Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-11 / 19. szám

ban mindenütt hiányzik; — a felvégi leánylanodában leginkább az emlékezet (egymásután mondott 6 vagy 7 imával kezdték meg vizsgájukat) gyakoroltatik, ini magában véve, főleg mutatványra, nem rosz ugyan, de — nem elég; — hát az alvégi leánytanodáról mit mondjak ? Ez seb! melyet nem orosolni annyi, mint évenkint 2—300 leendő anyát lelki vakságra kárhoztatni. Ki nem hiszi, kérdezze meg az alvégen. ítéletemnél számba vettem, hogy 5, részint elaggott tanitó 1484 gyermeket a korigényelte haladásig még eröfeszitéssel sem vihetne, azért a felebb mondott kevés jó is csak relatív becscsel birhat. Látogatók többen voltak mint tavaly, csakhogy azért mégis kevesen. Legtöbben meghallgatták felvégi leányokat: 45 férfi, 53 asszony, egy pár száz gyermek, meg egy sereg dajka siró-rivó csecsemőkkel. Dékánunk, tiszt. Balassa János szentesi lelkész » ur, oly óriási buzgóság és türelemmel járt el vizsgáinkon, hogy minden gyermekkel olvastatott, vizsgáltatott s egyéb tárgyakban is szorgalmasan kérdezősködött. Horváth János. TÁRCA. • Zcmplémmegyc keleti oldalán az úgynevezett nagyerdői lapály szélén csekény emelkedettségen fekszik Petrik helység, lakosai tót ajkú gör. róm. katholikusok és reformátusok — vegyesen ; gör. kath van itt templomuk és lelkészök. A Tapoly Ondava, Labarc folyók tavaszi áradatai , feltartóztatva a Bodrog és Tisza hullámai által, e vidéken egy kis Balatont képezve, e falunak is lábát mossák ; a még egy héttel ezelőtt több mérföldnyi területet ellepő hullámok mart. 19-én egy férfiúi holttestet hoztak a falu alá, — a szerencsétlenben senki sem talált ismerősére, de találhatott embertársára !!! — Az ó hitű lelkésznek a halott azonnal bejelenteték, ki azonban az isteni lélek lakhelyét papi szolgálatára érdemesnek nem tartá, hanem végtisztességtétel s koporsó nélkül a temetősáncba ásott csekély gödörbe dobatni megengedé! — rendűié!!! Az isteni kéz müve igy utáltatott meg keresztyének által!!! előítéletből!!! mert a szerencsétlen — hirszerint — bűnösnek és nem ó hitünek lenni mondaték, ki halálát a hideg hullámok közt önkényt kereste!!! — Igy törtek pálcát a halál után a felelt, kinek életét nem is ismerték !!! igy nem lartaték méltónak egy ember—ki tudja, talán nehéz küzdelmei után az életnek — a temető földjében pihenhetni !! ! Igy tagadtak meg — keresztyének !! — egy embert — tcstvérjoknek lenni!!! — pedig a világ büszkén felemelt fővel kiállja : „keresztyének vagyunk" — szájában hordja Jézus szavait, fenlszóval mondja Máté evangyélistával: „Mindnyájan atyafiak, testvérek vagyunk," azért Pál apostol szerint „Egymást becsüljük," — Jakab apostol szavaival: „A mi dicsőséges Urunk Jézusban való hitel meg ne elegyítsük személyválogatással," miként ,,Nincsen Isten előtt személyválogatás." Róm. 2. 11. — elmondja Máléval: ,,Ne ítéljetek szeretetlenül" - és íme cselekedetével megtagadja Jézust, ki szeretetlenül senkit sem taszított el magától, gyűlölte egész undorral a bünt, de az embert a legnagyobb gonosztevőben is becsülte, — a bűnös nőt vádlóknak ezt mondá, Ján. 8. 7.: A ki közületek bűnnélküli, az vessen először kÖYet reá, — a vele megfeszített gonosztevőt mennyei paradicsommal biztatá.... Igy elegyedik a bűnös ember az isteni dolgokba, hogy ítéletet tartson a felett, ki már Isten Ítélőszéke előtt áll!!! Későbbi nyomozásból kisült, hogy a szerencsétlen református volt, — én tehát felkértem a szolgabírói hivatalt, miszerint a test illetéktelen helyéről vétetnék fel és a lemelőbeni tisztességes eltakarítása rendeltetnék meg. Tekintetes Ujfalussy Endre ur járásunk szolgabirája emberiség s keresztyénség szempontjábóli felszólalásomat méltányolva, habár a test felvételét nem is, de a végtisztességlétel megtartását megrendelő, a mikor a petriki óhitű lelkész egy a szolgabíró úrhoz címzett levelében a végtisztességtétel megtartása ellen tiltakozott; de mi lehetett illőbb, mint hogy a szerencsétlen véglisztességét, szolgabíró nrunk személyes — és a petriki helységtanács jelenlétében a temetőn egy síri alkalmi beszédben ápril 3-án rnegtarlám. Málcán, ápril 27. 1862. Böszörményi Károly, málcai ref. lelkész. HÁLASZÓ'ZAT. Sörös István kadarlai szomszéd lelkész, a hagymáskéri egyház szerencsétlenségét tudatni kívánta e lap olvasóközönségével : de annak közlése mind e napig elmaradt. — Hálaszózatunkat legyen hát most szives közleni a sietve nyújtott keresztyéni szeretet adományaiért, következőkben : „Hálaszózat. — A hagymáskéri ref. egyház, mart. 31-én kiütött, rémületes tűzi veszélyben templomától, tornyától, paplakjától, iskolaházától, szóval mindenétől megfosztatván, erkölcsi mulaszthallan kötelességének érzi az egész egyházközség, legmélyebb háláját nyilvánítani azon nemes lelkek iránt, kik a szerencsétlenek körül vigasztaló angyalként jelentek meg s keresztyéni szeretet adományival vigasztalták a nagy veszteség terhe alatt siránkozókat. Első volt nagyméltóságú Ránolder János veszprémi megyés püspök ö excellentiája, ki 200 osztrák forint áru épületfát rendelt azonnal kiadatni. — Szenlgáli nemes község tanácsa szinte jelentékeny mennyiségű épületfát utalványozott. — Nmltg Nádasdi Lipót 500 téglát. —Veszprémi főtiszt, káptalan 20 frt. — Oszterhuber kanonok külön 5 frt. — Rezucsek Antal zirci apát 10 frt, — Ács János vilonyai molnár 10 frt. — Brájer Gábor veszprémi izraelita 2 frt. — Lörincz István, vercs-berényi jegyző gyüjteléke 18 frt. — Végre az első magyar általános biztosító társaság veszprémi ügynöke Obele Ferenc, a veszélynapja után megjelenvén, a biztosított 1000 forint egy részét