyházmegye jelenét, élesen, de minden szeretettel és igazsággal ecsetelő beszédét, s a tanácskozás tárgyait a gyűlésnek elösorolá, melyeknek nevezetesbjeit dióhéjba szorítva következőleg nyújtom a t. közönség elébe. Tót ajkú hitsorsosainknak, illetőleg pedig azok vezetőinek régi kedvenc eszméjök és évek során szakadatlan törekvésük, esperességünk kebelében egy önálló tót gymnásiumnak fölállítása. Magában értetik, hogy tannyelve tót leend, azonban különös gondot igér programmjában fordítani a magyarra is. Elvárjuk! — Errevaló nézve pedig Nagy-Kőce városát szemelték ki, mint érdekeiknek leginkább megfelelő és legalkalmasb helyiséget. Azt várták sokan, hogy az vajmi zenebonát fog szülni; de bizony nagyon csalatkoztak! Mert magyar testvéreik megértve a kor intő szózatát, áthatva az evangyélioin szellemétől, mely a türelmet, má sok jogainak és igazainak tiszteletben tartását parancsolja, nem csak hogy megjegyzéseket vagy kifakadásokal nem tettek, de söt a testvérek indítványát testvéri szeretettel fogadták. Akartok-e még ennél is többet ? Pedig még ennél is több történt.Nem napnál fényesebb tanubizonysága-e ez a magyar fennkölt és felvilágosodott lelkének, ki a nyelvre, mint eszközre, kelleténél nem fektet nagyobb súlyt, nehogy az irányt tévesztve, s az eszköz felett mindenek kárára s segédül néhány hatalmasok előnyére perlekedve, a célt, a szabadságot elszalaszsza. Ti is érzitek ezt és sejtitek, mit gondolok, legyen szabad testvéri szeretettel ezt mondanom nektek : „valamint akarjátok hogy az emberek legyenek veletek, ti is akként cselekedjetek ővelök!" Csak igy jő el hozzánk az Isten országa, mely igazságban, szeretetben, szabadságban és békességben foglaltatik. Midőn hát u gyűlésnek a dolgot, nem mint annakelötte, hanem tiszteletteljesen előterjesztették \olna, megjegyezvén a gyűlés csupán azt, hogy a kezdeményezés és a gyüjtőívek kinyomatása nem egészen autonoinicus uton történt, inert hisz különben nem merte volna a hatóság azokat lefoglalni, mit öt magok is beláttak és elismertek, az esperesség e gyűlés tartama alatt e gyinnásium szükségét elvileg kimondta, ügyét magáévá tette, a mennyiben mint bármely más kebelebeli tanodaját édes gyermekének vallja, melynek megpecsétléseül, a lőcsei államgymnásium részére általa eddig kiszolgáltatott, de ennekutánna töle megvonandó évenkinti segélyt számára felajánlá. Szóval minden nemzetiségi érdekeken felülemelkedve, igazán evangyélmi lélekkel karolta fel [ügyét, melyet a főtiszt, kerületen is pártfogolni és előmozdítani igért, addig is völgyenként férfiakat nevezett ki, kik a gymnásium számára aláírás utján kegyes adományokat gyűjtsenek. Másik nevezetesb tárgya a gyűlésnek a kerületi iskolai segély mikénti behajtása, miután az bizony igen esököriösen foly be. Pedig hasztalan! ki célt akar, akarnia kell az eszközöket is. A cél, teljes szabadság és függetlenség belül és kivül! Nagy és fontos cél, mely nagy és szakadatlan áldozatkészséget kiván. Önerőnkből kell pedig ennek kilelni, ez tarthat fel és biztosithatja jogain-* kat. A jog pedig kötelességgel jár. Erre nézve a régi határozat megujitlatott, s a segély hova elébbi beküldése az egyházaknak meghagyatott. Benyújtotta föesperes űr a balogvölgyi népiskolákban tett ez évi látogatásának jelentését irásilag, melyeket, egy kettőt kivéve, jó karban, a tanítókat ügyeseknek, a tanításban szorgosoknak talált. A gyűlés föesperes űr e jelentését örvendetes tudomásul vette, s fáradalmaiért őszinte elismerését és köszönetét fejezte ki. Üdvös eljárás, melyet egyebeknek is nem eléggé ajánlhatunk, ló előmozdító eszköze sőt tényezője a népnevelésnek, melynek országa mi előbbi eljövetelén nem munkálkodhatunk az elégig. Találkoztak egyházak, habár nem az érintett dekanatusban, melyek tanítókat, minden előleges bejelentés és a hivány formaszerinti megerősítése és kiadása előtt csupán saját felelősségükre önkényileg hívtak meg és tettleg alkalmazták is. Ezek ellenében autonomiánk szellemében kellő intézkedés és nyomozás rendeltetett s nehogy ily visszaélések elharapódzanak, az egyházak alioz alkalmazkodása végett kellően formulázott erős határzat hozatott. Jelentetett, hogy némely egyházakban a kerületi offertorium meg nem tartatik. Erre nézve azon határzat. mely a lelkészt teszi felelőssé, ismét megújiltatott, mely abból áll, hogy a mely lelkész a kerületi oífertoriumot meg nem tartja és be nem küldi, büntetésül 1 o. é. frtot fizetend. S hogy annak a jövőre nézve hatályt szerezzen, azokon, kik azt elmulasztották, aclu végrehajtotta. De az idő jó délután felé haladt, mi miatt az ülést délutáni 4-re határozván, a gyűlés szétoszlott s kiki a közös ebédre sietett. Mint rendesen szoktak ily közebédek lenni, ugy ez is eléggé vidám és élénk volt sok jó humorú és talpraesett toastjaival, melyek között leginkább mltgs Szentiványi Márton uré kiemelendő, ki a dunamellékiek pátens szülte szakadását és villongásait fájdalmasan érintvén, a mi testvéries egyetértésünkön valóban csodálkozik és igen épült mai tanácskozásainkon. Csaknem elhittük magunkat, midőn esperességünket a testvéries egyetértés prototypjának nevezé ! Előállott aztán a tevékeny és magát még a zúgástól visszariasztatni sem engedő föesperes gyámintézeti vörös szelvényeivel, s bizony jó csomót láttam nála, mégis az eladó és vevők dicséretére legyen mondva, elkelt mind. „Még majd elidegenitnek e folytonos kéregetések a gyűlésektől" — haliám itt ott megjegyezni ! De bizony mi ezen nem aggódunk, sem ezt jobbjainkról föl nem teszszük. 44*