Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-25 / 21. szám

bázankint szedendő segélyadásra fognak felszólittaini, mig az egyházkerület minden gyülekezetében leendő kihirdetések s ez uloni segélyezéseket az egyházkerületi gyűlésen eszközlendi az egyházmegye. A Veszprémben f. hó 16-án megnyitandó egyházkerületi gyűlésre egyházmegyénk képviselőiül világi részről tek. Véghely Imre, lelkészi részről nt. Tatay Sámuel tanácsbiró urak választattak meg, kik ott (tek. V. I. urnák egyházmegyénken tett indítványa folytán) inditványozandják 1) a kózpénztár adósságának törleszthetéséért az alapítványok s egyházak által tanári fizetésre kötelezett évi kamatoknak, mint szinte a künn levő tőkék kamatainak befizettetését; 2) hogy az úgynevezett szerencse-pénztár megfelelhessen rendeltetésének, vásároltassék tőkéjén oly nagy sorsjegy, mely kamatoz is, ennek kamata kis sorsjegyek vételére fordíttatván, egyszerre «agy és kis sorsjegyekkel lehet Fortuna asszonyság ajtaján kopogtatni, mig most a töke kamatra adatván jegybe fektetés helyett, csakis a kis sorsjegyek játszanak. Az egyházkerület által két kérdés tétetett az egyházmegyék elé válasz végett... az első ez : fenntartassék-e azon régi egyházkerületi határozat, hogy ott, hol valaki helyettes vagy segédlelkész volt, azonnal folytatólagosan rendes lelkészül nem alkalmazható?... a veszprémi egyházmegye tekintetbe vévén, hogy e határozat elejét veszi minden vesztegetésnek, nem gátolja az egyházmegyét a helyosztásra befolyásjogának gyakorlatában, nyitva tartja az érdem előtt az elömehetés utvonalát... fenntartandónak vélelmezi, s oda utasítja képviselőit, hogy e határozat érvényben maradása mellett emeljenek szót. A téli nagy gyűlésben (melyről e lapba küldött tudósításom nem tétetett közzé) a papfiuknak csak is érettük lemondó atyjok helyébe sorrenden kivül rendes lelkészül alkalmazása ellen hasonló szellemben s ugyanazon okok miatt nyilatkozott az egyházmegye, s egyúttal óvást telt egy lelkészfiunak, az egyházmegye beleegyezése nélkül történt ily behelyezéséből jövőre vonható minden jogi következtetés ellen. Szintén az egyházkerületi-gyülés a superintendensi fizetést 1200 o. é. forintban állapítván meg, miután ez összeg azon bizottmány nézete szerint — mely honnét leendő elöteremthetése felöl véleményadásra küldetett ki, — az egyházakra lenne kivetendő: a veszprémi egyházmegye is intézkedésre hivatott föl. De a jelenlegi kis gyűlés nem érezte magát feljogosítva ily fontos s az egyházak anyagi érdekét oly közelről érdeklő ügybeni intézkedésre, sőt nem érzi feljogosítottnak még az egyházmegyei teljes képviseleti ülést sem, hanem ez ügyet előleges tanácskozás végett az egyes egyházakhoz tette át, azok többségének e tárgyban hozandó határozatait várja be a legközelebbi képviseleti ülésre, s ezek nyomán fog majd intézkedni. Csakis igy lehel elejét venni a különben könnyen kifejlhetö sok bonyodalomnak, mely ez ügyet is gordiusi csomóvá alakithatná, még pedig oly helyzetben s viszonyok közt, mikor a ketté vágó Nagy-Sándori kard hiányzik. Gróf Pálffy helytartó ur f. hó 8-án éjjel érkezett Veszprém városába, 9-én fogadta a tisztelgöket, s 10-én tovább utazott Sz. Fehérvár felé. A hajműskérieknek ígéretet tön, hogy rendes uton benyújtandó kérelmökre segélyszedési engedélyt adand. R. I. A KOMÁROMI HELV. HITV. EGYHÁZMEGYE f. hó 12. és 13-án gyűlést tartott Ekelen Csallóközén. A tanácskozás tárgyai közül kiemelendő a népnevelés ügye. Superintendentialis végzésnél fogva, az egyházmegyék utasíttattak, hogy a nyári iskoláztatást elhanyagolni ne engedjék, továbbá hogy az olvasást, ujabb tanrend szerint az írással kapcsolatban taníttassák, és az ujabban kidolgozott tankönyvecskéket, a növendékek számára szereztessék meg. Mindennek életbeléptetése több küldöttségre bízatott, melyeknek most benyújtott jelentéseiből igen sok nehézség s kevés haladás jutott tudomásul. Többek közt a szüléknek és tanítóknak mezei munkája a nyári tanítást kivétel nélkül csaknem teljesen felfüggeszti, némely helyen pedig a jegyzöségeknek s tanítóságnak egyebeköttetése szolgál a nevelésben akadályul. Megdicsértettek az ocsai és kamocsai tanítók, mert növendékeik nemcsak örömmel sietnek az iskolába, hanem szép írásaikkal és értelmes feleleteikkel tanítóik szorgalmát igazolják is. Egyébiránt az egyházi adminisztratióra nézve egy kérdést tenni bátor vagyok, t. i. valamint a vármegyéknél az erőteljes férfi korból választattak a tisztviselők, kiket a hajlott korúak tanácsaikkal szoktak gyámolítani, vájjon nem volna-e kivihető és célravezető ezen módot az egyházi igazgatásnál is követni. (Magyarország). TÁRCA. VISZONZÁS Sztehlo János gyámintézeti eszméimre vonatkozó észrevételére. (Lásd „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. évi 19. sz.) Kedves öcsém! Gyámintézeti eszméimre vonatkozó észrevételed szép, érzelemdüs és kegyes, de nem praktikus 1 Azon állitásom ellen ugyanis, miszerint, olyan eljárás, a minő néhány városi gyámintézeteknél eddig szokásban volt, hogy t. i. A.-egyháznak adnak 8 frtot ; B.-nek 10 —15 frtot stb. merő vesztegetés : következőleg okoskodtál: „nem abban rejlik-e épen a gyámintézeti működés titka, hogy sokan, vagy mondjuk inkább, mindnyájan adnak valami keveset, hogy igy a kevésből sok legyen ? — Persze, ha csupán csak A. egyház ad B.-nek néhány forintot s ebbeli adományával egyedül marad, akkor csakugyan elvesz a csepp a nagy szükség óceánjában." stb. De hiszen a közvetlen segélés mellett épen az a baj, hogy az A.-egyház midőn B.-nek 5 frot küld, sohasem tudhatja, vájjon nem marad-e adomá-