Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-11 / 19. szám

állapotának. Minden egyházközséget megériute, mindenütt kiemelé a mi jót és a mi roszat talált, s elöadá egyszersmind intézkedéseit, a hol valamely baj orvoslást igényelt. Minden intézkedése közhelyesléssel találkozott. Mellőzve a helyi érdekű dolgokat, különösen három határozatát kell kiemelnünk az egyházmegyei gyűlésnek. Egyik az, hogy — a süperintendentia határozatához képest is — az egyház, mint tulajdonos, fizesse az adót azon földbirtoktól, melyek használata a papnak van átengedve. Ha azonban az egyházközség a földbirtokot netalán jövedelmezőbben véli máskép kezelhetni, s az illető lelkész szintén hajlandó a föld használatából bevett jövedelmet megfelelő készpénzfizetéssel fölcserélni : szabadságukban áll ez iránt szerződniük, föltéve, hogy a lelkész jövedelme ne csorbuljon. Másik nevezetes határozat, hogy bizottság küldetik ki, mely a nyári iskolázás akadályait a községekben megvizsgálja, s e tárgyban jelentést tegyen, melynek alapján azután e fontos ügyben intézkedni lehessen. Szóba jött végre a solti egyházmegye indítványa, az egy idő óta protestáns körökben és lapokban sokat vitatott „restaurátio" kérdése. A solti jíörlevél igen határozatlannak találtatott. Az egyházmegye azt csak alkalmul vette kinyilatkoztatni ujolag már 1846-ban kifejezett óhajtását a képviseletnek az egyház igazgatása felsőbb köreiben is kifejlesztése iránt. Ez azonban csak a törvényes régi alapokon történhetik, a magyar protestáns egyház ősi szervezete szellemében. Legcélszerűbbnek tartja pedig az egyházmegye, ha e részben, mint a presbyteri intézmény rendezésénél, a superintendentiák közös értekezletében történik bizonyos közös megállapodás, melyet aztán az egyes superintendentiák tárgyalnak. Ez uton nagyszerűbb, s az összes magyar protestántismusra nézve egyező lesz az eredmény. Szólottak e tárgyban Ballagi Mór, ki e kérdést eleinte el akará halasztatni, Halász Boldizsár, ki egyházmegyeileg kivánta elintéztetni a statutariusjog alapján, Nyári Pál, az érintett határozat indítványozója, s Csengery Antal, ki a pesti reform, egyházat képviselte, s Török Pál superintendens és Egressy Galambos Sámuel, egyházmegyei ülnök, mindhárman N y á r i Pál indítványa mellett, mely indítvány aztán Ballagi és H alász Boldizsár ülnökök hozzájárulásával, s igy közakarattal, fogadtatott el. Természetes, és ezt mindenki kiemelte, hogy ez indítvány érintetlen hagyja a papnak eddigi viszonyát egyházához, s csak felsőbb, közigazgatási és törvényhozási hivatalokra vonatkozhatik. P. N. OROSHÁZA, május 3. 1862. Egyházi adókulcs, confirmatio, lelkész-lemondás, iskolai vizsgák — ezekről akarnék beszélni. De hadd tartsak beszélgetésemben időszerinti egymásutánt. Még eddig nálunk, orosházi ág. hitvallásuaknál, az egyházi adóból épen annyi rovatott egy viskóra, mint akár három sessióra. Ebből aztán a kivetések növekedésével az következett, hogy a hátrálék nagyon felszaporodott, az egyház fizetéseiben fennakadt. Hál Isten! mert ezen fennakadás által is mozdittatva, presbyteriumunk f. é: mart. 15-én elvileg kimondta, hogy az egyházi adózásba némii birtok-aránylagosság hozassék be. Igaz, az elv még messze áll a gyakorlattól, de azért mégis örömmel veszem vissza tavai mondott azon nézetemet, mely szerint presbyteriumunkban egy szikra haladási elem sincs. April 17-én confirmáltattak : 47 leány, 25 fin. Állván egyházunk 11,900 lélekből, esik 100-ra 3

/5

. Szomorú arány ! Pedig a gyermekek beküldése szószékről is sürgettetett. A confirmáltak tanításában tiszt. Harsányi Sándor segédlelkész űr dicséretet érdemel azért, hogy nem memóriájukat gyötörte, hanem értelmüket fejtette. Vájjon jól hiszem-e? hogy az első gyónás életünknek legihletettebb, legszentebb actusa. Ezen hitben sok szülőt vártam a templomba. Jámbor csalódás! Az egész publicum 10 öreg emberből, 20 öreg asszonyból állott, ezek is gyónni jöttek. Hajlandó volnék praemiumot tűzni ki annak, ki hasonló ügyben ennél ridegebb közönyösséget felmutatni tudna. Elaggott egyik lelkészünk, tiszt. Mikolay István űr, kora gyengesége miatt apr. 23-án hivataláról minden anyagi segélyezés igénybevétele nélkül lemondott, ugy azonban, hogy az elgyengült szűkölködő lelkészek vicariust követelhető jogát sértetlennek tekintetni kívánja. A presbyterium lemondott lelkésze kitűnő érdemeit jegyzőkönyvbe vezette, önzéstelen lemondását neki és örököseinek küldöttségileg megköszönte s jegyzőkönyvileg kimondta, mikép az elaggott szűkölködő lelkészek vicariusra vonatkozó egyház-törvényes jogát teljes erőben állónak te« kinti. Egyúttal a megürült lelkészi hivatalra négyen kijelelteltek és próbára meghivattak. E tárgyról most többel mondanom talán indiscretio lenne. Vizsgáink május elsején nyíltak meg, ma délben végződtek. Létszám : 1. Reáltanodában 153, kik közül jelen volt a vizsgán 80 2. Másod elemi tanod. 224 ,, ,, ,, ,, , 3. Első „ „ 454 4. Felvégi leány „ 416 5. Alvégi „ „ 237 133 356 280 184 Összesen 1484 1033. Számítási alapul a fentebb kitett lélekszámot véve,esik 100-ra 12, illetőleg 9. Tavai volt 11, illetőleg 7. Az arány tehát haladt, hát a siker? Erről általában nem mondhatok kedvezőt. De, hogy ismét túlságos szigorral ne vádoltassam, szorgalmasan kifürkészem azt a piciny kis jót, mit imitt— amott találhattam s az illetők méltánylására szívesen felemlítem. A reáltanoda egy része meglehetős felfogással beszélt a természettannak a csigáig nyúló tárgyairól s ugyanezen egy rész a számtanban egész az egyszerű kainatszámolásig jártasságot mutatott; — a másod elemi iskolában nem találtam kiemelni valót; — az első elemi iskolában feltűnő a kedvvel tanulás, a bátor felelet, a szemléleti gyakorlatban mutatott meggondoltság s különösen azon tiszta, hangnyomatos olvasás, mely a többi osztályok-