Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-01 / 22. szám

Legfclebb azok maradnak el, kik ugv sem vesznek, sem nem adnak ! Hanem mégis van egy nagy aggodalmunk! Szeretve tisztelt felügyelőnk ugyanis, ki a pátens vészes idejében anynyi érdemeket szerzett magának, mindnyájunk közös fájdalmára le készül hivataláról mondani. Ritka tevékeny elnökség vezeti esperességünk ügyeit ! Ilyeneknél igazán szeretném eltörleni a restauratio elvét, s ha van jó oldala, az csak ily kivételes elnökségnél lehet. De mig két ily elnök találkozik, az ellenkezők hoszszu sora követheti őket. Ott már veszedelmes a stagnatio. Azonban van hitünk annyi, mint a mustármag. Támaszt az Isten férfiakat! —Azért is restauratio a mi jelszavunk, mely nálunk rég megtestesedett. Ebben jelentkezik az élet, és mi, mint protestánsok a szellemi élet elöharcosai vagyunk, élni akarunk, nem pangni, mert pangás a bizonyos feloszlás és halál előhírnöke. Habár nem következés, bogy a mi nálunk jó, a református atyafiaknál is az legyen ; de az mégis tagadhatlan, hogy az ő gyümölcseiről ismertetik meg a fa. A humus az, a szerkezet is ugyanaz, miért ne hozhatna nálok is ugyanolyan gyümölcsöket ? De legyen mindenkinek az ö hite szerint. A mit önkénytesen el nem fogadnak, majdrájok erőszakolja az idő, ennek pedig ellent nem állhatnak. Annyit mondhatok, hogy t. Dobos űr porontya nálunk igen eleven, ép és életrevaló legitim gyermek. Sok remény van kötve hozzá, mert sok jeleit mutatá életrevalóságának eddigi tetteiben. — A Bethsaida cikkírója is halálra kárhoztatná szegény ártatlan gyermeket, de meglássa, hogy nyakára nő, bármit irkáljon is védői ellen, meg nem faragott tollával. Őrködik a gyermek élete felett különb mentor, semhogy az ily ellenség megölhetné. Bizony, bizony Gamaliellel mondhatom: ,,ha emberektől van e dolog, magában mihamarabb el fog múlni, de ha a korszellemben jelentkező Isten lelkétől született e gyermek, önök azt el nem veszthetik.'1

— Különben igen szeretem hogy a Bethsaida cikke senkitől nem érdemesitteték cáfolatra. Valóbaa e cikk önmagát Ítélte el ! . . Egyébként pedig, béke velünk és köztünk! mindeneket tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek, az Istent féljétek ! Isten áldása lengjen hazánkon, egyházunkon ! Jeszenszki Pál, g.panyiti ev. lelkész. PAPVÁLASZTÁS OROSHÁZÁN. Nt. szerkesztő ur! E lapok 19-ik számában bejelentettem, hogy ma lelkészválasztásunk lesz. Lássuk most a dolgot elejétől végig, persze csak ugy nagyából. Választásra kijelöltettek és próbára meghívattak: Szeberényi Lajos, szegedi lelkész - tanitó, 1862. május 4-kére. Draskóczy Lajos, h. m. vásárhelyi lelkész, 1862. május li-ikére. Győri Vilmos, pesti segédlelkész, 1862. május 18-ikára. Harsányi Sándor, orosházi segédlelkész 1862. május 25-ikére. Utolsót itteni 4 éves kifogástalan szolgálata folytán a helybeli presbyterium ajánlotta. Szeberényi, ámbár csak nem nagyon régen nemes hevében ugy nyilatkozott, hogy többé Orosháza határát át nem lépi, hűségesen megjelents beszélt arról, hogy (1. Pét. 2. 21—25) mi vigasztaljon bennünket szenvedésinkben ? Vigasztaljon 1) a jó lelkiismeret; 2) Krisztus példája 3) Isten igazságossága ; 4) a tűlélet reménye. Zárszavában még azon örvendezett, I)a a siralmas hívek szeméből könyet kitörülhetett. Draskóczy nak igazán önzésleien, igazán papi lelke nem engedi meg, hogy szegény, de lelkes egyházát a legjobb magyar parochiával elcserélje addig, mig mostani egyházának sok éveken ál elhanyagolva volt ügyeit jó rendbe nem hozta. Tehát próbára sem jött. Győri a legtökéletesebb ajándékról (Jakab 1. 16' — 21), az isten igéjéről, ennek magasztosságáról és becséről s arról beszélt, hogy miként kell ezen ajándékot megbecsülni. Szép tárgy, természetes rendezés, teljes kimerítés, szigorú logica, keresetlenül gyönyörű tiszta nyelv, — vallásos kenet, költői bátor lélek, művészi előadás = egy Kis Pál apostol. Győrit jó hír előzte meg, beszédét Orosháza hallgatta, hallgatta feszült figyelemmel, bámulta ritka élvezettel; Győri kedves emléket hagyott maga után, tisztát, meleget, mint a napsugár. Pedig megjegyzendő ám, hogy egyházunk kitűnő szónokhoz van szokva. o Győri után fellépni nehéz munka, s e nehéz munka Harsányinak jutott. Tárgya: Ne csak hallgatói lagyünk az igének (Jak. 1. 22 — 27), hanem cselekvői is ; kimutatván először, ki a hallgató ? — másodszor, ki a cselekvő. Igazán jól dolgozott, hasznosan tanított, hatással beszélt s ha Győri sikerét mégsem érte utói, az, határozottan állítom, nem az ő hibája. Avagy magunk teremtjük-e geniusunkat ? Magunk szabjuk-e meg lelkünk reptének határát ? Tőlünk függ-e a képzelet hatalmát, a kedély mélységét, a kebel lángját, a hang erejét és hajlékonyságát hatványozni ? Harsányi a maga természete szerint ember a maga helyén, ember volt mai beszédében is. Roppant hátrányára volt, hogy orosházi születés. Nemo profeta in patria sua. A választást nt. Torkos Károly esperes lelkészünk nyitotta meg, a híveknek már a kijelelés alkalmával lelkükre kötött azon sürgetéssel, hogy mindenki, félretéve minden mellékes tekintetet, a választásban saját esze világánál lásson, saját lelke sugallata szerint szóljon. Aztán megmagyarázta a híveknek a választási gyakorlatot s megkérdezte őket, vájjon felkiáltás vagy szavazás utján akarnak-e választani. A hivek, mivel felkiáltás utján rendetlenséghez igen, célhoz jutni alig lehetett volna — nyilt szavazást kértek, rögtön hozzáfogtak ; bevégeztével a szavazatok összeolvastatván, a jelenvolt híveknek ekép hirdettettek ki : Szeberényi 67, Harsányi 260, Győri 722.